Ha minden hitelt összeadunk, a nyolcvanas évek végi húszmilliárd dollárral szemben most nyolcvanmilliárd dollárra rúg hazánk összes tartozása. Ebből egy állampolgárra – a csecsemőket és az aggastyánokat is beleértve – egymillió-hatszázezer forint jut. Ha viszont csak az aktív keresőket számoljuk, fejenként 4,5 millió forint jut minden magyar munkavállalóra, ami kétesztendei átlagbérnek felel meg. Ráadásul a kilencvenes évek eleje óta felvett kölcsönök mindössze húsz százalékát használtuk fel ténylegesen, a többi a kamatok törlesztésére ment.
*
A velünk együtt csatlakozó országok és a térségbeli versenytársaink lehagynak bennünket – mondta a jegybank volt elnöke. Miközben a magyar gazdaság növekedése az idén két-három százalékos, a csehek és a lengyelek öt-hat százalékkal dicsekedhetnek, az észteknél pedig tíz százalék körüli a bővülés. De ha valaki most Romániába, Bulgáriába látogat – mondta Járai Zsigmond –, meglepetéssel tapasztalhatja a szinte robbanásszerű fejlődést. A kilencvenes évek végén – az Orbán-kabinet idején – öt-hat százalékos volt a magyar gazdaság növekedése. Ennek az ország felzárkózása szempontjából alapvetőnek nevezhető szintnek az elérésére ma is megvolna a lehetőség, ha a gazdaságot nem fékeznék a megszorításokra épülő, rendszert és átgondoltságot nélkülöző kormányzati lépések. A kabinetnek nincs ideológiája, mindig a következő napnak él – jelentette ki Járai Zsigmond, aki szerint az egyetlen hivatalos jövőképpel, a konvergen-ciaprogrammal is baj van, az abban foglaltak ugyanis végrehajthatatlanok. Az megfelel a kormányzati elképzeléseknek, hogy 2007–2008-ban tovább tart a lassú gazdasági növekedés – állapította meg az Orbán-kabinet pénzügyminisztere. Annak a várakozásnak azonban, hogy 2009-től újra itt a fellendülés, a konvergenciaprogramból nem olvasható ki a forrása és a fedezete.
A növekedési pályáról egyértelműen a 2002-es kormányváltás után kanyarodott le az ország – szögezte le a pénzügyi szakember. Járai szerint az a gazdaságfilozófia is sutba került, hogy meg kell védeni a polgárokat a zabolátlan piac okozta károktól. Így válhattak privatizálhatóvá olyan monopolhelyzetben lévő állami és társadalmi szolgáltatások, ahol a magántőke megjelenése még kiszolgáltatottabbá teszi a polgárokat.
A gazdaságnak szabadságra, a kormányzati fékek leépítésére van szüksége – szögezte le Járai Zsigmond. A vállalkozásokat és a munkavállalókat sújtó terhek hazánkban aránytalanul magasak. Míg a Lajtán túl negyvenszázalékos az adóelvonás mértéke, nálunk a nyolcórás munkaidőből naponta 4,5 órát dolgozunk csak azért, hogy az adóterheket befizethessük. Míg Szlovákiában egy havi ezereurós fizetéssel bíró munkavállaló alkalmazása 1700 euróba kerül a munkaadóknak, nálunk 2100 eurót tesz ki ugyanez. Alacsonyabb kulcsokat érvényesítő, egyszerűbben fizethető, ugyanakkor többeket érintő és keményebb behajtást alkalmazó adórendszerre volna szükség – szögezte le a volt jegybankelnök, aki szerint az sem tartható fenn sokáig, hogy egy munkavállalónak két másik honfitársát kell eltartania az országban. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy hazánk a nemzetközi korrupciós listákon rendre előkelő helyezést ér el, ami szintén gátolja a gazdasági növekedés felgyorsulását.
origo.hu
Holttestet találtak Komáromban
