Neki adtál?, egyfolytában ezt kérdezgetjük egymástól a szobában – mondja V. E. – Találgatjuk, hogy azért kedves-e, mert pénzt kapott, vagy a természete ilyen. A legtöbb orvos nem mondja ki, hogy mennyit szeretne, csak ha konkrétan rákérdez a kismama – véli az ikreket váró, teljes nevét el nem áruló kismama Budapesten, a 2. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika kertjében, ahol három várandós asszony üldögél; élvezik a napsütést. – Ahol én fekszem, negyven- és hatvanezer forint körüli összegről beszélnek. De hallottam százötven-, sőt háromszázezerről is. De most már nemcsak a pénz a kérdés, hanem a helyszín is.
V. E. Ócsáról jár be, nyugdíjas orvost választott, aki szülést már nem vezet, csak „terhesgondoz”, de a fiatal tanárnő így is azt gondolja: megéri. A bizalom miatt.
Ezt a bizalmat „kialakítani” egyre nehezebb. Hiszen egyre kevesebb a pénz a családoknál, és az egészségügyi átalakítás során még az is felmerült, hogy nyártól bizonyos esetekben a kismamáknak az államkasszába is fizetniük kell súlyos tízezreket a kórházi szülésért. Ráadásul az intézményi összevonások, ágyszámcsökkentések miatt az sem bizonyos, hogy hol jön világra a baba.
Egyre több az olyan kismama, aki nem fizet hálapénzt, legalábbis a környezetemben, illetve a Tatabányán, Budapesten élő kismamákkal való beszélgetéseim után ez nyilvánvaló. Egyszerűen nincs miből.
Egyikük, T. Ildikó a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Szent Borbála Kórházának szülészetén ultrahangra vár, negyedik gyerekével állapotos. Fogadott orvosa nincs, nem bírná a család anyagilag, hiszen csak az albérlet rezsivel együtt néha százezer volt a télen havonta. Első gyerekét még választott orvossal szülte, akkor, tizenöt éve tizenötezret adott neki. Most azonban elégedetlen a terhesgondozással, igaz, „csak” annyit fizet érte, amennyit a munkáltatója leemel a béréből.
– Lehet, hogy csak rossz napja volt az orvosnak, de nem vizsgált meg, csak adminisztrált – sóhajt. Reméli, nincs baj, az ultrahang még hátravan.
Mi van a mérleg másik serpenyőjében? A magyar orvosnak megalázóan keveset fizet az az állam, amely viszont a társadalombiztosítási járulékot minden munkaviszonnyal rendelkező állampolgártól, így V. E.-től és T. Ildikótól is beszedi. (Hogy mennyit keres ma egy kezdő orvos, arról Gusztonyi Ágnes, a Szent Margit Kórház főigazgatója informál. A közalkalmazotti bértábla szerint öt év egyetem után 120 ezer forint a bruttó fizetés, amely újabb öt év gyakorlat alatt felkúszhat bruttó száznegyvenre is. Pazar.)
– Az én orvosom, nem tudom, mit vár el, nem mond semmit – mondja K. Mária a budapesti klinika kertjében, aki szintén nem szeretné, hogy a teljes neve nyilvánosságra kerüljön. – A védőnőt is kérdeztem, hogy mennyit adjak, ő azt mondta, hogy a mindenkori minimálbért vagy a magánrendelésen kért összeg tízszeresét illik adni. Ha a szülésznő velem lesz a vajúdás ideje alatt, akkor ő is fog kapni. Úgy hallottam, hogy nekik tíz- és harmincezer forint között illik adni. Abban reménykedem, hogy július elseje előtt megszületik a babám, mert arról beszélnek, hogy utána fizetni kell a kórháznak is.
– Vizsgálatokért nem fizettem, csak a havi egy kontrollért a magánrendelésen – kapcsolódik be a beszélgetésbe a K. Mária mellett ülő szőke hajú nő, aki a hatodik hónapban lehet. – Előfordult, hogy elfelejtettem pénzt vinni magammal, mégsem kérte az orvosom a következő alkalommal. De egy lány, aki mellettem fekszik, nyolcezerért jár orvoshoz, és az ultrahangért még négyezret kell fizetnie. Hallani olyan orvosról is, aki nyolcezret kér a magánrendelésén, pedig csak öt percig van nála a beteg, de van olyan is, aki mikor a páciense pénzt akart adni neki szülés után, hárított. „Költse a gyerekére!” – mondta az asszonynak.
– A szülészet intimitáson alapuló szakma, amit tudomásul kell venni – mondja dr. Molnár Mihály szülész-nőgyógyász osztályvezető főorvos Tatabányán, mielőtt végigvezetne a Komárom-Esztergom megyei Szent Borbála-kórház szülészetén. A kórház folyosóján hallottak megerősítik a feltételezésemet, miszerint itt az asszonyok maximum fele fogad orvost gyermeke születéséhez.
