A Pécs kis híján az idén is kiénekelte a sajtot a szájukból, 0-2-ről fordítva nyerték meg a bajnoki döntőt. A keddi, ötödik mérkőzés után Sopronban többen emlegették, hogy eljött az igazság pillanata. Önben is munkálnak ilyen érzések?
– Válasz helyett hadd soroljam a tényeket, amelyekkel nem lehet vitatkozni. Ebben az idényben egyedüli magyar csapatként bejutottunk a legjobb nyolc közé az Euroligában, az MKB Arénában megfordult mindhárom orosz sztárcsapat, a Jekatyerinburg, a Szamara és a Szpartak Moszkva is. Az élen zártuk a bajnoki alapszakaszt, méghozzá úgy, hogy január 7-én, a magyar női kosárlabdázás eddigi legjobb mérkőzéseként emlegetett találkozón idegenben legyőztük a Pécset. Elnyertük a Magyar Kupát, a bajnoki aranyat pedig 0-2-ről fordítva hódítottuk el, az idény során összesen hatszor múltuk felül legnagyobb hazai riválisunkat. Természetesen kavarognak bennem érzések, ám tartom magam ahhoz, amihez az egész döntő során nemcsak jómagam, hanem az egész csapat: függetlenítjük magunkat a külső tényezőktől, provokációktól. Egy véleményt azért megengedek magamnak az általam a mentalitása és klubhűsége miatt rendkívül tisztelt Iványi Dalma kérdésére válaszolva. A finálé előtt azt mondta, nem tudja, hogy a két együttes addigi három meccsén a Sopron átlagon felüli, extra gólokkal győzött-e, vagy megtanult nyerni. A döntő számomra azt igazolta, beérett a csapatunk, és megtanultunk nyerni.
– Tényleg nincs értelme felhánytorgatni a sérelmeket. Ám a második mérkőzés után éppen lapunknak adott nyilatkozatára muszáj kitérnem, amelyben azt mondta Rátgéberről a meccsen előadott magánszáma miatt, hogy Szerbiában nevelkedett, ott ez belefér, itt nem. Ezt nem találja sértőnek?
– Nem kívánok magyarázkodni, akik ismernek, úgy is tudják, mit akartam kifejezni. S éppen azért nem akarok bővebben beszélni róla, mert abba a mondatba sokan olyasmiket magyaráztak bele, ami meg sem fordult a fejemben.
– Kicsit tágítva a kört: miért enynyire kibékíthetetlen az ellentét a Pécs és a Sopron között? A magyar sport közelmúltjából felemlegethetnénk hasonló rivalizálást a Veszprém és a Szeged férfi-, a Ferencváros és a Dunaferr, majd a Győr női kézilabdacsapata, a Honvéd és a Vasas pólósai vagy akár a székesfehérvári és a dunaújvárosi hokisok között, ám ezek egyike sem csapott át gyűlölködésbe.
– Rózsa Gáborral, a pécsiek ügyvezetőjével az idény során számtalan telefont és levelet váltottunk, sokat vitáztunk, de szerintem korrekt a kapcsolatunk. Nem hinném, hogy kettőnk viszonya lenne az ellentét gyújtópontja.
– Kissé kitérőnek érzem a válaszát. Hadd kérdezzem a véleményét Rátgéber Lászlóról, akivel aligha cseresznyézne egy tálból!
– Ez így igaz. De nem hinném, hogy az öröm pillanataiban éppen róla kellene beszélnem.
– Az öröm segíthet felülemelkedni a napi sérelmeken. Elmondaná, ön miben hibázott, hogy így elmérgesedett a Pécs–Sopron kapcsolat?
– A kilencvenes évek a mostanihoz hasonló éles döntőiben gyökerezik az ellentétünk. Akkor ugyanazt éreztem, mint most a pécsiek, hogy egy-két döntés igazságtalan volt ránk nézve. Hibáimat kíméletlenül fordították ellenem. Nem volt könnyű túltenni magam ezen, de négy éve elhatároztam, új útra lépek. Azóta igyekszem a saját munkámra összpontosítani, s kialakítani egy új klubmodellt, amelyben egyre nagyobb szerepet kapnak a magyar játékosok. A megkezdett munka mostanra érett be. Pedig a magyar sajtó jelentős része is ránk sütötte az örök vesztes bélyeget.
– Jövőre újrakezdheti a munkát, hiszen ismeretes, hogy a csapat két meghatározó játékosa, Cserny Réka és Ivana Matovics is eligazol.
– Hadd fogalmazzak úgy, hogy Gorbunova, Honti, Károlyi, Eördögh és a többiek viszont továbbra is Sopronban játszanak. Természetesen nem lesz könnyű pótolni az említett két klasszist. Ám egyet ígérhetek: nem részegedünk meg a mostani sikertől, továbbra is megpróbálunk építeni az utánpótlásunkra. Sopron a magyar kosárlabdázásban egyszerre fellegvár és kicsi sziget. A lehetőségeinkkel és a felelősségünkkel egyaránt tisztában vagyunk. Székely Norbert vezetésével ennek megfelelően fogjuk kialakítani a jövő csapatát.

Van, aki 90 milliót visz haza évente – Világhírű balettművész üzent a vizsgázó fiataloknak