Múlt pénteken az oslói Golden League-versenyen hatodik lett 62,80 méterrel. De azért azzal vigasztalhatja magát, hogy még nem feltétlenül kell csúcsformában lennie.
– Egyetértünk. Csak Magyarországon divat, hogy minden versenyzőtől azt várják, hozza a legjobbját. Tavaly májusban 69,95 méterrel nagy egyéni csúcsot dobtam, aztán egy hétre rá jött éppen Oslo, hideg szél, csúszós kör, és 68,02. Utána rögtön azt hallottam vissza, hogy na, ő se tudta megismételni az előző heti eredményét. Márpedig olyan nem létezik, hogy valaki minden héten kihozza magából a maximumot. Mert akkor az nem is csúcsforma, hanem az illetőnek az átlagos formája.
– Hét eleji hír: az ötszörös világbajnok német Riedel elhúzódó sérülései miatt az idei versenyeket kihagyja, hogy készülhessen az utolsó szezonjára és a pekingi olimpiára. Mit szól hozzá?
– Makszim Taraszov olimpiai bajnok rúdugrótól hallottam egyszer, hogy az a sportoló, aki elmúlt 30 éves, és éppen nem szenved valamilyen sérüléssel, valószínűleg már halott… Amikor legutóbb beszéltem Riedellel, nekem azt mondta, hogy erre az évre tervezi a búcsút, konkrétan az oszakai vb-re. Az első vb-aranyát is Japánban nyerte még 1991-ben, Tokióban, és így keretbe foglalhatná a pályafutását. Nagyon nagy alakja az atlétikának, de nemzetközi szinten negyvenévesen ma már beleolvadt a középmezőnybe. Ahova sajnos most én is tartozom, „köszönhetően” a tavalyi balesetemnek…
–Azt hittem, hogy abból már felépült.
– Bárcsak úgy lenne, de nem arról volt szó, hogy elestem a motorommal, és kicsit lehorzsolódott a térdem.
– Egészen pontosan mi történt?
– Egy keddi napon hazajöttem az athéni Szuper Grand Prix versenyről, ahol második lettem az olimpiai bajnok Alekna mögött, és másnap, ez július 5-e volt, mentem volna edzésre Tiszavárkonyból Szolnokra. Az autóm szervizben volt, így motorra ültem. Gyerekkoromtól kezdve imádok motorozni, végigjártam a teljes motorosiskolát a legkisebbektől a legnagyobbakig. Nem azzal kezdtem, hogy rögtön felülök a legnagyobbra, hogy lássák, mekkora király vagyok. De vissza az ominózus naphoz! Egy közbeeső településen, Tószegen feltorlódott a kocsisor, én pedig szerettem volna előzni. Már csak azért is, mert a sor végén haladó már akkor szórakozott velem, be-befékezett elém, hátha felakadok a lökhárítójára. Kihúzódtam balra, hogy ott hagyom, erre ő is kivágódott, és elütött az Opel Astrájával. Negyven métert szánkáztam – a mai napig ott a nyoma az aszfalton –, teljesen összetörtem magam. Az illető pedig, mintha mi sem történt volna, továbbhajtott.
– De ha jól tudom, hamar elfogták.
– Kihívták a mentőt, a rendőrséget, a katonai rendészetet, mert katona vagyok, nagy csődület támadt, és az elkövető is visszajött, lehúzódott a háttérbe, onnan figyelte, mi történik. Ám kiszúrtuk, és a rendőrök őrizetbe is vették. Nem ment könnyen, mert menekülni próbált, hihetetlenül agreszszív volt, mint kiderült, ittas is, két ezrelék alkoholszinttel. Meg is kellett bilincselni. Az ügyben az első bírósági tárgyalás éppen hétfőn volt, súlyos testi sértést okozó ittas vezetéssel vádolják, de ha a szándékosság is bizonyosságot nyer, akkor újabb vádat emelhetnek ellene szándékos emberölési kísérlet címén.
– Mit ismer el az elkövető?
– Semmit. A tanúvallomással és a szakértői véleménnyel ellentétben először az állította, hogy magamtól estem el, utána pedig azt, hogy nem vett észre. És tudja, hogy sportolóként mi a legszomorúbb számomra? Az, hogy ez az illető a magyar sport egyik fő támogatójának számító cég munkatársa. Aki munkaidőben, a vállalat autóján matt részegen majdnem megölte az egyik pekingi esélyest. És ez a cégből semmilyen reakciót nem váltott ki, annyit se mondtak, hogy sajnáljuk.
– Mennyire épült fel mára?
– A mai napig kezelésekre járok, de az aszfalt egyes helyeken olyannyira beleégett a bőrömbe, hogy egyelőre még plasztikázni se lehet. A bőr úgy lejött a kezemről, hogy nincs is ujjlenyomatom, mehetnék betörni. Amikor újra elkezdhettem az edzéseket, hónapokig csak kesztyűben tudtam kézbe venni a diszkoszt. A legnagyobb gond azonban az, hogy több hónap kiesett a felkészülésemből. Tavaly a vilniusi verseny volt az egyetlen, ahol harmadik helyen végeztem, ezt leszámítva mindenhol nyertem vagy második lettem. És csupán Alekna tudott legyőzni. Most viszont úgy érzem magam, mintha egy Forma–1-es pilóta lennék, akit kiállítanak két körre a versenyből, és csak utána mehet a többiek után.
– Az augusztusi vb-ig utolérheti az élbolyt? Májusban Halléban 65,19-et dobott, ez adhat okot a bizakodásra.
– Én is reménykedem. A mozgásomat úgy kell helyretenni, hogy a dobóerőm se menjen el, és erre van még két hónapon. Ha sikerül, akkor a világbajnokságon Aleknán kívül más nem előz meg. Ezt most garantálom.
origo.hu
Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított
