Csúcs

Összeültek a koalíciós vezetők: Gyurcsány Ferenc (MSZP) meg az ő SZDSZ-es kreálmánya, Kóka János, de csúcstalálkozójukon nem került szóba a sarokban heverő lapát, amelyre pedig szerény teljesítményük alapján számos kormánytagot sürgősen fel kellene seperni – természetesen velük együtt. Gál J. Zoltán, az érettségizett kabinetfőnök szerint azonban a két párt „lépéseket tett egymás irányába”, ami igazán örvendetes négy plusz öt éves kormányzati ölelkezés után. E közeledésnek leginkább Horn Gábor miniszterelnökségi államtitkár örülhet, aki azért kapja a fizetését nehezen összekuporgatott adóforintjainkból, hogy a két, zsebénél összenőtt sziámi iker párt még inkább közeledjen. Nála már csak a bukott oktatási miniszter, Magyar Bálint államtitkári aktivitása talányosabb, akinek a tevékenységéről azonkívül, hogy méregdrága digitális iskolai táblákkal üzletel, jószerivel semmit nem tudni. De tőle nem sajnálom a kancelláriai százezreket, hiszen bizonyára kitölti a napi nyolcórás munkaidejét, hogy azon törje a fejét: ki nyerje a közbeszerzési tendert, ha egyszer Kóka a csúcsminiszterkedéssel meg a Gyurcsányhoz való közeledéssel van elfoglalva.
A csúcstalálkozón a patrícius pártelnökök az előzetesen kiszivárgott hírekkel ellentétben nem az egészségügyről egyeztettek, mert ugyebár azzal semmi gond nincsen: Horváth Ágnesnek például már annyi a fölös ideje a sikeresen befejezett szakági reform után, hogy személyesen ellenőrzi a minisztériumban a kocadohányosokat. Ehelyett az eltelt egy év tapasztalatait értékelték az urak, megdicsérve magukat, hogy a rendszerváltozás óta ők a legátfogóbb modernizációs reformerek. Például fenntartható egyensúlyi pályára állították a gazdaságot, amely megteremti a növekedés, illetve a fejlesztés feltételeit. Kár, hogy erről sem Brüsszel, sem a választópolgárok nem értesültek – legfeljebb arról, hogy fenntarthatatlansági pályára állították a kormányzati hazugságot, miáltal saját növekedésük és fejlődésük feltételeit a bárgyú ország egy év alatt sem számolta fel.
„Lépéseket tettünk egymás felé annak kimondásával, hogy a koalíciós együttműködés megerősítése, a koalíció sikeres kormányzása közös ügy, közös felelősség és közös érdek, valamint a koalíciós pártok sikere a sikeres reformkormányzáson múlik, amit folytatni kell a fenntarthatóság, a minőség és az igazságosság biztosítása érdekében” – mondta a kis Gál, s ezzel kapcsolatban két dologra volnék kíváncsi. Egyrészt arra, hogy hány percig volna képes egyfolytában hadoválni ilyen politikai blabla nyelven; másrészt arra, hogy átmegy-e ezzel a rossz rizsával a politológiai vizsgán Fricz Tamásnál Miskolcon.
„Célunk, hogy a gazdaságpolitikában az egyensúlyi intézkedések eredményeire alapozva a kiigazítás időszakát a növekedés időszaka váltsa fel 2009-ig, a társadalompolitikában pedig a fenntarthatóság szempontjainak további érvényesítésével a minőségi ellátás és az igazságosság szempontjainak érvényesítését tartjuk fontosnak a folytatódó reformkormányzásban” – fűzte hozzá, ami miskolcira lefordítva annyit jelent, hogy ha addig valami csoda folytán ki tudják húzni kormányon, akkor a választások előtti évben akkor is osztogatni fognak, ha nem lesz miből.
A koalíciós pártok a jövőben is ahhoz tartják magukat, hogy vitáikat egymás között rendezzék; a közvéleményt a belső viták nyomán kialakult megoldási javaslataikkal kívánják megismertetni – szögezte le a kabinetfőnök, aki ennek szellemében egy árva kukkot sem mondott arról, hogy mi van az SZDSZ állítólagos zsaroló ultimátumával, hogy ha az MSZP megfosztja őket a több-biztosítós bizniszből remélt folyamatos bevételtől, borítják a koalíciót. Ezek szerint kiegyeztek, csak szokás szerint nem kötik az orrunkra – Medgyessy Péter kormányzati karrierjével a sokat emlegetett üvegzseb is ripityára tört.
Itt jegyezném meg, hogy a Kókáék által emlegetett kompromisszum, hogy az egy biztosító és több biztosító vitájában középutas megoldásként legyen több biztosító, az nem kompromiszszum, hanem hamuka. A matematika mai állása szerint ami nem egy, az több. Liberális legyen a talpán, aki igaz hittel elhiszi az ellenkezőjét. Gyurcsányon, Kókán és Gálon kívül nincs senki, aki komolyan gondolná. Ez az igazi csúcs.