Ünnep

Készülünk a húsvétra. A sonka, a tojás, a kalács ott áll előttünk glédában. Felemelő és nehéz napokat élünk. Az ünnep első része Krisztus megfeszítéséről és feltámadásáról szól, a második, a járulékos szakasz az ünnephez kapcsolódó tojásfestés, locsolkodás, dínomdánom. A kettőt ne keverjük össze. Csak az első után jöhet a hejehuja. A kulcsszó: feltámadás. Nem szívesen vinnék politikát ebbe az írásba, de nem tudom kihagyni, hogy a feltámadás vágyának ma Magyarországon napi aktualitása van.
Önök mivel töltik az ünnepet? Hozzám eljönnek a gyermekeim, eszünk, iszunk, sütkérezünk a kerti napfényben, az állatok oldalát lapogatjuk, délután meg átmegyünk a nagyihoz – az én kilencvenéves édesanyámhoz – szelíden beszélgetni, ha meg a helyzet olyan lesz, közösen beleolvasunk az Újszövetségbe, hogyan is lehetett az, hogy az éljenzéssel fogadott Jézust napokkal később felvitték a Golgotára. A locsolkodásról még nem beszéltem, az hétfőn lesz, miután a nyuszi megérkezett. Átjön néhány szomszéd, néhányukhoz meg én megyek át (ott is iszunk néhány pohárkával), és elmerengünk azon, miért van ez így ebben a hazában…