Még egyszer a Petőfi-kutatásról

V I S S Z H A N G

MN
2007. 05. 25. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Jóérzésű, nemzeti elkötelezettségű barátok hívtak föl május 12-én, hogy legnagyobb megdöbbenésükre a konzervatív értékrendet évtizedek óta tisztelő Magyar Nemzetben egy sistergő gyűlölettel megírt publicisztika jelent meg Hanthy Kinga tollából. Olvasva a cikket nem hittem a szememnek. Az igazságnak még az írmagja sem található Hanthy Kinga mondandójában. Nem először írt ilyen hangnemben a Petőfi-témáról. Nem értem, hogyan veszi magának a bátorságot egy filosz ahhoz, hogy természettudományos témában véleményt formáljon, csakúgy, mint a hivatkozott, szakmai ismerettel nem rendelkező Kovács László honfoglalás kori régész.
Vegyük sorra a képtelen állításokat. Tizennyolc éve (!) annak, hogy Morvai Ferenc vállalkozó anyagi áldozatvállalásával az expedíció feltárt egy sírt, amelyben valóban egy olyan férfi feküdt, akinek egyedi anatómiai jellegzetességei megegyeztek azzal a férfiéval, akit Petőfi Sándornak hívtak, és eltűnt (!) Segesvárnál. Ezt két amerikai, egy burját antropológus és jómagam állapítottuk meg. A pontosabb vizsgálatok elvégzése céljából a csontvázat hivatalos kiviteli engedéllyel, széles nemzetiszínű szalaggal átkötött, bélelt fémdobozban vittük ki az Egyesült Államokba, tehát sem „szatyor”, sem „rejtélyes körülmények” nincsenek. Ott elvégezték a kromoszómavizsgálatot, a csontokat ismét hivatalos engedéllyel hoztuk vissza Európába, jelenleg megszentelt helyen vannak. Győzelmi jelentés nem volt Petőfi azonosításáról, csak szerettünk volna gyorsan és százszázalékos biztonsággal befejezni egy szokványos azonosítási vizsgálatot, amelyet így végeznek mindenütt a világon. Szentágothai János – aki sohasem volt antropológus (!) – elhamarkodta a dolgot, amikor egy, a Magyar Nemzetben megjelent, skurcban készült, raszteres képről határozta meg a csontváz nemét; remélem, hogy ő is viccnek szánta a dolgot. A washingtoni AFDIL laboratórium tőlünk csontmintát soha nem kapott. Ha egy női vázból adtak neki mintát, nem kell azon csodálkozni, hogy nőnek találta azt, aki nő volt. Ez kiváló módszer volt lejáratásunkra és a további vizsgálatok folytatásának ellehetetlenítésére.
Hanthy Kinga azon is fönnakadt, hogy a Petőfiének vélt csontváz alatt egy fakoporsóban burját férfi feküdt. Hanthy szerint „mongoloid”, a burját helyesen „mongolid” típusú volt. Van fogalma Hanthynak, hogy milyen kemény a föld Szibériában fagyottan? Örültek a helyiek, ha egy nemrég kiásott gödörbe elföldelhették a kényszermunkás rab magyart. Ilyen egyszerű a titok.
Nem tudom, hogy létezik-e „csontmaffia”, de „tudományos maffia” biztosan. Tizennyolc éve a legkülönbözőbb trükkökkel próbálnak hozzájutni a „burját női” csontokhoz, nyilván azért, hogy megsemmisítsék; erre történtek is kísérletek az Akadémia részéről szovjet elvtársak segítségével.
