Egy nappal ezelőtt azt találtuk írni, szomorú lenne, ha nem a pályán dőlne el a bajnoki cím, aminél csak az lenne nagyobb hiba, ha nem érvényesülnének a szabályok. Ivana Matovics, a Sopron centere durva szabálytalansága és akkor még küszöbön álló fegyelmi ügye hívta életre ezeket a gondolatokat. Ha nem is sallangmentesen, végül mindkét óhaj teljesült. A fegyelmi bizottság a szabályok szerint nem tiltotta el Matovicsot, sőt tulajdonképpen nem is tárgyalta az esetet, egészen hivatalosan: „megfelelő eljárásjogi alap hiányában az eljárást megszüntette.” Hétköznapi nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy a kiírás szerint abban az esetben, ha a játékvezetők nem észleltek egy szabálytalanságot, akkor videofelvétel alapján később azt már nem lehet szankcionálni. S akkor a sallang: a magyar szövetség finoman fogalmazva nem követi a nemzetközi tendenciát, az általunk megkérdezett szakemberek is azt mondják, ideje lenne felzárkózni.
A Sopron tehát Matoviccsal a soraiban, és ahogy az az ötödik meccshez illik, végre csordultig telt ház előtt fogadta a Pécset. Ennek ellenére nem tudta megismételni az előző két találkozón mutatott formáját, amikor rögtön az első percekben jelentős előnyre tett szert. 15-7-nél ugyan megvolt az esélye arra, hogy elhúzzon, de a Pécs néhány vitatható ítélet segítségével, Iványi remeklésének (tíz perc alatt 6-6 pont és lepattanó), valamint Béres néhány szép megmozdulásának köszönhetően felzárkózott. A hazaiaknál Cserny még Iványinál is eredményesebb volt, csapata első 12 pontjából tízet szerzett, elsősorban ezért a Sopron zárta előnnyel az első negyedet (19-16). A másodikban a Pécs átmenetileg a vezetést is átvette (24-25), ám nem tudta kihasználni ellenfele hibáit, így a magára találó Matovics pontjaival nagyszünetben ismét a Sopron vezetett 32-28-ra.
A folytatásban a pécsiek két és fél percen át nem találtak be a gyűrűbe, majd további három perc alatt is csak négyszer, rendkívül pontatlanul dobtak, de a Sopron ezt sem tudta kihasználni. Talán a meglepetésként bevetett pécsi zóna zavarta meg a hazaiakat; vagy a pályán lévők is azt akarták, mint a semleges nézők, hogy mindvégig izgalmas legyen az aranycsata? Az utolsó negyed mindenesetre úgy kezdődött, hogy még semmi sem dőlt el (47-43), bár a négy pont hátránynál a vendégeknek nagyobb gondot jelentett, hogy Iványi még a 30. percben, ráadásul támadásban, begyűjtötte negyedik személyi hibáját. Rátgéber le is ültette a kispadra, de sokáig nem tarthatta ott, mert nélküle a Pécs olyan volt, mint a profi karmesterét vesztett vándorzenész társulat.
Szép lassan araszolt előre a Sopron, a 35. percben elérte az addigi legnagyobb különbséget (58-49), sőt a stafétabotot átvett Gorbunova duplájával átlépte a bűvös tízes határt is (60-49). A Pécs még egyszer, utoljára összeszedve minden erejét felzárkózott 60-54-re, de a hajrá már nem volt kérdéses. Végeredményben 71-56-ra nyert a Sopron, s negyedszerre lett bajnok.
Amikor Székely Norbertet, a hazaiak mesterét arra kértem, öntse szavakba érzéseit, ennyit mondott: „Alea iacta est”, azaz a kocka el van vetve. A másik oldalon Rátgéber hőskölteményhez hasonlította csapata helytállását. Fordítva inkább értenénk a két nyilatkozatot, ami arról árulkodik, ha az idei döntő véget is ért, az évtizedes Sopron–Pécs rivalizálás korántsem.
origo.hu
Mindkét irányban le kellett zárni az M5-öst, akkora a baj
