Miközben jó egy éve tart az inkább csak a sajtót lázba hozó társasjáték Putyin utódjának személyéről, egy dologban szinte mindenki biztos. Mégpedig abban, hogy a jelenlegi kurzus folytatódik, s a népszerű Putyin továbbra is ott marad valahol a politika közelében. Ezek után már nem is lenne oly fontos, hogy ki követi őt a Kremlben, az orosz politikai elit számára azonban érthetően aligha közömbös, melyik erőcsoport embere lesz a befutó. A Kreml körül két szentpétervári lobbi: a liberálisok és az úgynevezett szilovikok egyensúlya biztosítja a hatalom stabilitását. Így aztán nem meglepő, hogy a papírforma szerint e két csoport jelöltjei, Dmitrij Medvegyev és Szergej Ivanov esélyei a legnagyobbak. Támogatottságuk a közvélemény-kutatások alapján fej fej mellett, húsz százalék közelében mozog. Tavaly még a nemzeti programok révén a televíziókban látványosan sokat szereplő Medvegyev volt előbbre egy-két százalékkal, miután azonban Putyin Ivanovot is felemelte az első miniszterelnök szintjére, a sajtó őt kezdte el futtatni, így most a volt védelmi miniszternek van kis előnye. Népszerűségükre kihat, ha a közvélemény szemében új potenciálisnak vélt jelölt jelenik meg a színen. Többször emlegetik az államvasutak igazgatójának, Vlagyimir Jakunyinnak, az utóbbi időben pedig Anatolij Szergyukov védelmi miniszternek a nevét is.
De nem is ez a lényeg, hiszen minden felmérés szerint az oroszok azt fogják választani, akit majd Putyin támogat. Erre azonban az év végéig minden bizonnyal várni kell, hiszen a jelenlegi elnök a lehető legrövidebb ideig akar „béna kacsa” lenni, sőt ahhoz, hogy 2008 után is erős ember maradjon, a Kreml körüli erőegyensúly sem borulhat fel. S hogy a sajtó és a közvélemény ne az utódra, hanem rá figyeljen, a legutolsó pontig fenn kell tartania a versenyfutást. Egyes elemzők nem zárják ki azt sem, hogy Putyin csak a második forduló előtt jelzi, kivel szimpatizál, valószínűbbnek tűnik azonban erre a parlamenti választások utáni időszak. S hogy ki futhat be, abban bizony szerepet játszhat a nemzetközi helyzet alakulása is. Oroszország és a Nyugat konfrontációjának erősödése esetén a kemény kéz politikáját leginkább megtestesítő Ivanovra eshet a választás, míg ez a variáció bizonyos taktikai megfontolásból akár jól jöhet a külföldön elfogadottabb Medvegyevnek is.
S hogy a külföld is mind jobban odafigyel a választásokra, jelzi az „egyet nem értők” megmozdulásai körüli kiemelt sajtóérdeklődés. A Garri Kaszparov mögött tömörülő ellenzék körében eközben szintén egyre több jelölt neve bukkan fel. Hallhattunk már az Angliában élő disszidens Vlagyimir Bukovszkijról, az Orosz Nemzeti Bankot egykor vezető Viktor Gerascsenkóról, a hét végén pedig az exkormányfő, Mihail Kaszjanov jelentette be, hogy ő az ellenzék egységes jelöltje. Erről persze Kaszparov másként vélekedik, de nagy tétje ennek a jelek szerint amúgy sincs.
origo.hu
Gyöngyösi parasztlázadás: a rendőrség vetett véget a kaszákkal vívott ütközetnek
