Mindent kiszivárogtatok (XXVII.)

(HÁÁÁT VÉGE…)
– A könyvhétnek… ünnepnek! Mert az volt. Köszönöm! Maradt azért – még, egyelőre – a most megjelent könyvem…ünkből. „Hagyd a könyveket másra… ránk még boldog órák várnak…” „Örömkönyveket ejtek…” (Csak, mert hogy meg lettem vádolva, hogy önpropagáltam…) – De, lám, mikor elmúlt már a hét, akkor is… Tehát mégse… akkor… (csak). És, hogy ne csak magamat – unkat – ajánljam… most már… a drága… – nem is annyira… 4200… –, a professzorasszonyt, Dávid Katalint ajánlom (A teremtett világ misztériuma. Bibliai jelképek kézikönyve.) És Czakó Gábor minden mondatát a Mondatok könyvéből, Jelenits István „Ha valaki beszél…” – Interjúk és versek új kötetét, Szalay Károly Kutyaregényére, az Egy boldog életű törpetacskó emlékirataira még a későbbiekben majd visszatérek egy külön ismertetésben. – Na és még egyet… hogy ne legyek azért annyira(ál) szent… Burány Béla Mé piros a gólya csőre? Erotikus és obszcén népmesék a Délvidéken.
Ennyi talán elég utólagos beharangozásként. S akkor folytatnám a hetek óta elkezdett Boros Lászlót (Az emberben felénk hajló Istent, és mindazokat, akiket megidéz), annyi negatív emberkép után, önbizalmat adva nekünk végre, megmentve látszatunkat, lassan-lassan csak elvezet az önbecsülésünkhöz is majd egyszer.

(A FELEBARÁT TISZTELETE)
Az ember igazi életeleme a remény, az alapvető optimizmus, a boldogság iránti fogékonyság. Az ember napjához lényegesen és kettős értelemben is hozzátartozik az, hogy kezdete a reggel: a kelő nap, meg az új holnap. (Az eredetiben szójáték: der Morgen és das Morgen.)

(AZ ÚJONNAN KELŐ NAP ELŰZI AZ ÉJSZAKÁT)
– Az újrakezdődő nap a mái nyomában a jövőt hozza. Az élet követelménye: szabadulás minden nyomottságtól és dohosságtól, áttörés a friss levegőre, nagy távolságokba. „Incipit vita nova” – új élet kezdődik („rajta!”); így fejezte ki Dante az életbe belenövő ember alaphangulatát. Pál sem beszélt másképpen: „Az élet újságában járunk” (Róm 6,4).

(AZ EMBER LÉNYE A NAGY ELSZÁNÁS ÉRZÜLETÉBEN BONTAKOZIK KI)
– Ez a lélek rejtett motora, a szellem nekifeszülése a még el nem ért nagyságnak: „extensio animi ad magna”, mondták a régiek. Ezt a nagyobb iránti nyitottságot ébren tartani, sőt táplálni az emberekben: ez a tisztelet.

(DE KI TUD-E A MÁSIK ENNYIRE LÉPNI MAGÁBÓL?)
Tud-e ilyen „szabadjára eresztett” lenni? Hogyan érem el, hogy talpraálljon? Hogyan tartom nyitva barátaimat? Hogyan értetem meg velük, hogy az élet éppen most kezdődik, és az ember még csak most válik igazán emberré. Azzal, hogy elismerem bennük a nagyobbat, azzal, hogy irántuk tanúsított magatartásommal bizonyítom: életük feltárult az abszolút beteljesülés felé.

(KÜLÖNBEN EZ A SZENTSÉGEK ÉRTELME IS)
– A szentség azt jelenti, hogy egy földi folyamat abszolút értéket, abszolút tiszteletre méltót hordoz magában. A napi tisztálkodásra szolgáló víz; a kibontakozás és érlelődés; az együttétkezés mint a benső együttlét kifejezése. A hamis irányba tévedt egzisztencia bűnbánó megtérése és az emberien jóakaró, barátságos, intő beszélgetés; az abszolút és megfoghatatlan felé való törekvés; a testben-lélekben megvalósított szeretet és embertársi segítés; a hűséggel megélt nemiség; a beteg, szenvedő vagy haldokló támogatása, és egyáltalában mindennapi adott életünk becsületes megvalósítása – mindez végtelen titkokat, tehát abszolút értéket rejt. A szentségek azt jelentik, hogy életünk teljesen nyitott, hogy az ember saját lényének is utolérhetetlen transzcendenciát (önmagán felülemelkedést) hordoz magában, és csak ebben és ezáltal ember. Mindnyájan szentségek hírnökei vagyuk, sőt, implicite, vagyis bennfoglalóan és előre jelezve hozzáférhetővé is tesszük őket azoknak az embereknek, akiket tisztelünk, akiktől többet várunk el lényük megvalósulásában, mint amit fel tudnak mutatni.

(MIT KELL EZZEL A TISZTELETÜNKKEL HOZZÁFÉRHETŐVÉ TENNI A TÖBBIEKNEK?)
– Nem valami egyszerű hitet a haladásban, hanem annak az abszolút, felülmúlhatatlan jövőnek a hitét, amely már ott él mindannyiunkban. Az emberi fejlődést és haladást csak ebből a kimondhatatlan, felülmúlhatatlan titokból kiindulva lehet helyeselni és megvalósítani.
– a jövő héten folytatom –