Területrendezés politikai alapon

Keresik a megoldást az Országház terének újrahasznosítására. Van, aki azért, hogy az eredeti rendeltetésétől eltérő használatot szabjon e térre úgy, hogy látszólag jót cselekedve gyermekbirodalmat hozna létre, így eltüntetné a tér valódi jelentőségét és rendeltetését. Van, aki mindenképpen szabadulni igyekszik felelősségétől, amely a jelenkori társadalmi tudathasadás idején felelős férfit követelne egy köztulajdont kezelő gazdától. De van olyan is, aki besétál a végrehajtó hatalom és a kezelő hatalom által állított közhelyes kelepcébe, átvenné a tér kezelését játszótér kialakítására.
E bűvös körben egyetlen felelős, tanult vezető sem képviseli azt az elvárható, kulturált vezetői felfogást, hogy ismerve a parlamentek, nemzeti emlékhelyek és műemlékek rendeltetését, értékét, politikai döntéssel ne helyettesítsék a szakmai (műemléki, kertépítészeti, városrendezési, építészeti) döntési kompetenciát (amely csak a diktatúrák sajátossága), mert abból helyrehozhatatlan kár származik.
Komoly kultúrközegben a szóban forgó területen szakmailag nem képzelhető el játszóhely, sem télen (jégpályaként), sem nyáron. Képzeljük el Washingtont, Londont, Athént, Rómát, Párizst, Tiranát vagy Bukarestet hasonló esetben! Rokonságot talán csak az egykori NDK-ban találhatnánk. A teret Rerrich Béla, a Kertészeti Tanintézet (a Kertészeti Egyetem jogelődje) tanára egykor megtervezte a parlament reprezentatív funkciójának megfelelően (ő tervezte a szegedi Dóm teret és az egyetem épületeit is). A néphatalom idején gyilkos sortüzek ropogtak itt, de eredeti funkcióját még a proletárdiktatúra kevésbé tanult irányítói sem kérdőjelezték meg.
Itt lenne valóban az ideje egy eredeti műalkotást rekonstruáló-megújító időszaknak, de nem a dilettánsok által megparancsolt keretben. E szakaszban például a környékről és Budapest sok közteréről el kellene tünteti a kutyaürüléket. De a lerobbant utak, a szlömösödő szemléletből eredő környezet, az újgazdagok rongyrázó kulturális alulnézete és hatalmi, városfejlesztő erőszaka, a közbiztonság okozta elviselhetetlen közérzet, a babiloni deviancia is mind a gazdátlanság, a nihil érzetét kelti a sokszor kioktatott hazai lakosokban és a külföldiekben. Mindez hangtalanul, az adott szakmák füle hallatára, a kiüresített kamarák szeme láttára. Az agyament mediterrán, tengerparti pálmasáv ötletét is hangtalanul elviselte a szakma, ahelyett, hogy a pannon tájban giccsként megjelenő kertépítészeti ötletre elpazarolt közpénzt tartós, közcélú zöld felületre váltották volna. Vagy ötletüket bízták volna a szakemberek kritikájára.
Hasonló döbbenet éri az esztétikailag érzékeny embert a gegtehenek láttán, aminek összegéből talán egy-két díszkút vagy köztéri szobor is kikerülne Márai, Janus Pannonius, Martin György, Sylvester János vagy éppen a magyar Nobel-díjasok emlékére.
Mesterházy Tihamér
középiskolai mérnöktanár
Szombathely