Egy babonás nap

Tizenharmadika, péntek. Mindig emlékezetes nap, fene sem tudja, miért, talán túlságosan babonásak vagyunk. Éppen tizenkilenc esztendeje, 1988. július 13-án kezdődött el Romániában, pontosabban Erdélyben az úgynevezett településrendezési terv, leánykori nevén falurombolás.
Az eseménynek hatalmas visszhangja volt (főleg idehaza, Magyarországon), nem sokkal később százezres tömegtüntetés zajlott le a budapesti Hősök terén, áthallásos jellege révén még a töttyedt agyú MSZMP is megrettent…
A százezres tömegben én is ott voltam – ki ne lett volna ott, akit egy kicsit is érdekelt a nemzete. Bár alakulgattak már a friss pártok, meg a régiek is erőre kaptak, de akkor és ott, a Hősök terén szó nem volt pártokról. Magyarságról volt szó, amely egységesen, egymás kezét fogva hadat üzen az elmebeteg Ceausescunak és brigádjának. Még a szabad demokraták is ott voltak a téren. Mi az hogy ott voltak: ők vitték a zászlót, faragták a rímeket…
Ugorjunk most vissza a jelenbe! Mi zajlik itt szabad demokrata és szocialista vezénylettel? Nem falu-, hanem országrombolás. Iskola-, posta-, kórházbezárás, lakat a nemzeti létre…
Nagy különbség, hogy Ceausescut annak idején le tudta fékezni a közvélemény nyomása. Ezeket a mostaniakat viszont a Jóisten sem tudja megállítani.
Ők keltik a napot, ők hirdetik az igét.
Ők a Rend. Kinevezték magukat, ahogy szokták.
Nevezetes évforduló a mai, alkalom az összehasonlításra.