Többéves huzavona után végre elkészült a pénzügyminisztériumban az egységes állami vagyonról szóló törvény tervezete, amely alapján összevonják az ÁPV ZRt.-t, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot és a nemzeti földalapot kezelő szervezetet. Önök már régóta sürgették az állami vagyon egységes nyilvántartását. Miért kellett ilyen sokat várni a tervezet megszületésére?
– A késedelem okainak magyarázatára aligha lehetek illetékes. Az állami vagyon egységes kezelésének egyik első koncepciójával jómagam már több mint egy évtizede ismerkedhettem meg, amikor az elhíresült sikerdíjügy időszakában frissen kinevezett igazgatósági elnökként munkába álltam az ÁPV Rt.-nél. E törvény megalkotásában nem a technikai megoldások az elsődlegesek. Inkább határozott cselekvési keretet kell adnia, hogy felelős döntések születhessenek arról, mi maradjon állami kézben, hogyan működjenek hatékonyan a szolgáltató vállalatok, mi történjen az állami kézben maradt részvényekkel vagy például a ma szinte eladhatatlan egykori szovjet laktanyákkal. Meg kell teremteni az állami vagyon egységes nyilvántartási és igazgatási rendszerét. Ha a törvény biztosítja, hogy szélesebbé váljon az Országgyűlés kontrollja, s hogy a nemzeti vagyont felelősséggel és átlátható szabályozás mentén kezeljék azok, akiknek ez a munkája, akkor előreléphetünk.
– Egy hónappal ezelőtt tették közzé javaslataikat az átláthatóbb állami gazdálkodásra vonatkozóan. A 2008-as költségvetés tervezésénél már figyelembe lehet venni ezeket az indítványokat?
– Nem tartom valószínűnek, hogy a 2008-as büdzsé tervezésénél érvényesíteni lehetne javaslatainkat. Noha a költségvetési tervezés és annak felülvizsgálatáról szóló törvény előkészítése folyik, a jogszabály nem készülhet el a jövő évi költségvetés tervezésének megkezdéséig. Pedig bevezetése fontos lenne az államháztartás átláthatósága és a felelős állami gazdálkodás szempontjából. Az a realitás, hogy az új szemléletű tervezést a 2009-es vagy a 2010-es büdzsé készítésénél alkalmazhatja a kormány.
– Az állami gazdálkodás fegyelmét biztosító költségvetési tanács, illetve hivatal felállítását az ÁSZ hosszú ideje fontosnak tartja. Most, hogy már a kormány is támogatja ezt a javaslatot, ön szerint mikor állhat fel az intézmény?
– A költségvetési hivatal vagy tanács felállításában, vagy akár az ÁSZ ilyen szerepének erősítésében nem az intézményi forma a lényeges. Sokkal inkább az, hogy a szervezet mit és milyen munkafeltételekkel csinál, és mennyire veszik figyelembe a véleményét. Hiszen nyilvánvaló: itt nem a hagyományos értelemben vett utólagos ellenőrzésről, hanem az Országgyűlés munkáját segítő gazdasági kontrollszámításokról, közbenső felülvizsgálatokról van szó. Hasonlókról és részben többről, mint amit a számvevőszék évről évre már eddig is elvégzett. Más kérdés, hogy a racionalitáson alapuló, a valóság tiszteletére építő jelzéseinket mennyire vették eddig figyelembe. Egy ilyen szervezet munkavégzésének azonban nem csak a belső tárgyi feltételeit kell megteremteni. Ahhoz például, hogy a szervezet a gazdasági előrejelzések megalapozottságát le tudja ellenőrizni, a kormánynak el is kell készítenie ezeket az előrejelzéseket. Volt olyan év, amikor gazdasági prognózis egyáltalán nem készült, így csak ennek hiányát rögzíthettük, amit az Országgyűlés tudomásul is vett.
– Az ÁSZ nemrégiben arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagyvállalatok 370 milliárd forintnyi támogatást és 118 milliárd forintnyi adókedvezményt kaptak a magyar államtól 2005-ben, így a támogatásuk 200 milliárd forinttal volt több az általuk befizetett társasági adónál. Rendelkeznek-e kimutatással tavalyra vonatkozóan?