Az Egészségügyi Minisztériumban mintha nem lennének tisztában azzal, hogy gyermeket a világra hozni eddig sem volt olcsó mulatság a szülőknek. Áprilisban ugyanis arról szóltak a tervek, hogy ha valaki július elseje után – ügyeleti időben – választott orvossal szeretne szülni, és ha az orvos épp nem ügyeletes, de bemegy, a kismama kell hogy kifizesse a kórház részére az ellátás költségeinek harminc százalékát. Ez harminc–negyvenezer forint közötti összeget jelent. Éppen annyit, amennyi ma „feketén” egy szülés. A napokban az egész orvostársadalom felháborodásának hatására az Egészségügyi Minisztérium újabb törvénymódosítási tervezetet készített, amelyben a részleges térítésidíj-fizetésre vonatkozó rendelkezés alól már kivételt képez a terhesgondozás és a szülészeti ellátás. Nem bizonyos azonban, hogy később kell-e majd fizetni a szülészeteken, mert az elképzelések szinte napról napra változnak.
– Nem értem: miért büntetik az asszonyokat még ilyen formában is a jelenlegi demográfiai körülmények között? – kérdezi keserűen Molnár Mihály.
Nemcsak abban nagy a bizonytalanság, mit és hogyan kell majd fizetni, hanem hogy hol is születik majd meg a baba: az ágyszámleépítési tervek a szülészetekre is vonatkoznak, de még a tervek szintjén is óriási a káosz.
Szegeden például a finanszírozott szülészeti és nőgyógyászati ágyak száma is csökkent. Kisebb a havi ellátásra fordítható keret és az egészségbiztosító által fizetett kezelések száma. A kórházban eddig ötven ágygyal működött a szülészeti-nőgyógyászati osztály, most húsz ágyért fizet a biztosító. A női klinikán a korábbi száz ágyból kilencven lett. Tatabányán az évente harmincezres ambuláns forgalmat és ezerkétszáz szülést lebonyolító új építésű, remekül felszerelt megyei kórházban is szüntettek meg ágyakat. Pedig ez volt az a hely, ahol a betegek gyógyulási esélyei a legjobbak voltak a környéken, hiszen felnőtt intenzív, véradó-, koraszülött intenzív és gyermek intenzív osztály is található az épületben. Öt megyéből járnak ide asszonyok, akiket most csak úgy tudnak ellátni, hogy a megszűnt ágyakat fizikailag meghagyták.
– Bűvészmutatvány – mondja Molnár Mihály. – A háromnapos műtötteinket az úgynevezett krónikus ágyakra tesszük át, hiszen negyvenöt ágy fölött nem lehet aktív betegünk. Azért büntet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. De hogyan lehetséges, hogy egy kiemelt, súlyponti intézménynek meghatározzák, hány forintig láthatja el a betegeket?! Hogyan küldjem haza Mosonmagyaróvárra azt az asszonyt, aki egykilós ikreket szült? Járjon be naponta ötször szoptatni? Ez ellentmond az orvosi eskünek, a szülésznői eskünek és az emberi tisztességnek.
Hogy Kafka abszurd világa hogyan működik az Egészségügyi Minisztérium berkeiben, azt jól illusztrálja a budapesti Szent Margit Kórház szülészetének esete is. A III. kerület polgármestere, Bús Balázs a mai napig bízik a csodában, vagyis abban, hogy a kórházban a szülészet és a nőgyógyászat 40-40 ággyal mégis megmarad. Gusztonyi Ágnes, az intézet főigazgatója borúlátóbb: szerinte erre nincs reális esély.
A 2. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikát, ahol V. E.-vel beszélgettünk, nem fenyegeti a megszüntetés réme, nem úgy a Schöpf-Merei, a Szabolcs utcai, a Rókus-, a Nyírő-kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályait. Ennek következtében viszont más intézményekben keletkezhet elviselhetetlen zsúfoltság. Az átszervezések következtében például a budapesti Szent János Kórház szülészeti-nőgyógyászati ellátási körzetéhez 520 ezer (!) nő tartozik, ami azt jelenti, hogy 8500 nőre jut egyetlen kórházi ágy. Hogy ez milyen lesz a gyakorlatban, abban még a koalíciós pártok tagjai sem értenek egyet. Horváth Csaba (MSZP), az egészségügyért is felelős főpolgármester-helyettes nyilatkozata is jelezte: túllőttek a célon a reformerek, és nem maradt elég ágy a várandós asszonyoknak Budapesten. Szerinte minimum tíz százalékkal növelni kell a szülészeti-nőgyógyászati ágyak számát a fővárosban, mivel az átalakított kórházi struktúra képtelen ellátni a pácienseket. Horváth Ágnes (SZDSZ), a tárca frissen kinevezett vezetője viszont úgy véli, elegendő szülészeti ágy van, ugyanis 49 ágyra 66 szülés jut.
