A hét vicce

Seszták Ágnes
2007. 06. 10. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Magyar Narancs című hetilap több-biztosítós rendszerről szóló cikke volt. Nagy a gyanúm, hogy a sietség a szabad demokraták részéről, a nyílt zsarolás a rapid bevezetésre nem ok nélkül való. Még nagyobb a gyanúm, hogy a magyar betegbiztosítás évi ezerötszázmilliárdja csúnya kifejezéssel el van ígérve. Ezért aztán csúcsra járnak a rábeszélőgépek. Na, nem a köznépeknek. Nekik kevés a közük ahhoz, hogy mi történik a befizetéseikkel, legfeljebb internetes, telefonos és színes tévés szobákat vizionál nekik a miniszterelnök. A Narancs cikkének szerzője érdekes hasonlattal illusztrálja a több-biztosítós modell garantált sikerét. Mi képes kikényszeríteni a szemléletváltást az egészségügyben? Innen idézünk, mert érdemes: „Ugyanaz az erő, amelyik a boltost arra kényszeríti, hogy a vevővel kedves legyen és a polcain minőségi árut kínáljon. … Az a tudat, hogy tönkremegy, és nem tud kenyeret adni a családjának, ha nem így tesz. Meddig bír fennmaradni az a bolt, amelyik nem tiszta, ahol váratják a vevőket… A verseny miatt nem teheti meg, hogy a vevői elégedetlenek legyenek. És egyedül ez számít…”
Nos, a szerző vagy nem jár vásárolni, vagy brosúrából másolta a példát. Mert, ha a több-biztosítós rendszert a kereskedelmi szolgáltatással, nevezetesen boltos és vevő viszonylatával vetjük össze, akkor az ég mentsen meg attól a versenytől, ami felvezetve vagyon. Először is nagy általánosságban az eladók, boltosok elvétve kedvesek a vevőikkel. Ha nem is goromba pokrócok, de gyakorta érdektelenek és ellenségesek. Hallgassunk bele a nagyáruházi vagy kisbolti beszélgetésbe, legfőbb téma, hogy mikor lesz zárás, és meddig kell még itt gályázni a sok értetlen vevő miatt, ha nem, akkor a legintimebb családi ügyeiken kérődznek az eladók. A polcain minőségi árut árusító boltos személyén igazából csak röhögni lehet. A lejárt szavatosságú, átcímkézett, romlott, hibás élelmiszerek országos botrányokat kavarnak, az akciós ár a blokkoltéval ritkán egyezik, a csokoládé avas és kukacos, a tejszín egybeáll, a csótányok az orrunk előtt sétálnak a polc alá, de szívesen elmondom, miként kell a párizsit felmosóvödörben hizlalni, és penészes sajttal feljavítani a liptóit. Miközben a fekete műkörmű eladókislányok félóránként cigarettáznak az üzlet előtt a portál mocskos, a lépcső mosatlan, a göngyöleg a bolt ajtaja előtti járdára hányva.
„Meddig bír fennmaradni a bolt, amelyik nem tiszta, ahol váratják a vevőket?” Sokáig. Néhány évvel ezelőtt még nem volt ennyire rossz a helyzet, sőt azt hittük, az európai uniós tagság még javít is rajta. Tévedtünk. Mancika hosszan telefonál, majd a telefonos kezével palacsintákat hajtogat. Ha szóvá teszik, kész a válasz: ne vegye meg, ne jöjjön ide, nem muszáj itt vásárolni. Az egyik trendi étteremben olyan étlapot nyomtak a kezembe, ami ripityára volt tépve, kértem egy másikat, az ugyanolyan laska volt. Felálltam, és eljöttem, a kutya sem szólt utánam, miközben előtte évekig jártam oda.
„A verseny miatt nem teheti meg, hogy a vevői elégedetlenek legyenek.” De megteheti, mert ez Magyarország, és itt még a politikai gazdaságtan szentírás szabályai sem működnek. A biztonsági őrök azért vannak, hogy a vevőket regulázzák, ha valaki a pénztárnál reklamál, Mancika, Jucika és Gizike népfrontba tömörülnek: gondolta volna meg hamarabb a kedves vevő, üljön a pénztárba, ha jobban tudja… Végül megjelenik a hústorony és fenyegetőzik.
Verseny. Szocialista munkaverseny.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.