Arról, hogy a BBC TV hazai tanúkat keres Budapest ostroma kapcsán, lapunk szombati számában közlemény tanúskodik. Megkerestük a BBC illetékeseit, de ők korainak ítélték, hogy részleteket közöljenek vállalkozásukról a sajtóval. A téma azonban már csak azért is időszerű, mert térségünkben felerősödtek a törekvések a szovjet hősi emlékművek eltávolítására. Mindez fókuszba állította a Vörös Hadsereg korabeli szerepét. Ungváry Krisztián had- és politikatörténész, a hazánkban és külföldön összesen 12 kiadást megért Budapest ostroma című monográfia és más idevágó kötetek szerzője lapunknak elmondta: a kérdéses időszakban a magyar főváros lakosságának körülbelül 10 százaléka eshetett nemi erőszak áldozatául, főként a 10–70 év közötti korosztályokból. Hangsúlyozta, nemi erőszakot minden hadsereg elkövet háborúban. Más kérdés, hogy a nők tömeges megbecstelenítésének archaikus rítusa sokkal inkább élt a szovjetekben, mint bármely más európai hadseregben. Ungváry szerint nyilván figyelembe kell venni a kulturális különbségeket is, beleértve a korabeli orosz lakosság átlagszínvonalát és azt, hogy a Szovjetunió jelentékeny része Ázsiára is kiterjedt. A katonákat saját hadvezetésük eleve szinte állati sorban tartotta. Ráadásul a sztálini totális propaganda a német ellenséget megsemmisítendő, alacsonyrendű élőlénynek festette le, bátorította a kollektív büntetést. Az egyszerű katonák pedig nem tettek különbséget német és más nemzetiségű lakosság között; elszabadultak az indulatok. A németek jobb viszonyban voltak a magyar lakossággal, ezért nem erőszakoskodtak olyan nagy mértékben Budapesten, de orosz területen ők is több aljasságot követtek el – jegyezte meg a történész.
Ami a kapitulálás elmaradása, a harcok elhúzódása miatti kárpótlásként informálisan engedélyezett szabad rablást illeti, Ungváry rámutatott: 1944–45 fordulóján ez sok helyütt nem merítette ki az íratlan szabály szerinti három napot. A fosztogatás, a rablás Budapest február 13-i elfoglalása után néhol egy hónapig is elhúzódott. A szovjet hadvezetés ugyan próbálta katonáit megfékezni, de ez korántsem sikerült óraműpontossággal. A rablott holmikat a katonák sokszor elajándékozták, szétszórták, az értékek nagy része megsemmisült.
– Ahhoz képest, amekkora veszteség a magyar, azon belül a budapesti népet érte, nagyon kevés az, amit eddig feltártak erről, illetve megismertettek az újabb nemzedékekkel – mondta lapunknak Sára Sándor Kossuth-díjas filmrendező, operatőr. Ismert, Sára A vád című, 1996-os játékfilmje egy tanyai család tragikus megsemmisülésén keresztül villantott fel elképesztő mozzanatokat a szovjet hadsereg hazánkban elkövetett galádságaiból. Emiatt heves bírálat is érte a művészt, mondván, gyűlöletet gerjeszt az orosz nép ellen. A számos nagy sikerű dokumentum- és játékfilm alkotója kifejezte: üdvözli, hogy ha bárki is szakavatottan nyúl történelmünk e fájó pontjaihoz. Rávilágított, a korabeli magyar tragédia egy részét, a zsidóság kálváriáját egyre jobban ismerhetjük, azonban sok minden más igen kevéssé került a köztudatba. Visszautasította azt, hogy a szovjet hadsereg viselt dolgaiért maga az orosz nép volna egyetemlegesen a felelős. Ahogyan az amerikai és a francia népre sem hárulhat gyűlölet azért, mert hadifogolytáboraikban több millió német katonát hagytak éhen halni. A háború rendszerint sokakat kivetkőztet emberi mivoltukból. Csak úgy lehet békepártivá tenni az utókort, ha a háború tényeivel és mechanizmusával megismertetjük – jelentette ki Sára.
origo.hu
Orbán Viktornak kellett helyre tennie Zelenszkijt
