Elviselhetetlen bűzt terjeszt a Duna felől fújó szél Almásfüzitő és Dunaalmás között. Erről érkezett bejelentés a helyiektől lapunkhoz és a dorogi környezetvédőkhöz. Munkatársaink a helyszínen jártak, ahol a folyóparttól nem messze több olyan területet is meglátogattak, amelyeken munkagépek pakolják, kotorják a talajt. A helyiek gyanúja szerint ugyanis a bűzös hulladékot úgy tüntetik el a térségben, hogy összekeverik a kiásott földdel, vagy egyszerűen eltemetik a timföldgyártás melléktermékével, a több millió tonnányi vörös iszappal egyébként is súlyosan terhelt Duna-parton.
A szag után mentünk
Az Almásfüzitő és Dunaalmás melletti út közelében először a Közép-Európai Gázterminál Zrt. telephelyét találtuk meg, ahol hatalmas gödröket mélyítenek, amelyekbe gáztartályokat ültetnek majd, hogy létrehozzák a régió legnagyobb gáztelepét, hajókikötési lehetőséggel és közúti kapcsolattal. A helyszínen megkérdezett munkatársak szerint viszont ők nem pakolnak sehová hulladékot, bár a közeli „átalér” partján nagy halmokban áll az ezüstszürke, iszapszerű föld. Hasonlóan jártunk egy másik Duna-parti földmunkát végző társasággal is. Egy kilométerrel odébb, a Duna-part másik szakaszán markológépekkel harapott ki egy félköríves földdarabot a folyópartból az ODB Kft. nevű hajózási cég, amely jachtkikötőt épít, a kinyert földet pedig egy közeli magántelekre hordja át teherautóival. A depóniát a művezető segítségével jártuk végig, de hulladékot nem találtunk, és nem éreztük a helyiek életét megkeserítő bűzt sem. Ezt egyébként a gázterminált építőknél sem tapasztaltuk. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a szagok csak a megszüntetett timföldgyár környékéről jöhetnek, hiszen itt hét hatalmas vörösiszap-tároló depóniát létesítettek a Duna partján, és az egyiken veszélyeshulladék-kezelő működik.
A hetes depónia közelébe érve már erősen érezhetők voltak az elviselhetetlen szagok. A depónia melletti gátra felmászva a távolban szintén folyamatos munkában lévő markológépeket láttunk a több méter magas szürke halmok között. A tároló felé vezető úton egy tábla hirdette, hogy veszélyeshulladék-tároló környékén járunk, ahová „tilos a bemenet”, de erre azokból a hatalmas, felirat nélküli teherautókból és tartálykocsikból is lehetett következtetni, amelyek egymás után látogatták a hulladéktelepet.
A területre a timföldgyár létesítményvezetőjének útmutatása alapján jutottunk el, aki feltehetőleg értesíthette a hulladéküzem vezetőit, mert egyikük azonnal megállított bennünket a telep felé vezető úton, és úgy ugrott ki a terepjárójából, akár egy rendőr. Amikor meghallotta, hogy újságírók vagyunk, azonnal hívta a főnökeit, akik a helyszínre siettek, miközben minket beültettek a fogadóhelyiségbe, hogy a cégvezetők nélkül ne mehessünk a hulladékhalmok közé. Izgatott igazgatók érkeztek a veszélyeshulladék-telepre, hogy megmutassák nekünk, itt minden a legnagyobb rendben és a szabályok betartásával folyik. A műszaki igazgató állítása szerint olyan technológiát használnak, hogy a veszélyes hulladékokat már ártalmatlanítva fektethetik le a vörösiszap-tárolók tetejére. A hulladékhalmok közül egyik tetején sem volt fólia, a tároló alulról sem volt szigetelve. Kísérőnk ennek ellenére állította, hogy nem áll fenn a szennyezés veszélye, a hulladékkezelőnek engedélye van a felügyelőségtől, az általuk előállított „komposztot” pedig akkreditált laboratórium ellenőrzi, mielőtt a zagytározók tetejére kerül. Ezt úgy állítják elő, hogy a különféle veszélyes hulladékokat, például az olajos földet és a szennyvíziszapot összekeverik, majd állni hagyják.
