Kis túlzással a semleges néző számára picit már unalmas is volt. A Veszprém az alapszakasz első helyezettjeként rendre bejutott a döntőbe, ahol hazai pályán úgyis minden meccsét megnyerte, és legrosszabb esetben 3-2-es öszszesítéssel övé lett az aranyérem. Az idén aztán változott a felállás, hiszen a finálé első felvonásán büntetőpárbaj után idegenben győzött a Szeged, a tegnapi összecsapás tétje így mindkét félnek más lett a megszokottnál. Hajnal Csaba, a címvédő ügyvezetője ki is jelentette: „A mostani mérkőzés a sorsdöntő, mert ha kikapunk, a negyedik meccsre nagyon nehéz lenne úgy idejönnünk, hogy 2-1-re vezetnek a szegediek, hisz akkor már aligha hibáznának.” Így kalkulálhattak a Tisza partján is, mert még a korábbiakkal összevetve is sokkal nagyobb őrület fogadta a lelátón a csapatokat.
A sérült Lazarov is melegített, de csak az elrettentés szándékával, mert végül nem nevezték be, pedig roppantul hiányzott. Természetesen nem a hazaiaknak, ők Puljezevicset ünnepelték, aki három védéssel nyitott; az első után még szoborszerűen állt, a másodiknál megszaggatta a hálót, a harmadiknál földhöz vágta a labdát, és üvöltött. Tehette, mert hét percen át nem kapott gólt, és azt követően is rögtön fogott egy hetest és egy ziccert. Mivel a túloldalon Perics is parádézott, és az eszeveszett, felfokozott hangulatban amúgy is könnyebb rombolni, azaz védekezni, mint építeni, tehát támadni, negyedóra elteltével 3-3 volt az állás. A teljes játékidőre kivetítve ez 12-12-t jelentene, ami a mai kézilabdában persze teljes képtelenség. A folytatásban duplájára is nőtt a „csapásszám”, 9-9-cel ért véget az első félidő. Tehát egyik félre sem lehetett még tízet számolni.
A fordulás utáni első tíz percben tarolt a Szeged, és ez mindent el is döntött. Úgy húzott el 15-10-re, hogy átlövésekből talált be, és még az a luxus is belefért, hogy tiszta helyzeteket rontott. Zovko edző időt kért, és nyitott védekezésre váltott, a 40. percben Perez is bevágta az első gólját. De meszsze nem ért fel Ilyéshez, aki úgy elszortírozta a különféle sarkokba a labdát, mintha csak lövőedzést tartana, a 45. percben pedig Gál Gyula járult hozzá jelentősen a végkifejlethez. Reklamált, levette, majd földre dobta az egyébként tényleg megszaggatott mezét, így ő piros lapot kapott, a csapata pedig négyperces emberhátrányt. A bajnok még innen is visszajött három gólra, de valós esélye ennél többre nem volt, mert a házigazda túljátszotta, a 25-22-es végeredmény még visszafogottan tükrözte az adott napi erőviszonyokat.
Az persze nem valószínű, hogy a Szeged több mint egy évtizedes szünet után 3-0-s összesítéssel kaparintaná meg második aranyérmét, de rövid közvélemény-kutatásom alapján a helyieknek a 3-1 is tökéletesen megfelelne.
origo.hu
Ezt kell tudni a román elnökválasztás esélyeséről