A számok ellenére a helyzet érthetetlen. Nemcsak a szakmának. V. E. kismama is bizonytalan, hiszen a helyszínek sem és a szülési módok sem biztosak. V. E. ugyanis eredetileg otthon szeretett volna szülni, ám ikrei miatt biztonságosabbnak ítélte a kórházi körülményeket. Aki azonban azt gondolná, hogy az otthon szülést olcsóbban megússza, szintén téved: ebben az esetben más címen fizetünk. A szülés levezetéséért nem kér pénzt az Alternatal Alapítvány – ez az egyik csoport, amely segédkezik az otthon szüléseknél –, kötelező azonban részt venni egy tanfolyamon, amely 50 ezer plusz áfába kerül.
Az otthon szülést különben nem tiltják, ám nem örvend túl nagy népszerűségnek a szakma körében. A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalása miatt otthon szülés esetén hatósági és büntetőeljárást indíthatnak.
– Ha otthon szülésnél valamilyen probléma lép fel, és a szülés kórházban fejeződik be, eljárás indul az anyuka és a segédkező szakemberek ellen, ami akár modern kori boszorkányüldözésnek is felfogható – magyarázza Fazekas Tamás, a Társaság a Szabadságjogokért szervezet egyik munkatársa. (Az ügyvédekből álló társaság csupán azt szeretné elérni, hogy az otthon szülőket és segítőiket ne érjék atrocitások.)
Talán azért sem népszerű az otthon szülés az orvostársadalom köreiben, mert egy-egy szakember rengeteget tanul, míg érdemesnek találják arra, hogy szülést vezethessen le a kórházban. Szülész-nőgyógyász képzés ma Magyarországon hat év egyetemmel indul, két év bárhol eltöltendő orvosi gyakorlat után három év szakgyakorlattal végződik. A tizenegy évi tanulást eddig az állam finanszírozta. A nyugat-európai országok nem áldoznak ennyit szülészorvosaik képzésére. Angliában és Hollandiában például a szüléseket bábák vezetik le, és csak akkor lép közbe orvos, ha szükség van rá. Az orvosok azzal érvelnek, hogy az esetek többségében, mintegy nyolcvanöt százalékában valóban nincs szükség orvosi segítségre, azt azonban nehéz előre megmondani, hogy melyek lesznek azok az esetek, ahol mégiscsak elkél a segítség. Az is igaz, hogy az említett hálapénztől elesnének az orvosok, ha valaki az otthon szülést választja. Hollandiában például annak a nőnek kell fizetnie, aki bár normális szülés elé néz, mégis kórházba megy. Az állam számára ugyanis jó az otthon szülés, hiszen jóval olcsóbb, mint a kórházi, és az adatok szerint nem kevésbé biztonságos.
Egyelőre azonban nem kell félnie a szakmának, hiszen az otthon szüléshez nemcsak a háttér hiányzik, de bábaképzés sem nagyon létezik ma Magyarországon. Szülésznőket ugyan képeznek, ők azonban önállóan nem vezethetnek szülést. Ahhoz, hogy valaki bába legyen, saját magának kell megszerveznie a továbbtanulását. Hasznos többek között az újjáélesztő tanfolyam elvégzése is, hiszen egy szakavatott bába tőlünk nyugatabbra felelősséget tud vállalni a munkájáért.
Az Országos Bábaszövetség elnöke, Vincze Krisztina szerint sok nő számára a kórház és az orvosi jelenlét adja a biztonságot. Más nők számára viszont az otthon, az ismerős bába jelenléte megnyugtató. A bábáknak mindkét igényt figyelembe kell venniük.
– Fogyasztói társadalomban élünk, ahol az anya választhat, hol szeretné megszülni gyermekét. Mivel az egészségügy szolgáltatás, nekünk is alkalmazkodnunk kell az igényekhez. A célunk az, hogy helyszíntől függetlenül a kompetens szakemberek ne egymás konkurenciái, hanem egymás segítői legyenek – fogalmaz Vincze Krisztina.
Valóban kérdéses, hogy tényleg szükség van-e annyi orvosi beavatkozásra a szüléseknél, mint amennyi ma Magyarországon történik. Érdekes, hogy a magyar nők jóval ritkábban szülnek hét végén és ünnepnapokon (ami azt sejteti, hogy a szülések „megindításánál” nem mindig és nem feltétlenül a várandósok érdekei az irányadók), mint hétköznap, és a sok esetben szintén „hálapénzes” császármetszésből is túl sokat végeznek a szülészeteken: egyes vidéki kórházakban negyven százalék fölötti ez az arány, miközben az Egészségügyi Világszervezet szerint legfeljebb tíz százalék lenne indokolt. Azt, hogy nálunk ez a szám mikor lesz ugyanennyi, csak találgatni lehet.
Az viszont biztos, hogy az egészségügyi „reform” Budapesten már most ötmilliárd forintba kerül, a 860 egészségügyi dolgozó elbocsátásának költsége pedig további kétmilliárdba. Az összeget a főváros az Egészségügyi Minisztérium által kiírt pályázatokon szeretné elnyerni. Kérdés, lesz-e erre pénz.
Ennyibe kerül tehát nekünk eddig az előidézett káosz. Ez még rájön a a baba „árára”.
origo.hu
77 éves lenne Cserháti Zsuzsa – fia elárulta, miért nem jár a sírhoz