A telepen egyébként számtalan típusát fogadják a veszélyes hulladéknak. Halmokban áll itt az égetői salak, az olajtartalmú szennyezett föld, valamint kátrányos hordók és mosószerhulladékok is bekerülhettek a tárolóba. Alkalmi „bejárásvezetőink” viszont leszögezték, oldószertartalmú vagy biológiai lebontásra nem alkalmas hulladékot nem vesznek át. A bűzről – miközben folyamatosan érezni a kellemetlen szagokat – kísérőink annyit mondanak, az nem tőlük származik. – Van a közelben több üzem is, ahonnan rossz szagok áradhatnak a levegőbe – hallhattuk.
Nincs veszélyben a folyó?
– Ahol szerves anyag kezelése folyik, ott természetesen vannak kellemetlen szagok, de ez mindig a tározó területén belül marad – állította Fülöp László, az almásfüzitői veszélyeshulladék-kezelő telepet üzemeltető Tatai Környezetvédelmi Zrt. vezérigazgatója. Mint mondta, többször felvetődött az is, hogy a Duna közelsége miatt veszélyeztethetik a folyót vagy a felszín alatti vizeket, de bizonyították, hogy ez gyakorlatilag elképzelhetetlen. A vizsgálatok inkább azt mutatták, hogy a vörösiszap-tározó eredeti szennyező hatása is csökkent a komposzt kihelyezése után. Arra a felvetésünkre, hogy hulladékokat nagy mennyiségben a szabad ég alatt tárolnak, Fülöp László kijelentette: az engedélyük alapján kezelés nélkül csak rövid ideig tárolják a veszélyes hulladékokat, a híg anyagokat biztonságos medencékben őrzik, a szárazakat pedig locsolják.
– Elvileg elképzelhető, hogy a vörösiszap-tároló tetején folytatott hulladékkezelés veszélytelen, de rengeteg ezzel kapcsolatban a kérdés – közölte lapunkkal Zsombok György egyetemi tanár. A Hulladék Munkaszövetség szakértője szerint a vörösiszap-tározóknak már eleve szigetelt területeknek kellene lenniük, ám a megszűnt almásfüzitői timföldgyár hatalmas zagytározóit az elmúlt évtizedekben nem megfelelően vagy egyáltalán nem szigetelték. – Katasztrófa is bekövetkezhet ezen a területen, hiszen nagy esőzések idején – amelyek nem ritkák mostanában Magyarországon – a terület telítődhet, és a víz áttörheti a gátakat, bemoshatja a veszélyes anyagokat a Dunába. Erre kicsi az esély, de a Tisza ciánszennyezésére sem gondolt senki, mielőtt bekövetkezett – jegyezte meg. A bűzről szólva azt javasolta, a helyiek rendeljenek meg egy vizsgálatot egy független laboratóriumtól. Ez segített leleplezni Dorogon is a Kenyérmezei patak szennyezőit.
Nem tudnak a panaszról
Az odaszállított veszélyes hulladékot a környezethasználati engedélyében előírt adattartalommal a Tatai Környezetvédelmi Zrt. nyilvántartja, és negyedévente erről informálja a hatóságot is – tájékoztatta lapunkat Hajdu Klára, az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügy Felügyelőség hatósági igazgatóhelyettese. – A telephelyet ezen felül is rendszeresen ellenőrzik, és eddig nem találkoztak szabálytalansággal – tette hozzá. Az igazgatóhelyettes elmondta azt is, hogy a rendszeres mérések alapján a „komposztálási tevékenység” a környezeti elemeket nem veszélyezteti, a felügyelőségre az elmúlt két évben nem érkezett bejelentés a bűzzel kapcsolatosan. Ez azért is különös, mert az egyik hozzánk is eljuttatott panaszos levél írója azt állítja, hogy bejelentést tett a hatóságnál is.
Lapunk korábban tényfeltáró cikksorozatot közölt a Tatai Környezetvédelmi Zrt. ügyeiről. Ebből kiderült, hogy a cég jelentősen eltorzította a hazai veszélyeshulladék-piacot. A konkurens cégek ugyanis csak drágán kiépíthető, speciális lerakókba vehettek át veszélyes hulladékot, a Tatai Zrt. – a győri székhelyű felügyelőség különös engedélyezési gyakorlatának köszönhetően – viszont gyakorlatilag csak keveri és leborítja a mérgeket a vörös iszapon. A társaság így letörte az átvételi árakat, a Nyugat-Európában szokásos technológiával dolgozó vállalkozások pedig elvesztették megrendeléseiket.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
