Néha újságot szeretnék vásárolni, országos napilapot. A Magyar Nemzetet kihozza reggel az újságos, arra elő vagyok fizetve, azzal nincs baj. De ha olykor kellene még valamelyikből, s evégett kiszaladok a közeli kisboltba, nem kapok. Nincs. Többször megkérdeztem a tulajdonost, miért nincs, csak széttárta a kezét, és annyit tudott mondani, nem hoztak, uram, pedig én mindennap megrendelem.
Bezzeg a különféle színes gagyilapokból annyi van, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük: kibuggyannak a keblek a címfotókról, Cicciolinától a börtönviselt Zalatnay Ciniig egyetlen bájmosoly az első oldal, az ereje teljében lévő férfiembert máris elragadja a hév, mintha szirének énekelnének neki. Én viszont itt speciel országos napilapot szeretnék venni, de az nincs. Sosincs. Szóltam is már sokszor illetékes helyeken, garantált ígéreteket kaptam. Újságot viszont nem.
Hogyan van ez? Eddig azt hittem, az olvasóért van az újság, nekünk írják a hírlapírók (én tényleg önöknek írom), csak hát ott ez a piszok terjesztés. Beleköpnek a levesbe, ez a lényeg, s nekem például el kell mennem napilapért a másfél kilométerre lévő HÉV-állomásig, meg vissza is kell jönni onnét (közben ott a totózó meg a söröző), vagyis mire hazaérek, már olvasni sincs igazán kedvem.
A lényeg az lenne, hogy gatyába kellene rázni a teljes országos lapterjesztést. Merthogy ez nem egyedi eset, vidéki ismerőseim panaszolják, hetekig nem is látnak napilapokat (főleg Magyar Nemzetet), odáig legfeljebb a Blikk jut el.
origo.hu
Menczer Tamás: Elfogtam egy levelet!
