Tatárjárással kezdődött az egész: az 1268-as betöréskor Máréfalván is megkondult a harang, a falu népe a bíró vezetésével elindult a Les-hegy tetejére. A nők és a gyermekek az összes ennivalóval a sziklabarlangba mentek, a férfiak a barlang szájánál várták a túlerőt. Amikor egy jól célzó székely lelőtte nyíllal a nagy orrú kánt, a tatárok stratégiát váltottak – letelepedtek a hegy lábánál, hogy kiéheztessék a barlangba menekülőket. Amikor odabent elfogyott az ennivaló, és a férfiak a kitörésen gondolkodtak, a bíró felesége szalmából font egy kályhakürtő formájú kalácsot, azt rúdra tették, és kidugták a barlang szellőzőnyílásán. A tatár horda – látván, hogy bőven van ennivalójuk a menekülőknek – mérgében lerombolta a falut, és elvágtatott, életben hagyva így a székelyeket.
– A kürtőskalács különben fejedelmek asztalára tálalt ünnepi étek volt egykor – meséli Mester Gábor kisvállalkozó, aki 1990 óta árulja az ízletes csemegét Budapest különböző pontjain. – Később, az emberek módosodásakor vált a tömegek számára elérhetővé – fűzi hozzá a székely származású üzletember, aki most hipermarketekkel tárgyal, hogy az üzletekben felépíthesse gerendákból ácsolt, ízléses sütőházait. A rendszerváltás után kevesen ismerték a terméket Magyarországon. Néhányan emlékeztek ugyan az EMKE-nél levő egykori kalácsosra, de a fiataloknak fel kellett fedezniük az ízeket. Ma már az összes falunapra, fesztiválra, nagyobb rendezvényre kitelepülnek a kalácssütők – Mester Gábor például tizenkét éve van jelen az Óbudai-szigeten megrendezett augusztusi fesztiválon. Az első időkben még nem volt konkurencia, ma már féltucatnyian is kínálják ugyanazt a portékát. Felmérték a nyugat-európai piacot is – főként magyar heteken, rendezvényeken volt nagy sikerük –, de az oda való bejutáshoz komoly befektetésre, agresszív marketingre volna szükség. Itthon megvolt már az áttörés, dömping van, csak nem mindenki figyel oda a minőségre.
Némiképp meglepő az erdélyi csemege itteni sikere annak fényében, hogy egy elsősorban desszerteket áruló amerikai multi megbukott Magyarországon. Az amerikaiak édesség iránti vágyára alapozott Dunkin’ Donuts gyorséttermek ma már a hamburgereket árusító társaikhoz hasonlóan világméretű láncot alkotnak – a 2002-ben elhunyt, szegény sorból felemelkedő alapító, William Rosenberg igazi amerikai sikertörténetet írt. Magyarországon nem jött be az üzlet, az agyoncukrozott fánkokat áruló multi pár éve kivonult a piacról.
– Akkor jó a kürtőskalács – mondja a székely férfi –, ha a készítő egy kicsit beleteszi a lelkét is. Frissen, helyben sütve az igazi. Hiába próbálkoztam évekig a vákuumcsomagolással és egyéb modern eljárással, a frissen sült kalács élménye nem tartósítható. Csak kisvállalkozásban lehet készíteni. Igaz, ma már nem kézzel dagasztjuk a tésztát, többszöri újítás és gépesítés után most szabadalmaztatom az automata kürtőskalács-készítő gépet, amely az alapanyagokból kész terméket készít emberi beavatkozás nélkül.
Közben jól fogy a termék a kőbánya-kispesti metrómegállónál levő kis boltban – egy nagymama, miután fahéjas és diós kalácsot vesz az unokáknak, lelkendezve meséli, hogy annak idején otthon a kemence szájánál, a kenyérsütés után megmaradt parázson készítettek hasonló csemegét. A nagymamának igaza van, sok helyütt ma is így készül a kürtőskalács: nagyobb ünnepségek, jeles napok előtt a kályhából kiszedett parázs felett forgatva csinálják úgy, hogy a megkelt tésztát egy farúdra tekerik, bevonják cukorral, és addig forgatják a forró szén fölött, amíg a kalács átsül, és a cukorbevonat karamellizálódik. Utána darabolt dióval, újabban fahéjas cukorral vagy kókuszreszelékkel szórják meg, de az ízesítetlen változat is nagyon finom.
A vállalkozó nem fél attól, hogy a szlovák szabadalom után nem használhatja a kürtőskalács elnevezést.
– Majd ha tényleg levédik, perre megyünk – mondja.
A szlovákok különben a cseh határon lévő Szakolcán készülő édességre kérnének európai védettséget. A Sme napilap beszámolója szerint a liptói túró (slovenská bryndza) és a parenyica (slovenská parenica) után a szakolcai kürtőskalács (skalicky trdelník) is védett lehet. A szlovák távirati iroda azt is hírül adta, hogy Szakolca számára turistacsalogató hatású a kedvelt csemege, ám azt még a helyiek is elismerik, hogy alig pár esztendeje élesztették fel a kürtőskalácssütés kétszáz éves hagyományát, melyet annak idején egy erdélyi származású szakácstól lestek el. Az eredeti kürtőskalácsot csak az ország északi részén, a mai cseh határ, valamint a Morva, Miava és Teplica folyók által határolt területeken ízlelhették meg, ezért erre a térségre kértek védettséget Gvadányi József tábornok erdélyi szakácsának köszönhetően.
Román minisztériumi rendelet is védi a „Kurtos Kalacs secuiesc”-et – a 2003-as bejegyzés Székelyföld területén jelent földrajzi védettséget a terméknek. Az uniós tagállamok cukrászainak különben ez év októberéig van idejük megtenni kifogásaikat a bejegyzésre küldött védjegyekkel kapcsolatban. Székelyföldön már világhálós aláírásgyűjtés is indult a rendelet ellen, a csatlakozni óhajtók a következő címen tudják aláírásukat adni a mozgalomhoz: http: //gobeshop. com/formgenerator/use/Protest/form1.html. „Mentsük meg a kürtőskalácsunk!”, szólítanak fel, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”, és szerintük Csaba királyfi csillagösvényen poroszkáló serege képes a végső győzelemre.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