– Még nem állnak rendelkezésünkre ezek a számok, hiszen az adatokat több különböző helyről kell összegyűjtenünk. Az állami vállalatok támogatása és az általuk befizetett társasági adó összehasonlításakor azonban több más szempontot is érdemes figyelembe venni. A támogatásban részesülő vállalatok munkát biztosítanak, tetemes személyi jövedelemadót és iparűzési adót is befizetnek. Ezek a vállalatok a legnagyobb adófizetőink. Való igaz, hogy miközben a multik különböző adókedvezményeket, beruházási támogatásokat tudtak és tudnak kiharcolni maguknak, a kis- és közepes vállalkozások erre korábban sem és ma sem képesek, sokan az adóelkerülést választották. Ez nem lehet járható út. Ilyen problémákra gondoltunk, amikor a konvergenciaprogram múlt évi véleményezésekor az adózás korszerűsítésére és más, a reálgazdaság fejlesztésével kapcsolatos államháztartási összefüggésekre utaltunk.
– Ha már az adóelfolyásnál tartunk: egyre több cég települ ki Szlovákiába a kedvezőbb feltételek miatt. Hogyan lehetne gátat szabni e folyamatnak?
– Az ÁSZ az államháztartási összefüggéseken túl gazdaságpolitikai kérdésekkel aligha foglalkozhat, a kedvezőbb hazai feltételek biztosítása azonban változtathatna a helyzeten. Adminisztratív szabályozással nem lehet megakadályozni a vállalatok elvándorlását egy olyan világban, amely a versenysemlegességről és „országsemlegességről” szól. A fent említett kérdésben a megfelelő vállalkozói környezet megteremtése számít, ami nem csupán a kedvezőbb adófeltételeket jelenti, hanem a jogbiztonságot, a kiszámíthatóságot és a képzett munkaerőt is.
– Beszéljünk az új kormánynegyedről. A beruházás végül az állam és a magántőke közös vállalkozásában, PPP formában készül el. Erről a módszerről az ÁSZ is azt állapította meg: amennyiben az állam és a magánberuházó között nem megfelelően oszlik meg a kockázat, akkor lehet, hogy az állam a végén jóval többet fizet a szükségesnél. Mit tudnak tenni annak az érdekében, hogy ez ne történhessen meg?
– Jövőre egy olyan vizsgálatot tervezünk, ami a kormánynegyed építésének folyamatát ellenőrzi majd. A beruházás 2008-ig megtett lépéseit fogjuk elemezni, pénzügyi és műszaki szempontból egyaránt.
– Gyorsuló ütemben adósodnak el az önkormányzatok A kormány olyan javaslat előkészítésén dolgozik, amely korlátozná az önkormányzatok hitelfelvételét. Mennyire reális ez az elképzelés?
– Nem ismerem a végleges elképzelést. Annyi biztos, hogy az adósságállomány itt is igen jelentősen növekedett az elmúlt években. Látnunk kell azonban, hogy a beruházási hitelek is növelik a működési költségeket, hiszen az új beruházás működtetésére is pénzt kell fordítani. A folyamat arra kényszeríti az önkormányzatokat, hogy a beruházási hitelek után működési hiteleket is felvegyenek, ez pedig adósságspirált eredményez. Az ország nyakig eladósodott, a költségvetés adóssága több mint tizenötezer- milliárd forint, a lakosság is hatezermilliárddal tartozik a pénzintézeteknek. A legkisebb ebből a tételsorból az önkormányzatok hitelállománya, ami 500 milliárd forintot tesz ki. Évek óta jelezzük: a jelenlegi számviteli megoldások mellett nem lehet pontosan tudni, hogy az önkormányzatok mennyi pénzt költenek el állami feladataik ellátására, és mennyit a saját hatáskörben eldöntött beruházásaikra, feladataikra. Ha lenne ilyen nyilvántartás, egyértelműen kiderülne, mi mennyibe kerül, melyek az indokolt és az indokolatlan költségek, s ki miért adósodik el.
origo.hu
Földrengés volt Magyarországon
