Ma van a honvédelem napja, én ugyan magyar katonát esztendeje nem láttam, a sorállományt tudniillik leszerelték, a megmaradt hivatásosok meg Afganisztánban védik a hont. Amúgy nagy nap a mai, százötvennyolc esztendeje, 1849. május huszonegyedikén szabadították fel Görgey Artúr honvédei Budát (hatvanhét évvel később ugyanezen a napon halt meg, kilencvennyolc esztendősen, a legendás hadvezér).
A fegyveres erők közül ma inkább a rendőrség üzemel, de a rend őrei mostanában nem nagyon érnek rá, hol nemierőszakoskodnak, hol bankot fosztogatnak, hol az autósztrádán zsarolják meg az arra járókat. (Munkásőrség – hál’ istennek – már nincs.)
Mindenesetre szép nap a mai, az ember haptákba áll. A hírek szerint egyébként most szép lenni katonának, időnként tévéreklámokat is mutatnak a honvédpálya előnyeiről, ilyenkor idvezült tekintetű egyenruhások kúsznak-másznak a terepen, valamennyiük önfeledt. Egyébként én is voltam katona, de erre az időszakra nem emlékszem vissza jó szívvel, körülbelül kétszázszor kellett felmosnom a klozetot, kétszer voltam öt-öt napra fogdában, a törzsőrmester – Csimbi – pedig egyfolytában rajtam élezte a nyelvét. Görgeytől Csimbiig hosszú az út, de ma már Csimbik sincsenek. Ma, a honvédelem napján az ismeretlen katonára emlékezünk.
origo.hu
Nem fog hinni a szemének – Mutatjuk, milyen esszéket írt volna a ChatGPT a magyarérettségin!
