Köntös György firkái

Mindenki a maga korának az embere, a diák is. Az „üres” rajzolgatás, az unalmas órák kényszeres pótcselekvéssel kitöltése viszont örök. Azt hiszem, nagy érdeklődésre tartana számot egy történeti diákfirka-kiállítás, hiszen a hevenyészett rajzok sokat elárulnak az emberi természet örök vonásairól és azokról a változó körülményekről is, amelyek magát a történelmet jelentik.
Az igazán érdekesek azonban a távolabbi korok nebulóinak rajzai, amelyekben ugyanúgy megpillantható a történelmi háttér, mint a maiakban. A sok generációt kiszolgált régi tankönyvekben gyakran találhatunk diákirkafirkát, de papírínséges időkben – szükség szerint – más könyveket is kidekoráltak a tanulók.
Így kerülhetett Léonard Leys (1572–1623), a híres flamand humanista – ismertebb nevén Lessius – Prágában 1610-ben kiadott Consultatio, quae fides, et religio sit capessenda című munkájába Köntös György számos firkája. Lessius műve aligha volt iskolai tankönyv, különösen nem elemi szinten. A neves jezsuita Michael Bajus és tanítványai ellen küzdött változó sikerrel a leuveni egyetemen, és olyan bonyolult teológiai problémák tisztázásának szentelte az életét, mint a szabadság, a szabad akarat és az isteni kegyelem. Természetesen e fogalmak tartalmi megértését nem csekély mértékben sürgette a protestantizmussal való küzdelem, s így érthető, hogy az igaz vallás választásáról szóló hitvitázó könyvet térségünkben is sokszor kiadták. A magyar anyanyelvi kultúra fejlődésére pedig fordítása révén gyakorolt hatást, ugyanis a neves konvertita, Veresmarti Mihály magyar nyelvre ültette át az eredeti művet Tanacskozas mellyiket kellyen az külömbözö vallások közzül választani címmel. A könyvnek három kiadása is volt, először 1611-ben nyomtatták ki Pozsonyban, majd egy évvel később ismét; végül 1631-ben jelent meg a munka.
Érdekes, hogy Magyarországon latinul is csak háromszor látott napvilágot Lessius teológiai munkája, méghozzá az 1609-es első kiadáshoz képest meglepően későn: 1723-ban, 1735-ben és 1738-ban. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a hazai könyvgyűjteményekben számos bécsi és prágai kiadása van a műnek; így kerülhetett példányunk először Lakadicz Jánoshoz 1675-ben, majd a Köntös családhoz. Hogy pontosan melyikhez, ma már kideríthetetlen, legföljebb valószínűsíthető. Mivel a könyv később Sümegre, Pápára, majd Szombathelyre került, vélhetően a Köntös család is ebben a térségben élhetett, s így bizonyára nem a Zemplén vármegyei Köntösök vagy az altorjai székely Köntösök sarja volt Köntös György, hanem inkább azé a Köntös famíliáé, amelynek címeres levelét egykor a Sopron Megyei Levéltár őrizte.
A rajzok színvonalát elnézve Köntös György alighanem kisdiákként kezdte kidekorálni Lessius munkáját. Először saját nevét próbálgatta leírni, de ezzel párhuzamosan képzőművészeti szenvedélyének is hódolt. Így került a kötet üres lapjaira a karddal és zászlóval hadonászó vitéz, a különös alakú ló és a sárkány képe. Háborús időkben, 1686-ban firkálgatta össze könyvét Köntös György, abban az esztendőben, amikor Buda felszabadult, természetes hát, hogy a gyermek fantáziáját is foglalkoztatták a hadi események.
A hitvitázó könyv később egyházi személyhez került: Fabianus páteré lett Sümegen, valószínűleg 1689 után. Talán Fabianus nevéhez fűződik a könyv hátsó szennylapján található imádság lejegyzése, amely elé nagy műgonddal rajzolt díszes iniciálét.
Sümegről Pápára került a kötet, legalábbis erre következtethetünk későbbi, XX. századi jelzete alapján, majd innen Szombathelyre. Itt őrzi ma is titkát: hitvitát, lovakat, sárkányt, vitézt, imádságot. Csaknem négyszáz év történetét.