Egyébként: amikor elhoztuk – engedéllyel (!) – a csontokat, megegyeztünk, hogy a vizsgálatok lezárása után visszavisszük a maradványokat. A burjátok azt kérték, hogy az időpontot mi határozzuk meg. Ez meg is fog történni, ha az Akadémia nem akadályozza tovább a mintavételt Hrúz Mária csontjából, és valóban lezárhatjuk a vizsgálatot. Mert azt ugye Hanthy Kinga is belátja, hogy ha a DNS-vizsgálat azt mutatja, hogy a talált csontok Hrúz Mária gyermekének a csontjai, akkor nő sem lehetett az, akinek a testéből származnak. A mostani „visszakérés” Kovács László elvtársi fölbujtására indult be Göncz Kinga külügyminiszteren keresztül, bár remélem, hogy ők tisztábban látják a dolgokat.
Végül ne ajánlgassa Hanthy Kinga egy 75 éves, tisztességben megőszült kutatónak, hogy ragadjon ásót, és ne hozza össze a nevemet még humorizálás szintjén sem a volt pártfőtitkárral! Blöffölni sem szoktam, elég nehéz lett volna ilyen módszerrel megírni azt a 35 könyvet, amennyi a polcomon van. Mind komoly szakmai munka, köztük a magyar őstörténet és a magyarság antropológiája.
Remélem, hogy többet nem fordul elő egy konzervatív napilap hasábjain, hogy a szabadságeszme megtestesítőjének nevével gúnyolódnak, gusztustalankodnak. Ajánlom erre Hanthy Kingának a Heti hetest, ott örömmel fogadják, és ő is a helyén lesz.
Kiszely István
n
„Krujcskovot jól berúgattuk – nagyon szerette a magyar pálinkát –, s kivettük a ládából Petőfit, majd a ládát visszapecsételtük. Kiszely és Nehéz vitte így üresen magával, mi meg Petőfit beleraktuk a feleségem kézitáskájába… Krujcskov adott hozzá kiviteli engedélyt, szállítási levelet, mindenféle dokumentumot. Nehéz Mihályék gépe fél kettőkor indult Budapestre, a miénk pedig fél háromkor New Yorkba. Pesten félreállították őket, Kiszely hátát jól megcsapkodták gumibottal, miért cipelgeti azt az üres ládát, és hol van Petőfi? Morvai mindjárt leszáll vele New Yorkban, mondta. Úgy csempésztük ki a Petőfinek vélt csontokat az Egyesült Államokba.” (Varga Domokos György: Harminchét akadémikus Petőfi ellenében. Magyar Demokrata, 1996. október 17.)
Azt tehát, hogy a csontokat a Szovjetunióból kicsempészték, épp a legilletékesebbektől tudhatjuk. Hogy az állítólagos Petőfi kézitáskában utazott, szintúgy. Van szemtanú is, aki látta Amerikában is ugyanebben az állapotában. Vitatkozni amúgy tényekkel lehet tudósnak, tudatlannak egyaránt. Kiszely István az eltelt tizennyolc esztendőben csak legendákkal, történetekkel, összeesküvés-elméletekkel állt elő, ténnyel eggyel sem. Ha pedig valamelyik állításáról kiderült, hogy hamis, azonnal gyártott helyette egy másikat.
A csontváz vizsgálatának eredménye – Kiszelyék bánatára – nem maradt titokban, megismerte az egész magyar tudományos világ. És kiderült, hogy a barguzini csontváz női maradvány. Ennyi. Mondhatja most már Kiszely István, hogy ő nem is oda adta, hogy nem is így van, de ezt csak akkor hinnénk el neki, ha megmutatná a saját dokumentumait. Ilyet eddig egyet sem láttunk.
Szomorú és tragikomikus történet ez. Ideje lenne pontot tenni a végére. Furcsa, hogy még ennyi idő után is akadnak, akik hisznek a barguzini Petőfi-legendában, és várják a csodát: Hrúz Mária csontjai majd megvallják az igazságot. Csakhogy az igazság már régen kiderült, csodák pedig nincsenek. Csak még súlyosabb igazságok.
Hanthy Kinga

Szerkesztőségünk ezzel a levélváltással lezártnak tekinti a vitát.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.