Most, húsvét vasárnapján lenne 75 éves a rendszert váltó Magyarország első miniszterelnöke. Sajnos korán elszólította a halál. Persze aligha illő a születésnapon a halálról beszélni, de a korai elmúlás kétségkívül nem csupán az egyéni sorsot zárta le, hanem minden bizonnyal kihatott a magyar demokrácia jövőjére is. Örvendeznünk kell, hogy még alkalmas időben született meg az az ember, aki érett férfi korában egy nehéz történelmi időben kormányozta ezt a szerencsétlen országot, és kivételes személyiségével, erkölcsiségével, politikai judiciumával hozzájárult ahhoz, hogy hazánk – legalábbis egy időre – Európa nemzetei között tisztes helyet foglaljon el. Ugyanakkor búsulnunk kell azon, hogy mindössze három esztendő jutott neki, s az, amiről álmodott, a „keresztény Magyarország”, torzó maradt. Kereszténység alatt ő természetesen a jó erkölcsöt, a becsületet, a mások iránti tiszteletet, az elfogadást és a befogadást is értette, s valamifajta megtisztulásról vizionált, amely „víg esztendőket”, a demokráciát, a szabadságot és a jólétet hozza el közénk.
Rá emlékezve bennem óhatatlanul felvetődik: vajon miként alakult volna a magyar politikai élet, a parlamentáris demokrácia, ha még tíz alkotó év megadatik neki? Néha eljátszom magamban a lehetőségekkel, és azt gondolom, bár nem tudom: 1998-tól 2002-ig ő lett volna ismét, ezúttal egy magyar polgári szövetség miniszterelnöke, hogy 2002-ben, 70 esztendős korában átadja a kormányzást az általa legtehetségesebbnek tartott fiatal konzervatív politikusnak, Orbán Viktornak. Ábrándjaimba beleszövöm: ha így történt volna, nem itt tartanánk. Ezt a szép légvárat arra a kapcsolatra alapozom, amely közte és a Fidesz elnöke között valóban létezett. Ha ez a kapcsolat valóságos együttműködéssé érhetett volna, akkor a polgári szövetség nem egy, hanem két pilléren áll, s a baloldal személyre szabott démonizáló stratégiája nem járt volna sikerrel. Akkor valószínűleg nem kerültünk volna ismét Európa hátsó fertályába.
Mindez persze vele és sok mással együtt hamvába holt.
Csak annyit tudok mondani: született, élt, teremtett. S nagyon hiányzik.

Lencsevégre kapták a miniszterelnököt az olasz éjszakában