Egyszer volt Budán kutyavásár – mondták Veszprémben, miután a döntő első felvonását ott nyerte meg büntetőpárbajban a Szeged. De az az egy éppen elég a bajnoki címhez, ha otthon nem hibázunk – felelték rá az alföldiek, és tegnap, 2-1-es vezetésük tudatában valóban „most vagy soha” hangulatban készülődtek.
A vendégek öt percig, 3-3-ig álltak ellen, aztán átszakadt a gát; igaz, a Tisza helyett gólzuhatag árasztotta el őket, a 20. percre 12-4-re nőtt a különbség. A hazaiaknál Puljezevics kapus majdnem mindent fogott, a túloldalon Perics majdnem semmit. Le is kellett cserélni a halovány Perezzel és Gállal együtt, de a többiek is valósággal menekültek a lövőhelyzetek elől, ráadásul hátul nem is sáncoltak, nem is ütköztek. A Szegedet ellenben remekül irányította Andjelkovics, a szélekre kihúzott akciók révén pedig Vadkerti és Berta brillírozhatott. A szünetre már-már minden eldőlni látszott, de az utolsó percekre visszatértek a dunántúliak életfunkciói, és 15-10-re zárkóztak fel. Már ezt is eredménynek tekinthették.
Ha nem lenne képtelenség, azt hihetnénk, fordulás után több helyzetüket is elmulatták a hazaiak. Mégis visszaállt a nyolcgólos differencia, amely aztán hamarosan ismét ötre süllyedt, de Vujin ekkor kíméletlenül lerántotta Vadkertit, amiért piros lappal bűnhődött, miközben a partvonalnál Lazarov éppen felöklelni készült saját edzőjét, Zovkót. Úgy tűnt, ez már tényleg a vég – számukra is, hiszen mindketten távoznak, de csapatuk számára is.
Csakhogy a Pick annyira megriadt az évtizedenként egyszer adódó esélytől, hogy kis híján elpuskázta azt. Aki a korábbi eufóriából esetleg nem értette volna meg, mit jelent ennek a városnak és klubjának a bajnoki cím, az a kétségbeesett hajrá láttán bizonyára rögvest felfogta azt. Végül azért így is nyert a házigazda 25-23-ra. Tegnapi teljesítménye után joggal lett övé a meccs, az elmúlt másfél hetet tekintve pedig az áhított aranyérem.
Tizenegy évet kellett várni rá, de ettől lett még édesebb. Szeged tegnap óta valóban a napfény városa.
E fényből természetesen a kézilabdás hősökre vetül a legtöbb. Vladan Matics, az idény közben játékosból előlépett vezetőedző az érzelmekre helyezte a hangsúlyt: „Ez a szegedi szív diadala.” Ilyés Ferencben annak ellenére nem voltak vegyes érzések, hogy valószínűleg éppen Veszprémben folytatja, a zárszó pedig Puljezevics Nenadnak jár: „Öt éve várok erre a sikerre. Minden úgy volt tökéletes ezen a meccsen, ahogy történt.”
Szegeden ezzel a megállapítással senki nem vitatkozhat.
origo.hu
Fontos figyelmeztetést adott ki a NAV, lejár egy határidő!
