Bár, vagy ahogy a német ajkúak részére kiállított táblán áll, Baar községében 1727-ben kezdődött a tanítás, akkor még a plébánián. A mintegy hatszáz lelkes kistelepülésen 1737-től külön tanító foglalkozott az oktatással, neveléssel. A régi iskolaépület nincs már meg, a tizenhárom alsó tagozatos jelenleg az 56-os út mentén 1947-ben épített, ma is szépen karbantartott intézmény padjait koptatja – igaz, már csak alig két hétig, amikor az utolsó tanévzáró lesz a több nemzedéket szolgáló épületben.
A polgármester asszony, Reményiné Németh Csilla két éve vezeti falut. Mint mondja, tudja, nem lesz túl népszerű a döntés miatt, de a képviselőkkel együtt nem tehet mást. A község évente alig 55 millióból gazdálkodik, az oktatásra ebből öt és fél milliót adnak. Mindezt úgy fizetik, hogy iskolájukat már évekkel ezelőtt tagintézménnyé tették, s ennek révén különböző kiegészítő normatívákat is igényelhettek.
– Nem adjuk el az iskola épületét, hiszen fordulhat még a világ, bár ahogy látom, a kormányzat nem éppen erre törekszik. Hogy a működtetésre hitelt vegyünk fel, nem merjük vállalni, hiszen komoly költségvetési hiánnyal küzd a falu – mondja a polgármester asszony.
– Úgy számolunk, öt év múlva ismét lesz annyi gyerek, amennyivel újraindulhat az oktatás.
A település másik nagy gondja ugyanis, hogy kevés a tanuló. Jelenleg tizenhárom iskolásuk van, közülük öten mennek felső tagozatba – így elhagyják a bári alma matert –, ám csak hárman jöttek volna az elsőbe az idén. Az újonnan beiratkozók szülei azt a feltételt szabták, hogy csak akkor íratják be a helyi intézménybe gyermekeiket, ha garantálják számukra, hogy a kicsik az első négy osztályt itt járhatják végig. Ezt azonban nem volt, aki megígérhette volna nekik.
Egykori beszámolókból tudható, hogy a XIX. században még százan zsúfolódtak össze egy aprócska teremben, s még a hatvanas években is volt, hogy harminc gyermek tanult az iskolában. Auth Vilmosné negyvenkét éve együtt „lélegzik” a kis iskolával, itt kezdte pályafutását is. A tanító néni – mert így hívják a faluban ma is – meg sem tudja számolni, hány diákja volt az évek alatt, a községben majd minden családot ismer. Miközben az irodának is használt szobában, különböző életkorú számítógépek mellett beszélgetünk, az egyik „végzős” kisdiák, Feri szalad be hozzá, odabújik szeretett tanító nénijéhez, s úgy ismétli el, amit a szünetben már odasúgott neki: „Maga a legjobb tanárnő!”
Persze nem először lebeg Damoklész kardja az iskola felett: a nyolcvanas években, a körzetesítésekkor egyszer már meg akarták szüntetni Bárban a tanítást, akkor azonban a tanácsnak még sikerült megmentenie. A már két esztendeje nyugdíjas korú tanítónő csak annyit mond, talán a bezárás után annyival könnyebb lesz neki, nem fog fájni szíve, ha elsétál az épület előtt, hogy nem mehet be tanítani.
Az iskolában eddig német nemzetiségi oktatás folyt, hiszen a falu lakosságának több mint ötven százaléka sváb, a báriaknak így csak félig „idegen” nyelvet heti öt órában tanították, külön teremben. Az órákat amúgy együtt tartják – amíg egy elsősnek hangosleckét adnak, addig a többiek önállóan dolgozhatnak, ki-ki a képességeihez mérten halad a tananyaggal. Egy-egy kis iskola fenntartása fiskális szempontból nézve persze nem éri meg, ám Auth Vilmosné azt mondja, az iskola, a gyermek a falu lelke, s nem tudja, lélek nélkül mi lesz…
Bárban most megpróbálnak előremenekülni. Két olyan döntést is hozott a képviselő-testület, amellyel a megmaradást remélik erősíteni: a letelepülő ifjaknak és a családoknak minden újszülött után száz-százezer forintot ad az önkormányzat.
Homorúdon szintén bezárják a huszonhárom fős iskolát, itt azonban ősztől már az óvoda sem nyithat ki. A polgármester, Aranyos Tibor csupán szomorúságáról tud beszámolni. Összesen 17 millió forintot költöttek eddig a két intézményre, mondja. A költségvetéshez képest itt is jelentős összegről van szó – ebben az évben a csaknem hatszáz lelkes település 73 millió forintból gazdálkodhat. Innen is, ahogyan Bárból, iskolabusz viszi ezentúl a gyerekeket tanulni egy másik településre.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete úgy számol: húsz százalékkal kevesebb jut az iskoláknak az új csoportfinanszírozási rendszer bevezetésével. Az érdekképviselet pécsi ügyvivője, Nagy Erzsébet egyenesen a kistelepülések iskoláinak haláláról beszél. Mint mondja, a közoktatási törvény megszabja, bizonyos átlaglétszám alatt nem működhet egy-egy osztály, másrészt nyolc osztály alatt sem lehet iskolát fenntartani. Az eddigi megvonások miatt sok helyütt már korábban megszüntették a felső tagozatot, 2008-tól tehát egyenes következmény az intézmény-összevonás lesz. Az pedig, hangsúlyozza, magával hozhatja azt is, hogy egy-egy iskola a nagyobb központ tagjaként elveszti önálló arculatát, elmosódnak az egyéni színek, a helyi döntések lehetősége korlátozódik – mindez persze nem az önkormányzatok rovására írható, a finanszírozás módja kényszeríti erre őket. – Az intézkedések másik következménye az lesz, hogy a szülők egyből a központi iskolába íratják majd gyermekeiket, ahol az iskolát egészen a nyolcadikig járhatják – figyelmeztet az ügyvivő.
Az Ormánságban, a sellyei kistérségben 35 településen mindössze nyolc iskola van, az elmúlt másfél évtized megszorításai – és a rohamosan csökkenő lélekszám – itt is elvégezték a maguk munkáját: az iskolák száma a korábbihoz képest a felére csökkent. Mint a Sellyei Többcélú Kistérségi Társulás irodájának vezetője, Göndöc András mondja, szakértőt kértek fel arra, hogy a gyermekek érdekeit szem előtt tartva dolgozzon ki koncepciót az iskoláik megtartására, öt intézmény esetében ugyanis nem lett volna a finanszírozáshoz elegendő az átlaglétszám.
Terveik szerint három központot hoznak létre, amelyekhez az iskolák csatlakozhatnak, a fenntartás pedig a kistérségi társulás kezébe kerül. Így egyetlen kivételtől eltekintve mindenütt megmaradhat a nyolcosztályos oktatás. Van, ahol a hetedik-nyolcadikat a központi iskola kihelyezett osztályaként működtetik tovább. Az új rendszertől összességében 30–60 millió forint bevételt várnak, a szakszervezet által is jelzett problémákat pedig a közigazgatási hivatallal közösen kidolgozott döntési mechanizmussal próbálják kivédeni. Az intézményeket érintő kérdésekben az iskolaszékhely községének, valamint a társulási fenntartásban korábban részt vevő környező településeknek is erős jogosítványokat kívánnak adni.
origo.hu
Lépre csalták a prostituálthoz érkező férfit, súlyos büntetésre számíthatnak
