Major Anna a szekrények között ül, bennük a 2500 kézirat, hiszen soha nem lehetett tudni, minek kell utánanézni, hogy ne legyen baki. Mert ugyan a fejében van Icu, Kárpáti, Bandi és a többiek minden gondja-baja, de mindenre még ő sem emlékezhet. Még ő sem, aki a kezdetektől vezényelte a Szabó család életét. Dramaturg: Major Anna. Ha az ismétléseket is beszámítjuk, ez a mondat ötezerszer hangzott el a Magyar Rádióban
A Szabó család kapcsán. Legalább egyszer bizonnyal mindenki hallotta Magyarországon. Most pedig a dramaturg csomagolni készül, és tétován széttárja a karját: mit kezdjen ezzel a rengeteg papírral?
A Magyar Rádió műsorújságja még egy nyúlfarknyi írást sem szentelt annak a ténynek, hogy véget ér sok évtizedes sorozata. A címlapra most Jamie Olivernek kellett a hely, akit egyébként szeretünk, de egy hét múlva ugyanúgy szeretnénk. Egy tablókép Szabóékról meg a stábról elegánsabb, figyelmesebb lett volna. Eredetileg úgy volt, hogy már márciusban be kell fejezni az 1959. június 30-án kezdődött sorozatot, de Major Anna kiharcolta, hogy eljuthassanak a 2500. részig. Ezt könnyebb lesz majd megjegyezniük a rádiótörténészeknek is.
A sorozat ötlete Liska Dénestől származott, aki a József Attila Színház dramaturgjaként járt Lengyelországban, és ott hallott a Matysiak család rádiósorozatról. Gondolta, egy-két adás erejéig ki lehetne próbálni itthon is. Társszerzőnek megnyerte Baróti Gézát, a Magyar Nemzet nagy hírű újságíróját és Forgács Istvánt, a Nemzeti Színház festő-dramaturgját. Ők hárman voltak az alapító szerzők, valamint Bozó László, Major Anna dramaturgok és László Endre rendező. Összességében a majd ötven év alatt tizenegy író és tizenkét rendező jegyezte A Szabó családot, és ami ennél is imponálóbb: legalább ezer színész, Kossuth-díjasok sora. Szabó Ernő, Gobbi Hilda, Rajz János, Zenthe Ferenc, Horváth Tivadar, Kiss Manyi, Márkus László, Ráday Imre, Várkonyi Zoltán, Bánffy György, Moór Marianna és még oly sokan mások. Lőte Attila Icu első férjeként a kezdetektől feltűnt A Szabó családban, s talán ha elég időt kapnak rá, az immár özvegy Halász Feri és a szintén elözvegyült Icu akár vigaszt is találhattak volna egymásban, mosolyog Major Anna. Irént évtizedekig Balogh Erzsi játszotta, aki mostanra színészotthonba vonult, s úgy gondolta, elfáradt a hangja. Mednyánszky Ági a második adástól szerepelt, először mint Szabó Icuka osztálytársa, majd Vörösmarty Lili tragikus halála után mint Icu lett megkerülhetetlen szereplője a családtörténetnek.
Soha senki nem mondott nemet A Szabó család stábjának felkérésére, mondja Major Anna, csak akik az elfoglaltságaik miatt nem tudtak időpontot egyeztetni. Bár a gázsi nem volt magas – Gobbi az ismétléssel együtt 440 forintot kapott –, de biztos, tervezhető és folyamatos munka volt. Emellett nagyszerű volt a hangulat. Tíz perccel a hétfői felvétel előtt mindenki pontosan ott ült a pagodában, sokukat különgépkocsi hozta fel még a forgatásokról is. Fontos is volt, hogy a legjobbak játsszanak, mivel egy ilyen sorozat figurái csak vázlatos karakterek, akiket jó színész tud hús-vér emberré formálni. Ha egy színész meghalt, dönteni kellett, mi legyen a további családbeli sorsa, meséli Major Anna. Szabó Ernő 1966-ban bekövetkezett halálakor például nyilvánvaló volt, hogy a család csak apával teljes, ezért pótolták Rajz Jánossal. De Kiss Manyi epizódszereplő Gizikéje elment a nagyszerű színésznővel. Nagy felelősséget és nagy nehézséget jelentett egy-egy szereplő pótlása, hiszen el kellett találni a hallgatók ízlését. Ha roszszul választottak, özönlöttek a reklamáló telefonok. De amíg lehetett, amíg csak a színész beszélni tudott, addig mentek utána a mikrofonnal: vidékre, kórházba, betegágyhoz. Hűségesen, mindhalálig.
