Meddig marad ott az az autó? Mert negyedóra múlva odaérünk az aszfaltozással – fogad bennünket egy munkás a forgalomtól elzárt sztrádaszakaszon, amely a dunaújvárosi hídra vezet. E kérdésből is látható, hogy a hídon és környékén manapság gyorsan változik a helyzet. Nem csoda, hiszen vészesen közeledik a hónap vége, amikor a kivitelezőknek át kell adniuk a munkát a megrendelőnek. – Jól állunk, 98 százalékos a készültség – mondja Szalay Tibor hídépítési főmérnök. Válasza mégis lehűt bennünket. Nem a tartalmával, hanem mert már nem a forró fekete aszfalton állunk, hanem azon a magaslaton, amely közvetlenül a híd lába mellett emelkedik, és ahová az építők a kíváncsi helybelieknek légkondicionált látogatóközpontot emeltek. A központ épületében nemcsak a panorámaablakokból látható jól a hófehér, finom ívű hídszerkezet, de a bátrabbak felmászhatnak a tetőteraszra is. Onnan minden irányba kitárul a táj, látszik a hídhoz kapcsolódó autópálya két végpontja, egyik oldalon körforgalom, a másikon úgynevezett „lóhere” alakú lehajtórendszer. Az ártéri híd óriási oszloplábakon áll, közöttük – fentről nézve – játék teherautók kanyarognak.
Vendégek társaságában járhatjuk végig a hidat: ott van köztük Tímár Gyula, a kivitelező Vegyépszer Zrt. vezérigazgatója és kormányzati szereplők is, mint Kóka János gazdasági miniszter vagy Reményik Kálmán, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. vezetője. A hídon tucatnyi brigád működik, az „üzemlátogatás” kedvéért sem hagyják abba a munkát. Most építik be a hőtágulást biztosító résbe az úgynevezett dilatációs szerkezetet; felső nyílását hatalmas, egymásba csúszó fésűk takarják. Több helyen hiányzik a korlát, de az alkatrészeket már odakészítették. Az ártéri részen a két pálya közötti, méternél szűkebb nyílásban is lakatosmunkákat végeznek. Aki lenéz, szédítő mélységbe pillant. Ekkor döbbenünk rá, hogy az ártéri szakaszokon valójában két, egymáshoz egészen közel épített hídszerkezet áll, csak a folyómeder fölötti acélszerkezet 41 méternyi széles.
– A jövő héten kezdődnek a terhelési próbák – mondja séta közben Szalay főmérnök. Előbb az egyik ártéri szakasz vizsgázik, majd a másik, a végére marad a mederhíd. A próba úgy zajlik majd, hogy az egyik éjszaka megjelenik vagy két tucat 40 tonnás teherautó, és a megfelelő terv szerint elhelyezkednek. A mérnökök ezután műszerekkel megmérik, mennyit hajlott le a híd teherviselő szerkezete a súly hatására, majd ebből levonják a megfelelő következtetéseket.
Közben a folyóhoz érünk. A kosárfülűnek nevezett hídszerkezet így, testközelből egészen lenyűgöző. A párosan magasba szökkenő ívek, a függőlegesen feszülő kábelek az égre rajzolják formáikat. Az élmény annál izgalmasabb, hogy kétfelől még nem készült el a korlát. De nem csak az hiányzik: a mederhídon még aszfalt sincs, festett fémlemezen járunk. Itt a legnagyobb a sürgés-forgás, aggregátorok berregnek, festék száll. A miniszter egy elé tartott mikrofonba azt mondja: a híd hivatalos átadásának még nincs időpontja, valamikor júliusban kerül sor rá. Kérdőn nézek Szalay Tiborra. – Ez nem ránk tartozik. Nekünk a hónap végéig el kell készülnünk a munkákkal, és meg kell kezdenünk a műszaki átadás-átvételi eljárást – mondja a főmérnök.
Mielőtt visszafordulnánk, még egy pillantás a hídról: a mederben, a parttal párhuzamosan jókora fémszerkezet emelkedik ki a vízből. Azt találgatom, a régi híd lehet az, vagy csak egy darabja? – Az ártéri híd szereléséhez használt segédszerkezet maradványai – tudom meg kísérőmtől. A híd közepén – különös látomás – az építőanyag-rakatok között csillogó fekete limuzin közeleg. A miniszterért jött, a szemle véget ért.
n
Méterek, tonnák, cölöpök. Az autópályahíd méretei impozánsak. Az áthidaló ívek magassága 48 méter, a híd szélessége a konzolokra szerelt gyalogjárdával, illetve kerékpárúttal együtt 41 méter, tömege pedig több mint hétezer tonna. A hídpilléreket cölöpökre építették. Ezek közel másfél méter átmérőjűek, körülbelül húsz méter mélyre érnek le a folyó medrében. A cölöpök felső végeit cölöpfej fogja öszsze, erre került a pillér. A dunaújvárosi hídnál nemcsak a kosárfül-kialakítás – a két hatalmas tartóív egymás felé dől, amiként egy kosár fülét összefogja a kosarat tartó kéz – a különlegesség, hanem a szerkezeti rendszer egésze. A szerkezeti elemek – a pályaszerkezet szélén lévő merevítőtartók – egymást segítve veszik fel a terhet, kábeleken keresztül továbbítják az ívekhez.
A mederhidat a Duna bal partján, Dunavecsénél lévő szerelőjármon állították össze, majd egy darabban beúsztatták, és az addigra már elkészülő pillérekre helyezték el. Ezt a helyszínre szállítási technológiát már korábban is alkalmazták hazánkban, többek között az esztergomi–párkányi Duna-híd építése során, de ilyen nagy tömegű – 7341 tonnás – szerkezet mozgatására eddig még nem volt példa.
origo.hu
"Ez a hely a hazám" - mutatjuk az év egyik legszebb magyar dalát! - videó
