Érdemes felidézni, hogy Hódmezővásárhely közgyűlése 2005 januárjában alapította a város kulturális életének fellendítése érdekében az Emlékpont – Fél Évszázad Vásárhelyen Humán Oktatási Központot – emlékezik Simon Ferenc helytörténész, a Bethlen Gábor Református Gimnázium magyar szakos tanára. – Az Emlékpont célja az 1945–1989 közötti történelmi időszak bemutatása. Mint ismeretes, megyei jogú városunk a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványt bízta meg a kiállítás létrehozásával, a vásárhelyi helytörténészeket, levéltárosokat pedig a helyi forrásanyag felkutatásával. A történészi koncepció Schmidt Máriáé, az építészeti megoldások F. Kovács Attilát dicsérik, s nem feledkezhetünk meg a Terror Háza Múzeum kutatóinak a munkájáról sem.
– Tavaly július 7-e, a nyitás óta mintegy 35 ezren tekintették meg a múzeumot, ami egy közepes nagyságú vidéki városban jelentős eredménynek tekinthető – mondja Madácsy Tamás igazgató. – A vendégkönyv tanúsága szerint a Dunántúlról és a fővárosból éppúgy ellátogatnak hozzánk, mint Észak-Magyarországról, sőt még a határon túlról is. Kilenc hónap alatt 160 csoport jelentkezett be, köztük megannyi iskolai osztály, különösen a Dél-Alföldről, például Szentesről, Csongrádról, hiszen e térség településeinek kommunizmus alatti története igen hasonló. Ugyanakkor néhány hónapja kihelyezett történelemórákat tartunk, kifejezetten a vásárhelyi végzősök, azaz nyolcadikosok és érettségi előtt állók számára. Az első ilyen alkalom egyébként a parasztpolgárok által lakott Hódmezővásárhely erőszakosan megszakított hagyományairól, az 1945–48-as átmenetről, a Rákosi-korszakról és az ötvenhatos forradalomról szól, a második pedig a megtorlásokról, illetve a Kádár-rezsim mindennapjairól. A fiatalok kapnak egy szócikkgyűjteményt, amely rávilágít például a kulák vagy a beszolgáltatás fogalom jelentésére, a stúdium végén pedig kitöltenek egy nyolc–tíz kérdésből álló feladatlapot.
– A város kommunista korszakának a bemutatása révén meg lehet érteni az ország 1945–89 közötti históriáját – állítja Simon Ferenc. – Tizennégy–tizenhat éves tanítványaim a minap megkérdezték: mi is az a szocializmus? Aki eljut ide, márpedig a vásárhelyieknek ingyenes a belépő, az érdeklődéssel vegyes megdöbbenéssel hallgatja a tárlatvezetést.
Az Emlékpontban egyébként fiatal történészek dolgoznak, négyen fő-, hárman mellékállásban. Ők vezettek végig három hónap alatt összesen több mint ötezer helyi diákot. Mivel a puha diktatúra időszakát is górcső alá veszik a kiállítók, helyet kapott egy Sport büfé, amely a korszak „vendéglátó-ipari üzemegységének” a hangulatát idézi meg. Az archívumba bekerültek olyan felvételek is, amelyeken zenészek vallanak a korabeli szórakozóhelyekről.
Művészettörténeti szakköri foglalkozásokat is tartanak az intézményben, az egyik teremben megtekinthető az elmúlt évtizedek helyi képzőművészeti termésének java is: az egyik falon a szocreál vizuális terror lenyomatai, a másikon viszont értékes alföldi realista festmények, grafikák. Nem lehet mondani, hogy nincs kihasználva a belső tér, ugyanis még egy retró stílusú kávézó és gazdag kínálatú könyvesbolt is várja a látogatókat. Néhány héttel ezelőtt nyitott egy tematikus vetítéseket produkáló filmklub is. A felsőoktatásnak és a tudományos kutatásnak is teret kíván adni az intézmény. Óriási előnye az Emlékpontnak, hogy digitális hátterű az információtára, ezért korlátlanul bővíthető az adatbázis. Helyet kapott az oktatási központ-múzeum falai között egy 14 férőhelyes kutatóterem is, ráadásul a Szegedi Tudományegyetemmel megállapodtak: szeptembertől speciális kollégiumot tartanak itt az ötödéves történészhallgatóknak.
Az viszont egyelőre megoldhatatlan kérdésnek látszik a jelenlegi szociális viszonyok között, hogy az ország távoli pontjairól is idejöhessenek iskolások osztálykirándulásra. Remek lenne, ha önkormányzati csereprogramokkal lehetne segíteni ezen.
Lázár János polgármester nemrég kijelentette, hogy Hódmezővásárhelyt a múzeumok városává szeretnék tenni, ennek jegyében most májustól a Tornyai János Múzeumba integrálták az Emlékpontot, a holokausztkiállítást, a fazekasházat, a várostörténeti kiállítóhelyet, a tájházat, a tanyamúzeumot és az Alföldi Galériát. A tervek között az is szerepel, hogy mindez megtekinthető lesz egyetlen közös jeggyel. Felmerült a kooperálás terve az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkkal és a Szegedi Szabadtéri Játékokkal, sőt többnyelvűvé szeretnék alakítani az Emlékpontot, ami a nemzetközi kulturális-turisztikai térképre is felhelyezné a dél-alföldi várost.
Megalapozatlannak tűnnek tehát azok a politikai támadások, amelyek azt sulykolják, hogy kevés a látogató, lustálkodnak a munkatársak, nincs kihasználva az épület, alig akad program. A kádári megalkuvás napjának, 1957. május 1-jének az 50. évfordulójára Hódmezővásárhely városa, illetve az Emlékpont egyébiránt rendhagyó műsorral készült. Mások mellett fellépett a Kádár-rendszer egyik fekete báránya, a Beatrice az iróniára mindig hajló Nagy Feró vezetésével, és az utóbbi évtizedek egyik rajongott bonvivánja, Korda György – a teljesség kedvéért. Az estére zsúfolásig megtelt helyszínen egy retrosörsátrat is felállítottak, nem akármilyen belsővel. A korabeli majálisokat idéző ósdi tévékészülék felett a Tyereskova és a Kis Jankó Bori szocialista brigádok originális táblái díszelegtek, valamint egy eredeti vörös-fehér transzparens: Éljen Május. Így, nemes egyszerűséggel, talán a szocializmus és a szerelem megbonthatatlan barátságára utalva. S mindezeken túl az emlékpontosok a városi tévésekkel összefogva felvettek néhány rögtönzött interjút arról, milyen is volt a kötelezően élvezendő munka ünnepe az átkosban.
Az Emlékpont-kiállítás, illetve az általa szervezett rendezvények jelentősen növelték Hódmezővásárhely turisztikai vonzerejét. Üzenetei pedig utat találnak a szívekhez, amiről akkor is meggyőződhetünk, ha belelapozunk az oktatási központ-múzeum emlékkönyvébe. „Minden munkatársnak és segítőnek hála. Így kell szeretni a hazát” – olvashatjuk egy hölgy beírását. Egy győri úr pedig a következőképpen vélekedett: „Átutazóban néztem be az Emlékpontba. Nagyon tetszett, szerintem mindenkinek meg kellene néznie. Pártállástól függetlenül sokat meg lehet tudni Vásárhelyről a kiállítás megtekintése után. Modern, hihetetlenül látványos megoldásokkal… Kinőhetnénk már a gyerekbetegségeinket: nem kell mindenben és mindenhol aktuálpolitikát keresni.”
origo.hu
Korábbi polgármester a szombati halálos baleset áldozata