Friss diplomás színházi dramaturgként Major Anna 1957-ben Bozó László ajánlására került a rádióba. Az ifjú leányról hamar kiderült, hogy amit szakmai kérdésekben mond, abban igaza van, de ahogy mondja, azt a kollégák egyre nehezebben viselik. S mert elküldeni nem akarták, külön adaptációs rovatot alapítottak a néhány nehéz természetű, renitens rádiószínházas számára. Ennek vezetője lett Major Anna. Sok egyedi hangjáték is készült a rádióban a közreműködésükkel, de
A Szabó család lett Major Anna számára a legtartósabb munka. Bozó és Liska Dénes korábbról, a főiskoláról ismerték, így amikor elkezdődött a sorozat, rá gondoltak dramaturgként. Igaz, akkor még mindenki azt hitte, úgysem lesz belőle több nyolc–tíz adásnál. Azután az első rész váratlanul nagyot robbant, Liska ugyanis krimivel kezdett. Az epizód végén Szabó bácsit leütötték.
Major Anna A Szabó család életének egyik meghatározója lett. Beleszólása volt a történet alakulásába, jeleneteket korrigáltatott és íratott át, majd tőle a kézirat a fődramaturgon át Gács László rádióelnök asztalára került. Onnan szombat reggel vissza a Majoréra, hétfőn délelőtt a gépírókhoz, akik tizenkét példányban gépelték, majd a délutáni felvétel előtt egy-két órával a rendező kezébe adták. Így ment ez hétről hétre. Nem volt könnyű bírni idegekkel. Mivel egy idő után Major Anna lett minden titkok tudója és a sorozat lelke, ha szabadságra készült, előre felvették a részeket, hogy ne legyen zavar. „Egyszer mentem el, még kezdetben, két hét szabadságra Lillafüredre – meséli a dramaturg –, de a második héten már hozták utánam a kéziratot a rádió kocsijával. Kiderült, hogy a fődramaturg és a helyettesítésemet előzékenyen elvállaló Gál István még szombaton délután is Baróti Géza kéziratát formálgatták.”
A jó dramaturg persze nemcsak a kézirathoz ért, hanem a szerzők lelkéhez is. Csendben hallgatja végig az írók egymásra szórt szidalmait, meggyőzi őket, hogy a másik által írt történet mégiscsak folytatható. És főként vigyáz a stáb békéjére. A Szabó család történetében benne van Magyarország majd ötven esztendeje. A ravasz politika jól hasznosít egy népszerű rádiós regényt. A Szabó család sem volt ellenzéki, inkább szókimondó, és mindig igyekezett követni az aktualitásokat. „Ezt dramaturgiailag viszonylag egyszerű volt megoldani – meséli Major Anna. – Szabó bácsi, a régi munkásmozgalmi káder újságot olvas, és elmeséli a feleségének, hogy mit olvasott.” Politikai témajavaslatokat a szerzők nem kaptak, inkább olyan kéréseket, hogy mivel ne foglalkozzanak. Mindössze egyszer fordult elő, hogy felvétel után cenzúrázták a műsort, kivágtak belőle egy jelenetet, de az is a kilencvenes évek második felében, tehát a demokrácia idején történt. Major Annát, aki akkor már tizenöt éve egyedül döntött arról, mi kerüljön adásba, ismét gyámság alá helyezték. A fénykort persze a hatvanas–hetvenes évek jelentették, akkoriban a műsor hallgatottsága nyolcvanszázalékos volt. Gondolhatnánk, A Szabó család vidéki hallgatói együtt öregedtek Icuval és Kárpáti Zoltánnal. A felmérések azonban azt mutatják, hogy még az utolsó pillanataiban is háromszázezer hallgatója volt a rádiós regénynek, többségük városi és jelentős részük harminc–ötven év közötti. Nincs tehát a sorozatnak szégyellnivalója, a számok cáfolják azokat, akik csendes kimúlásról beszélnek.
Furcsa azért, hogy a Magyar Rádió ahelyett, hogy büszkélkedne, inkább mintha restelkedne nagy múltú rádiós sorozata miatt. Nemcsak a rádióújság felejtett el megemlékezni utolsó adásáról, de még a Zenthe Ferenccel készült Aranyemberek című beszélgetésből is kivágták azt a részt, amelyben a színész A Szabó családhoz, tehát egy rádióműsorhoz fűződő bensőséges viszonyáról beszélt. Nem mondta soha senki, hogy ez művészet, az alkotói sem, de sok embernek szereztek vele örömet. Bakonyi Péter, aki az utolsó években lett szerzője a sorozatnak, most felvetette, mi lenne, ha az interneten folytatódna a családtörténet. Az ötlet meglepően élénk reakciókat váltott ki, rengetegen érdeklődtek, mikor és hol lehet elérni. Így hát nem kizárható, hogy e XX. századi rádióregény a XXI. század technikájában él tovább.
Már csak az lenne tehát hátra, hogy Major Anna megírja A Szabó család emlékiratait. Erre azonban csak legyint. „Írjon más, én majd olvasom.”
origo.hu
Milliárdos osztalékkal a zsebében panaszkodik a sanyarú helyzetre a 24.hu tulajdonosa
