Havas és Hankiss megvált minket

Képzeljük el, hogy egy, a jobboldalhoz köthető értelmiségi s egy szintén jobbosként számon tartott műsorvezető azzal kezdene a tévében egy beszélgetést, milyen okos dolog volt, hogy annak idején az Anjou Károly Róbertet hívták meg a magyarok a megüresedett trónra. Milyen jó manapság a spanyoloknak is, mert János Károly királyuk összehívta a Moncloa-palotába a politikusokat meg a szakszervezeti vezetőket, és erősen rájuk parancsolt, hogy végre egyezzenek már meg egymással. Képzeljük el, hogy a beszélgetés nyomán mi mindent írnának össze róluk a lapok, hírportálok. Hogy nem képzelődnénk hiába, arra bizonyíték a Csoóri Sándor által a Márciusi Chartában leírt jelzős szerkezet, amelyről néhány hét alatt egy fél könyvtárnyit fröcsögtek, bunkósbotoztak nem kevesen úgy, hogy nyilvánvalóan nem is akarták érteni, a szerző olvasatában mit jelent.
Hankiss Elemér szociológus, Magyarország és Közép-Európa kitalálója és Havas Henrik, a Mokka műsorvezetője Csoórinál is, másoknál is sokkal jobb helyzetben van. Az ő királyozásuk nem verte ki a biztosítékot se közel, se távol. Elfért nyilván a palettán a többi langyos féligazság között, amit ők együtt és külön-külön is képesek összehordani. A beszélgetés apropója a Frei-dosszié volt, amelyben Hankiss elmondta, hogy Bill Clintont kellene meghívni magyar miniszterelnöknek, egyrészt, mert pont ráér, másrészt meg, mert magunk nem boldogulunk a bajainkkal. Hankiss nemzetközi magyarmentő kormányában Soros György lehetne a pénzügyminiszter, és jöhetnének még számosan, akik pont ráérnek, például Kreisky kancellár, ha még élne. És akkor a nagy emberek egyrészt EU-szinten vezetnék az országot, másrészt maguk mellé vennék kisinasnak Gyurcsányt és Orbánt, és megmutatnák, hogy kell ezt csinálni. Életszerű ötlet, hasonlókat hallani azoktól, akik sosem éltek ebben az országban, viszont arra büszkék, hogy fogalmuk sincs arról, hazájukban ki a külügyminiszter. A mai helyzetben az is nagyon használható gondolat a Havas–Hankiss-duó részéről, hogy kormánypárti és ellenzéki politikusaink együtt és külön is vonuljanak manrézába, és ott elmélkedjenek, ahelyett, hogy állandóan egymás napi hülyeségeit hárítgatják, az országos ügyek meg állnak. Csakhogy a napi hülyeséggel az a baj, hogy nem puszta üzemzavar. Nem is ok, hanem okozat. Mégpedig az engesztelhetetlen érdekkülönbség tünete, amiképpen hazánkban a párbeszéd hiánya sem a betegség maga, hanem csak a tünet.
Amiről beszélek, személyes példával is megvilágítható. 2002 második felében telefonon interjút kértem Hankiss Elemértől. Gondoltam, az új könyvéről és a neki kedves világmegváltó témákról beszélgetünk, kitaláljuk Magyarországot, meg minden. De ő azt mondta viszonylag nyájasan, nincs most olyan téma, amiről kérdezhetnénk, aztán tíz másodpercnyi kínos csend után lecsapta a kagylót. Na, ezen segítsen boldogult Kreisky kancellár!
(Mokka – TV2, június 8.)