Trükkös árgörbe a GKM-től

Trükkös grafikonnal igyekszik meggyőzni a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) az állampolgárokat, miért van az, hogy bár a forint is egyre erősebb, s a földgáz importára is csökken, a kisfogyasztók tarifája nem akar megindulni lefelé.

Aki az SZDSZ-es irányítású tárca által közzétett, egymás mellett futó árgörbéket csak felületesen nézi meg, azt láthatja, hogy az import földgáz és a végfelhasználói földgáz grafikonja 2004-ben egymást érintve fut, azután az importár a lakosságitól elszakadva meredeken megindul fölfelé, s a két vonal csak idén januárban találkozik ismét. A kép azt sugallja, hogy az ábrán átfogott idő alatt a lakossági ár szinte mindig alacsonyabb volt annál, amennyiért az orosz gáz ide érkezett – ez azonban csupán a valóság látszata. Aki jobban megnézi a képet, észreveheti, hogy azon két, eltérő léptékű függőleges ártengelyt tüntettek fel, a görbék így nem összehasonlíthatók egymással, egymás mellé tenni őket finoman szólva is manipulációgyanús.
*
A bal oldali, 20 forint/köbméteres árral kezdődő, s onnantól tíz forintos léptékben emelkedő tengely az importgörbéhez tartozik, a lakossági gázár görbéjét azonban nem ezzel, hanem a jobb oldali beosztással kell összevetni. A jobb oldali ártengely beosztása pedig egészen más: eleve nem 20, hanem 30 forintos köbméterenkénti árnál indul, s párjával ellentétben a határok sem tíz, hanem tizenöt forintonként követik egymást. Olyan görbéket helyezett tehát egymás mellé a GKM, melyeket nem lett volna szabad, mert bár a számok pontosak, a sugallt kép hamis: ha a két görbét azonos léptékű rendszerben helyezzük el, kiderül, hogy a lakossági ár egy rövid időszakot tekintve nemhogy alacsonyabb lett volna az importgáz áránál, de rendre jelentősen meghaladta azt, ma pedig már kisfogyasztóként kétszer annyit fizetünk a gázért, mint a nagykereskedő.
Megkérdeztünk néhány szociológust és statisztikust, vagyis olyan szakembereket, akik hivatásszerűen foglalkoznak adatok grafikus megjelenítésével, mi a véleményük a GKM ábrájáról. Kivétel nélkül azt felelték, hogy olyan esetekben, amikor ennek nincs akadálya – a gázárak esetében nincs –, az egy ábrán lévő görbéket ugyanolyan léptékben kell elkészíteni, különben elvész a grafikonok lényege, hogy tudniillik a kép beszédesebben tükrözi a valóságot a puszta számoknál. Szerettük volna megtudni, miért választotta mégis ezt a módszert a GKM, választ azonban nem kaptunk.
A két grafikonnal egyébként nem az a legnagyobb probléma, hogy egymással összevethetetlenek, hiszen aki nagyon akarja, így is kisilabizálhatja belőlük, miként viszonyult a lakossági gázár az importgáz árához. Még csak nem is az a gond, hogy a lakossági görbéről nem derül ki, az általános forgalmi adóval megnövelt árat mutatja-e – számításaink szerint azt –, miként az is mellékes, vajon a grafikon rajzolói figyelembe vették-e az idén januárig minden fogyasztónak járó sávos gázártámogatást – számításaink szerint nem. A legnagyobb baj az, hogy a grafikon, bár célja ez lett volna, nem mutatja meg, miért is szenvedett el tavaly 86 milliárd forintos veszteséget a gáz-nagykereskedelmet végző E.ON Földgáz Trade – a lakossági gázárak ugyanis a hivatalos magyarázat szerint júniusban azért nem csökkentek, mert ezt a kiesést valahogy vissza kell juttatni a nagykereskedőnek. Ahhoz azonban, hogy a veszteség oka láthatóvá váljon, nem a lakossági, hanem a hivatalos viszonteladói árat kellett volna összevetni az importárakkal, s nem ártott volna valahogy feltüntetni a nagykereskedő rendszerhasználati, szállítási költségeit is, ám ilyen grafikonról nincs tudomásunk.
Ha a 86 milliárd forintos E.ON-veszteség igaz, s ennek egyetlen forrásunk sem állította az ellenkezőjét, az meglehetősen rossz hír. A mínuszból ugyanis egyelőre csupán hétmilliárd forintot sikerült fogyasztóként „törlesztenünk”, s ez alighanem azt jelenti, hogy még hosszú időre búcsút mondhatunk a gáztarifa csökkentésének.

Új áramtörvényt sürgetnek a civilek. Elfogadhatatlannak tartja a villamosenergia-törvény parlament előtt lévő változatát az Energiapolitika 2000 Társulat. A civil szakértőkből álló szervezet állásfoglalása szerint a kormány a korábbi ígéretekkel szemben ismét politikai, s nem stratégiai lépések mentén döntött. – Először keresztül akarják erőszakolni a törvényt, s aztán majd lehet társadalmi vitát szimulálni a stratégiáról. A beterjesztett tervezet egy kerettörvény, amely minden lényeges kérdést még ismeretlen kormány- és miniszteri rendeletek körébe utal; 45 kormány- és 19 miniszteri rendelet tenné végrehajthatóvá a törvényt. Ez azt jelenti, hogy a parlamentet megkerülve, szinte valamennyi érdemi kérdésben a kormány és a GKM határozhatna – írja a társulat, amely szerint a törvénytervezet előkészítetlen, megalapozatlan, s nem alkalmas arra, hogy azt az Országgyűlés érdemben tárgyalja.