(Köln)
A Baloldali Párt gyökerei az NDK kommunista egységpártjára nyúlnak vissza, és a munkásmozgalom szétválasztásának az átkát rejtik magukban – hangoztatta Ludwig Stiegler, a Szociáldemokrata Párt (SPD) parlamenti frakciójának helyettes vezetője. A szociáldemokraták főtitkára felszólította a pártot, minden körülmények között akadályozza meg a radikális baloldal nyugati térhódítását a következő tartományi választások során. – Belátható időn belül lehetetlen, hogy koalíciós partnert lássunk bennük – mondta Hubertus Heil, és alátámasztotta Kurt Beck pártelnök meggyőződését, miszerint a Baloldali Párt alkalmatlan az együttműködésre. A Kereszténydemokrata Unió (CDU) első reakciójának a lényege: az új pártot a radikálisan jobboldali nemzetiszocialistákkal kell összehasonlítani. – A hét végén kimutatták, hogy a jelenlegi rendszer felszámolásáért szállnak síkra. A Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) is a jogállamiságot és a demokráciát biztosító szisztéma ellen lép fel. Mindkét pártot radikálisnak tartom – mondta Ronald Profalla CDU-főtitkár. Németország politikai stabilitásának megrendülésétől tart a bajor Keresztényszociális Unió (CSU), és a radikális baloldal első számú hangadóját, Oskar Lafontaine-t veszélyes demagógnak tartja. Edmund Stoiber pártelnök drámai változások lehetőségéről beszélt, és figyelmeztetett arra, hogy az erőviszonyok felmérése alapján az uniós pártokból és a liberális Német Szabad Demokrata Pártból pillanatnyilag nem jönne létre megfelelő fölénnyel rendelkező polgári koalíció.
A keletnémet utódpárt és a Munka és a Szociális Igazságosság Választási Alternatívája egyesülését Guido Westerwelle, a szabad demokraták elnöke egy szocialista hulla újjáélesztésének nevezte, és kijelentette: „Semmi előrelépést nem jelent, ha a kommunisták és a szocialisták előbújnak a süllyesztőből.”

Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított