Európa egy helyben jár

Nagyobb felelősségvállalást vár a tagországoktól az Európai Parlament néppárti frakciójának vezetője. A francia Joseph Daul lapunknak adott interjújában elmondta azt is, az unió egy helyben topog, ezért szükség van az új alkotmányos szerződésre, ám hazájában nem bocsátaná azt újra a választók elé.

Franciaországban minden jel szerint többé nem bocsátják népszavazásra az európai alkotmányt. Nem tart attól, hogy egy átalakított, lerövidített, s csak a parlament által jóváhagyott dokumentum erőtlennek bizonyul a reformfolyamatok előmozdításához?
– Az emberek olyan esetekben, mint például az alkotmányról döntő népszavazás, sosem pontosan arra adnak választ, ami a kérdésben szerepel. Az igazi kérdés az, részesei akarnak-e lenni a választók a jövő Európájának, vagy sem. A referendum előtt heteken át magam is részese voltam a kampánynak, a kis falvaktól kezdve egészen a Réunion szigetekig elmentem, hogy előmozdíthassam az ügyet. A Loire vonaláig az emberek nagyon udvariasak voltak, sok kérdést feltettek. Ezek azonban mind belpolitikai jellegűek voltak, az emberek szidták vagy di-
csérték Chiracot, Raffarint, az akkori miniszterelnököt, aki megszüntette a pünkösdhétfői munkaszünetet, de senki sem volt kíváncsi arra, miről szól pontosan az alkotmány. Nicolas Sarkozy a választások előtt világosan elmondta, hogy nem akar népszavazást az alapdokumentumról, a lakosság 53 százaléka mégis rá szavazott. Tehát ezzel véleményt mondott a szöveg sorsáról is. De amikor a francia alkotmányt módosítják, akkor sem tartanak népszavazást.
– Attól nem tart, hogy az Európai Unió két következő soros elnöke, Portugália és Szlovénia – jó szándékuktól függetlenül – nem bír majd akkora diplomáciai súllyal, hogy a reformokat a kellő lendületben vigye tovább? A legerősebb Németország sem lehet mindennel elégedett…
– Ettől egyáltalán nem tartok, mégpedig azért, mert az egy helyben járásból mindenkinek nagyon elege van. Rendkívül erős politikai akaratot érzek az összes tagország részéről, hogy végre megmozduljon Európa a jó irányba. Még a brit konzervatívok is változtattak hozzáállásukon. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol a most ismert alkotmányról, mindenki tudja, hogy 27 tagország nem folytathatja úgy, ahogy most áll a helyzet, ezért szükség lesz egy új szerződésre.
– Sorra buknak el, vagy legalábbis beláthatatlan távolságba kerülnek az unió legfontosabb projektjei, elég csak a lisszaboni stratégia főbb elemeire, a Galileo-programra vagy a tervek szintjén is csak homályosan létező Nabucco-vezetékre gondolni. Miért ilyen tehetetlen a közösség, miként lehetne felrázni a döntéshozókat?
– Nagy bátorság kell ahhoz, hogy kimondjam, de számos kérdésben csak a társfinanszírozás jelent megoldást. Ha ezt nem fogadjuk el, nem fogunk tudni túljutni az említett kihívásokon. Megmutatkozik tehát, hogy az egyszázalékos tagállami hozzájárulás kevés ahhoz, hogy érdemi előrelépést érjünk el céljaink felé.