Méltó módon búcsúztak

Tegnap reggel elhunyt Steinmetz János, a Vasas, az FTC és az OSC egykori vízilabdakapusa, 52-szeres válogatott, Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes. Hatvanéves volt, és nagyon fiatal, az egészség mintaképe. Alkatát tekintve úgy tűnt, bármelyik pillanatban visszaállhatna a kapuba, az öregfiúk között pólózott is rendszeresen, hétfőn még együtt edzett társaival. Utolsó emlékképem róla, amint a Komjádi uszodában az eredményjelző alatt ácsorgott az aktuális meccs kezdetére várva, és a mellé perdülő labdát úgy ívelte vissza a medence kellős közepébe, hogy az csípte a kosár szélét. A ráúszásra készülő játékosok és a szurkolók közül többen oda is kapták a fejüket: ki ez a partra vetett világklasszis?
Büszkék lehettek rá a fiai, és ő is büszke lehetett a fiaira. Hiszen Barnabás és Ádám egyaránt olimpiai bajnok, és civilben is édesapjuk nyomdokain haladtak, amit a külvilág számára a mindhármuk neve előtt díszelgő „dr.” előtag is jelzett.
A gyászhír hátborzongató utóéleteként a Vasas, Barna és Ádám csapata tegnap este Euroliga-negyeddöntőt vívott. Az idény legfontosabb meccsét a címvédő, friss világbajnokokkal felálló Jug Dubrovnikkal. Nincs az a vezető vagy edző, aki ebben a helyzetben arra kérhette volna a Steinmetz fivéreket, hogy játsszanak. Csak ők jelentkezhettek játékra, és meg is tették. „Úgy gondolom, János is így akarná” – mondta Földi László, a Vasas trénere.
Barnabás, a csapatkapitány még megtartotta a szokásos, utolsó eligazítást, megsimította öccse arcát, majd megkezdődött a meccs. A Vasas a 23. másodpercben Steinmetz Ádám góljával szerzett vezetést.
A center aztán még kétszer betalált az első negyedben, a második pedig Barna két góljával indult. A vb-aranyérmes kapus, Vican betegsége miatt otthon maradt, és mivel Markovic után Drobacot is végleg, cserével kiállították, erősen fogyatkoztak a dalmátok. A félidőbeli 8-5-öt követően 10-6-nál aztán a játékvezetők fordítottak a széljáráson: két marokkal kezdték szórni a fórokat. A magyarok egy ideig derekasan viselték az ostromot, sőt 11-6-ra húztak el, miközben hátul hol a blokk, hol a kapufa, hol Nagy Viktor valamely testrésze állt a labda útjába. Az ötgólos differencia azonban túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen, és a hajrában a Jug irigylendő profizmussal tornázta vissza magát 11-10-re, a május 23-i visszavágó egyértelmű esélyesévé.
A mezőny két legeredményesebbje a két Steinmetz fivér lett három-három góllal. Ádám sírva indult levezető úszásra, de néhány perccel később ott állt a parton, és nyilatkozott: „Életem legnehezebb mérkőzésén vagyok túl. Egy pillanatig sem volt számomra mérlegelés tárgya, hogy vállaljam a meccset, mert a vízilabda nemcsak a munkám, de az életem is. Már délelőtt lejöttem az uszodába, a családom mellett a társaim és a szurkolók is nagyon sokat segítettek. Természetes, hogy édesapámért is játszottam, de ez korábban is mindig így volt.”
És bizonyára így is marad. Még akkor is, ha a tegnapi egyedi alkalom volt, a tragédia közepette a sors és a sport ajándéka, hiszen ennél méltóbb búcsút elképzelni sem lehetett.
Az athéni Euroliga-negyeddöntőben: Olympiakosz–Domino-BHSE 11-9.