Árulkodó számok, történelmi tények

Kezdjük számtannal! A Magyar Rádió elnöke a 0,4 százalékos hallgatottsággal indokolja a Szabó család megszűnését. A műsor valóban nem a rádiózás legüdébb darabja, de ha már ki kell halnia, legalább életének tényeit tartsuk tiszteletben. Tehát: a Szabó család a Kossuth adón hétfő este kilenckor, illetve csütörtök délelőtt tizenegykor ismétlésként hallható. A hétfői adás hallgatottsága 0,4 százalékos (a Késő esti krónikáé 0,3), ám csütörtök délelőtt 4,1 (Budapesten 6,7). Összehasonlításképpen: a csütörtöki Napközben 4,5 százalék, a megelőző hírek 3,7, az irodalmi sáv 3,7 százalékos. Továbbá: Édes anyanyelvünk 5,8, Vasárnapi újság 6,2, Déli krónika 8,1 (ez a közszolgálat hallgatottságának csúcsa). Egyszázalékos hallgatottság nyolcvanezer ember, a 0,4 százalékos tehát 32 ezer. 4,1 plusz 0,4 egyenlő 4,5, ez pedig nyolcvanezerrel szorozva 360 ezer Szabó család-hallgató. Az utolsó adás 2500. május 21-én este és 24-én délelőtt lesz.
Egy egészséges szerkesztőségben minden generáció jelen van. Az öregek tanácsokat adnak, az ifjak rohangálnak, és figyelnek. Valamikor régen így volt. Felmondhatnak a nyugdíjasoknak a Magyar Rádióban, kiderül úgy is, hogy szükség van rájuk. Mert Rapcsányi Lászlónál, Sumonyi Papp Zoltánnál, Simon Lászlónál és Ágoston Istvánnál nem tud ma senki jobb Batthyány-sorozatot csinálni. Egykor túl hangos és agresszív volt az emlékévek kampánya. Manapság meg túl diszkrét. Minek pénz a régmúlt dolgokra. Batthyány sem jár jobban, mint Bartók vagy Kodály, örüljön, hogy van óriásplakátja, és a miniszterelnök tegezi. Ezzel szemben a Batthyány, az örök mécses című műsor nem vetélkedő, hanem még annál is sokkal izgalmasabb: történelemórák sorozata az első magyar miniszterelnökről és koráról.
Kirázzuk a kisujjunkból, gondoljuk, csakhogy egészen más lesz a kép, amikor a politika lemászik a történelem hátáról. A politika az egyszerű üzenetek tudománya, a történelem a bonyolult összefüggéseké és a tényeké. S e tények arról beszélnek, hogy a március 15-i tizenkét pont utolsója, az Unió Erdéllyel nem is volt olyan kézenfekvő követelés. A XIX. század közepén Erdélyben 450 ezer magyar, 300 ezer székely, 200 ezer szász mellett már 1,050 millió román élt. A területről Magyarországhoz csatolása sem közpolitikailag, sem nemzetiségpolitikailag nem volt egyszerű kérdés. Bona Gábor történész történelmi tárlatvezetése olyan meghökkentő tényekkel szembesítette a hallgatókat, melyeknek hatása napjainkig eltart. A történelem már csak ilyen. Batthyány sem szobor és óriásplakát csupán, hanem történelemformáló tényező, akinek döntései meghatározták a nemzet sorsát. Okuljon ebből minden miniszterelnök!
(Batthyány, az örök mécses. Kossuth rádió.)