Szóló

Meleg víz

Hanthy Kinga

A gyerek háromszor olvasta el a feladatot. Nem merte elhinni, hogy tényleg azt kérdezik tőle, merre folyik a hegyen a folyó. Lefele vagy fölfele? A gyerek nyolcadikos, nem kisegítő iskolába jár, hanem normális állami képzésbe, és a kérdőívet az uniós szakemberek tolták az orra alá. Nemcsak neki, hanem minden magyar tizennégy évesnek. Tudakolták még tőlük azt is, mi történik, ha a gitárt erősebben pengetik meg, mennyi három a köbön, valamint hogy hány vesével születik a gyermeke annak az anyának, akinek kivették az egyik veséjét. Reménykedjünk, hogy a józan eszű magyar kisdiákok java része sikerrel ugrotta át ezt az uniós akadályt, és nem kergeti megint kétségbeesésbe az oktatási szakértőket, mint tette 2004-ben, a rossz emlékű PISA-felmérés után.
Amikor kiderült, hogy a magyar diákok jelentős százaléka nem tud olvasni, pontosabban nem érti, amit olvas, szaknyelven szólva funkcionális analfabéta, felbolydult a hazai szakembergárda. Ahelyett, hogy szégyenükben elbujdokoltak volna azok, akik évtizedek óta milliókat markoltak fel tanügyireform-alkotás címén az állami kasszából, új lendülettel fogtak hozzá, hogy ismét átalakítsák, ezúttal már arcukat Európa felé fordítva, a magyar közoktatás tartalmát. Bevezették a kompetenciaalapú oktatás fogalmát, amivel természetszerűleg sok-sok drága továbbképzés is jár. Felvirágozhat tehát ismét az üzlet, hisz melyik iskolavezető vagy -fenntartó mer ellenállni egy ilyen szép nevű kísértésnek. A kompetenciaalapú nevelés-oktatás lényege alapképességek és -készségek, valamint kulcskompetenciák kialakítása és fejlesztése. Ezek: az értő olvasás, a számolási és matematikai készség, az idegen nyelv ismerete, a szociális kompetenciák, valamint az életpálya-építés feltételeinek a megteremtése.
Tetszettek ebben valami újdonságot olvasni? Ugye, hogy nem. Csak annyi történt, hogy az EU urai feltalálták a meleg vizet. Akit nem tanítanak meg négy év alatt írni, olvasni és számolni, azzal később nem mennek semmire. Ezt a régi tanítók fekete táblán tették, az újak majd méregdrága digitálison próbálják. Aki beszerzi, az lesz igazán kompetens.




Nullszaldó

Lukács Csaba

Eljött az az idő, amikor már az anyaországi elesetteken is segíteni kell – mondta néhány hete baráti beszélgetésen Böjte Csaba, és mivel ő nem a szavak, hanem a tettek embere, április végén már arról adhatunk hírt: Csobánka határában, a szociális missziós nővérektől kapott jókora ingatlanegyüttesben gyermek- és családmentő tevékenységbe kezd a dévai Szent Ferenc Alapítvány.
Csattanós válasz ez a 2004. december ötödikével megbolondított anyaországi magyarságnak: íme, a határon túliak nemcsak „pénzbe kerülnek”, elveszik a nyugdíjat és a munkahelyet, hanem segítenek is, ha arra van szükség. A Ferenc-rendi szerzetes gesztusa azért is különleges, mert visszaforgatja azt a pénzt, amelyet adója egy százalékával a dévai árváknak juttatott több mint tízezer magyar adófizető. (Az alapítvány – miközben egyetlen fillért sem költött hirdetésekre – tavaly a hetedik legnagyobb összeget kapta Magyarországon a civil szervezeteknek felajánlható adóból.) Az „élet háza” ebből és más adományokból épül, és a tervek szerint ősszel már beköltözhet az első lakó a hajdani hadiárvaházba. Csaba testvér így írt a kezdeményezésről: „Szövetség szeretetből az élet házáért, mely befogadhatja azokat a gyermeket váró fiatal párokat, akiknek saját otthonuk nem lévén, az abortuszt mint szerencsétlen megoldást fontolgatják. […] Az lenne a végső cél, hogy a megszületett kisbabának legyen egymást szerető, tisztelő édesapja és édesanyja és a háttérből gondoskodó, jóságos nagyszülei, hogy így a baba jó eséllyel induljon neki az életnek, a kibontakozásnak.”
Most a kitaszítottak segítenek a kitaszítóknak, de hát így van ez rendjén. Talán ez a gesztus is segít rádöbbenni sokunknak, hogy a magyar–magyar kapcsolat nem több és nem kevesebb, mint egy jól működő család belső világa. Egyszer az egyik segít a másikon, máskor pedig fordítva – ki-ki tehetsége és lehetősége szerint. A végeredmény pedig olyan, mint egy nullszaldós játszma, amelyben senki sem érzi magát becsapottnak.