(Párizs)
A választás második fordulója előtti utolsó munkanap reggelén a siető embertömeget nemcsak a metrókijáratoknál található jegyellenőrző kapuk tartották fel, hanem szórólapot osztogató fiatalok lelkes hada is. Miközben azzal vannak elfoglalva, hogy mindenkinek a kezébe adják a lapokat, az osztogatóknak jut arra idejük, hogy megköszönjék, amikor egy öltönyös „monsieur” visszaadja nekik a fénymásolt 20 eurócentes papírt, mosolyogva, hogy „ezt eddig is tudtuk”. Hárman állnak egymás mellett. Egyikük az első körben kiesett José Bové jelölt felhívását terjeszti. Az antiglobalista politikus a kis betűs részben megköszöni a majdnem félmillió szavazónak, hogy rá adta a voksát, majd arra hívja fel az olvasókat, hogy „tömegesen szavazzanak azért, hogy megverjük Sarkozyt”. Egy másik osztogató papírja már konkrétabb: egyértelműen Royal választására buzdít. Néhány megállót meg kell tennünk a metróval ahhoz, hogy Sarkozy támogatóival találkozzunk. Ők piros-fehér szórólapokat osztogatnak, melyen jobboldali jelöltjüket méltatják, akinek van elég bátorsága ahhoz, hogy Franciaországot megreformálja.
A kampányolók kétfajta hozzáállása tükrözi a választás előtti lázat. Van, aki azért fogja várni a holnap estét, hogy ne jusson be az a jelölt, aki ellen szavazott. És van, aki azért izgul majd, hogy bejusson az, akire a voksát adta. A Sarkozyt támogató aktivista elmondása szerint azért választja a jobboldali jelöltet, mert ő tartja prioritásnak az államadósság csökkentését, mely a bruttó hazai termék 66 százalékát teszi ki. Márpedig „ha nem történik valami az adósság csökkentése ellen, akkor katasztrofális helyzetet hagyunk a következő generációra”. Megnyugtatja, hogy állítólag 145 közvélemény-kutatásból 141 favoritját helyezi első helyre.
Minden közegben, minden társaságban politikáról van szó: mindenki a saját szempontjából próbálja a két jelölt közül a neki megfelelőt kiválasztani. Az általunk megkérdezett járókelők válaszaiból kitűnik, hogy a munkahelyüket a bevándorlóktól féltő franciák közül többen választják Sarkozyt, aki a „válogatott bevándorlás” híve. Mindeközben a minimálbért keresők inkább Royalra szavaznak, aki ezt öt éven belül 1500 euróra akarja emelni a mostani 1250-ről. Anne egy másik okból fogja Royalt választani. Ő úgy gondolja, hogy egy nő teljesen máshogy közelíti meg a politikát, mint egy férfi, és hogy „nagyon nagy dolog lenne”, ha Franciaországnak, ahol 1944-ben kaptak a nők szavazójogot, egy nő lenne az elnöke.
Sokan, akik az első fordulóban Bayrou-ra szavaztak, nem tudják, hogy mitévők legyenek. Egyikük, Joseph valószínűleg egy „üres” szavazatot fog leadni, annak jeléül, hogy nem talált a jelöltek között neki tetszőt. Csak azt sajnálja, hogy a számláláskor az üres szavazatokat nem számítják külön, hanem az érvénytelenekkel veszik egy kalap alá. Mégis inkább üres szavazatot ad le, mintsem hogy otthon maradjon, hiszen nem magát a szavazást utasítja el, hanem a két jelöltet.
Nicolas Sarkozy támogatottsága tovább nőtt a francia elnökválasztás második fordulója előtt két nappal, Ségolene Royalé pedig csökkent a közvélemény-kutatások szerint, írta az MTI. A TNS-Sofres közvélemény-kutató intézet által csütörtökön, a két jelölt tévévitája után a RTL, az LCI és a Le Figaro számára elvégzett telefonos reprezentatív felmérés szerint a választók 54,5 százaléka (+2,5 százalék) adná voksát a jobboldal jelöltjére, a szocialista jelöltet a megkérdezettek 45,5 százaléka (–2,5 százalék) támogatná. A megkérdezett ezer fő 18 százalékának (+1 százalék) nem volt véleménye. Azok közül, akik az első fordulóban a centrista Francois Bayrou-ra szavaztak, a második fordulóban 40 százalék (+8 százalék) támogatná Sarkozyt és 35 százalék (–6) Royalt, 25 százaléknak (–2) nem volt véleménye.
Az első fordulóban a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pent támogatók közül vasárnap 61 százalék (+1) szavazna a konzervatív, 12 százalék (–7) pedig a szocialista jelöltre, 27 százalékuknak (+6) nem volt véleménye.

Korábbi polgármester a szombati halálos baleset áldozata