(változik-e az orosz lélek…)

Én nem tudom, hogy a kelet-európai rendszerváltozás közvetlen jele-e, amikor a KGB egykori ezredese a legmelegebb egyetértésben tárgyal dácsájában, kormányszinten a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség egykori funkcionáriusával a gázszállítás mikéntjéről. Nem tudásomat fokozza, amikor Oroszország sokat tapasztalt nagykövete, a TASZSZ enyhén ironikus hangvételével, megpirongatja a magyar ellenzék vezetőjét, s már-már szuszlovi bölcsességgel figyelmeztet arra, hogy az ismétlődő hebrencskedés, amely nyilván 1989-ben kezdődött, nem tesz jót a két ország (egyébként megbonthatatlan) gazdasági és politikai viszonyának.
A nagykövet úr éltesebb ember lévén nyilván tudja, mi az a tervgazdálkodás, valószínűleg a KGST-ről is hallott egyet s mást, az is feltehető, hogy részt vett a kommunizmus építésében, s tisztában van a múlt és a jelen magyar viszonyaival is, mivel kitűnően beszél magyarul. Arról is tud minden bizonnyal, hogy egyik elődje bizonyos Jurij Andropov volt, aki tevékeny szerepet játszott a sajnálatos 1956-os események felszámolásában, s talán ott volt Tökölön is, amikor Maléter Pált tiszti becsszóra oly szívesen látták a szovjet-orosz katonai és politikai vezetők. Így fogalma lehet arról, hogy egy bús magyar, aki némiképp jártas a történelemben, bizonyos különbségeket sejt általában az orosz hadi, diplomáciai és gazdasági mentalitás, s mondjuk a modern angol habitus között. Ő maga is tanúságot tett a „ruszkij dus” mibenlétéről, amikor a kommunista múltat mintegy megmosolyogva, figyelmeztette a magyar demokrácia korai képviselőjét, hogy jelenleg üzleti szellemben funkcionál az orosz lélek, s ezt a lelket – mivel roppant érzékeny – nem illő megsérteni. A nagykövet úr a magyar sajtó rokonszenvét élvezve egy erős állam diplomáciai nyelvét beszélte, mintegy ezzel is tudtul adva, hogy ahol a gáz és az olaj van, ott bizonyos hatalmi rendíthetetlenség is tapasztalható, annak ellenére, hogy a tankok és a rakéták kora – ki tudja, milyen hosszú időre – felfüggesztetett. Volt valami irodalmias, szelíd gúny a modorában, ami szinte a nagy orosz irodalom stílusát idézte, s legalábbis bennem azt az érzést keltette fel, hogy ma is fennáll az orosz lélek ama kettőssége, amit, mondjuk, Dosztojevszkij oly tökéletesen kifejezett. Fogalmam sincs, hogy a nagykövet úr olvasta-e Dosztojevszkij Ördögök című művét, amely brutális nyíltsággal beszél az orosz szocialisták őstermészetéről, amelyben bizony pokoli vonások dominálnak. Szabad-e felednünk, hogy több mint hetven esztendeig ezek a vonások uralták az orosz gazdasági, ideológiai és politikai életet, összekapcsolódva a világuralmi törekvésekkel és bizonyos hatalmi arroganciával?
A magyar ellenzék vezetője, akit utol-utolér a populizmus vádja, mellesleg művelt és olvasott ember, rendelkezik némi irodalmi judíciummal és történelmi ismeretekkel, talán ezért bátorkodott felhívni a figyelmet arra a közismert feltevésre, hogy Nyugat és Kelet, Róma és Bizánc erkölcsi (üzleti) magatartása egymástól különbözik. Ez a különbözőség eltűnni látszott és látszik, amikor a volt magyar KISZ-titkár és a volt orosz KGB-ezredes egymással tárgyal, de kétségkívül lehetséges, hogy amikor országuk érdekeit képviselik, az orosz lélek és matéria az erősebb. A magyar ellenzék vezetője nyilván azért hívta fel erre a figyelmet, mert attól tart – némi joggal –, hogy Európa emlékezete túlságosan rövid, nem beszélve a magyar emlékezetről.
Nem tudom, szabad-e előhozakodnom vele, hogy tavaly kora tavasszal jelent meg egy kevés érdeklődést kiváltó könyvem, Sztálin utolsó álma címmel, amelyben, bár nem vagyok próféta, jeleztem, hogy az orosz mentalitás az adott geopolitikai helyzet szerint változik, s az orosz lélek összehúzódását századok óta veszedelmes kiáradás követi, s ennek úgy látszik, eljött az ideje.
Hogy ez mennyiben érinti Magyarország sorsát, s milyen szerepet játszik ebben a KISZ, én nem tudom…