Vakáció

Kitört a vakáció, nyakunkon a gyereksereg, egyetlen rettegés a labilis befőttespolc. Aktív szülőnek ilyenkor talpon kell lennie, el ne szaladjon a ló a siserehaddal. Gyermekkorom vakációit én a strandon töltöttem, a Palatinuson már tegeztem az úszómestert, több időt töltöttem a víz alatt, mint fölötte, pikkely nőtt a hátamon. Figyelni kell ilyenkor a gyerekre. A gond ilyenkor csak az, ha közben készülni kell az őszi pótvizsgára is. Egyszer én is elmentem egy ilyenre – nem szégyellem, Petőfi is pótvizsgázott magyarból Aszódon –, engem oroszból kényszerítettek volna ismétlésre, de ősszel megoldottam, túljutottam rajta.
Szóval itt a vakáció. A szabadság. Csodálatos érzés, bár augusztus vége felé én már, ahogyan emlékszem, mindig vágytam az iskola felé. Talán a haverok miatt. És ez így természetes. Az öregedő nyár vágyja az őszt. Most a fiatal nyár várja az ifjú bitangokat. Neki a strandnak, a Balatonnak, a hegyeknek, lányok, srácok…!
De én, őszülő fejjel, minek menjek neki? Legfeljebb az ajtófélfának. A vakáció a gyerekek ideje. Én itt gazolok a kertben, a muskátlikat locsolom, a tyúkokat, pávákat ajnározom, kutyát, macskát etetek. Magamban motyogok. Ez a világ rendje, nekem itt jó. Ide nem ér el a kánikula, kiülök a tornácra, idvezülten nézem a világot. A gyermekeim? Egyik-másik néha eljön hozzám, a saját útjukat járják. Így van ez jól.
A vakációnál kezdtük, maradjunk is ott. Süljetek pirosra, érezzétek jól magatokat, mi meg, korosabbak, majd dünnyögünk a bajszunk alatt. Nekünk itt van ez a böszme politika, de ha egyszer végre egy jobb világ jön, ígérem, én is elmegyek vakációzni.