Horn Gyula beszéde

Jólesik hallani a tapsot. (…) Az élet bonyolult. Hol ugrásszerűen fejlődünk, hol sehogy. Itt van közöttünk Mihail Gorbacsov. Nos, ő, aki nagyon szerény, és nem szeret saját magáról beszélni, olyan életutat tett meg, amilyet más talán senki. Én meg vagyok győződve arról, hogy neki köszönhetjük, hogy most itt vagyunk, és ilyen viszonyok között élünk. (…)
Huszonegy kitüntetést kaptam az európai ügyekkel kapcsolatos kezdeményezésekért, ez most nem dicsekvés. (…) Engedjétek meg nekem, hogy én ne foglalkozzak a kinevezéssel, bocsánat, kitüntetéssel. Higgyétek el, hogy akad olyan éjszaka, tudom, hogy nem akarjátok elhinni, ahol róla álmodtam. Hogy a jó izéjét, nénikéjét!
De azért valamit hadd mondjak még… Nos, hagyjuk abba az ezzel való foglalkozást, nem ér ez ennyit. Ennek az országnak dolgai vannak, feladatai, kínlódásai, azokat kell megoldani, nem azt, hogy ez a jóember miket szövegel. Miért? Tudjátok, hogy kiről beszélünk? Van még ilyen típus, higgyétek el. Ezektől nehezen szabadulunk.
De tudjátok, igazából leginkább azokat, csak hogy egy kicsit mondjak valami mást is, azoknak az embereknek az életútját kérdőjelezik meg ezek a renegátok, akik a rendszerváltáson átívelőben megmaradtak baloldaliaknak. Akik nem forgattak köpönyeget. Akik szembe mertek nézni a volt szocializmus és a saját hibáikkal. De nem azt a következtetést vonták le, hogy váltani kell, hanem tudjátok, mit csináltak, átmentek a másik oldalra, és ott rázták az öklüket. Hát nézzétek meg a nyilatkozataikat. Hát ne haragudjatok, de én utálom a kétszínűt, a kaméleon figurákat. Pláne azokat, akikből a párt csinált embert. Na jó, nem embert, mert azt nem sikerült. (…)
Végig lehet olvasni az e heti sajtót, amiből világossá válik, hogy ezek, és nem mondom a nevüket akkor sem, ha keresztre feszítenek, tudom, hogy nagyon kívánjátok a nevüket, én pedig nem, és én azt vallom, hogy a pártom nélkül én semmire nem jutottam volna, ezt mondja az egykori pártelnök. Jó, és komolyan is gondolom. Nem annyira, nem mindig.
Egyszer azt mertem mondani, amikor szórakoztak velem, én soha nem mondtam azt, hogy tökéletes ember vagyok, bár az vagyok, és látszik is rajtam, sőt rajtunk. (…)
Állítólag ezt csak halkan szabad kimondani. Tényleg igazatok van. Miért? Azért, mert nem látom az MSZP-n kívül azt, ami politikai erő lehetne. Én egyet vállalok nektek. Ha létrejön egy olyan párt, amelyik megver bennünket, és túlszárnyal és minden, akkor belépek abba a pártba. (…)
Épp ma mondtam a Gyurcsány Ferinek, mélységes együttérzésem, hogy amit te kapsz magadra, a hátadra, a fejedre, a szavadra, és mindig kitartasz a párt mellett, nagyon köszönöm, Feri. Tényleg. Hát néha persze úgy érzem, hogy nem szenvedsz a szerénység betegségében. (…)
Kiss Pétert nagyon dicsérem, mert akkora, mint én, de kilóban nem vagy annyi, félreértés ne essék. Péter, fogjunk össze. Az összefogásban mindig több erő van. Veled, többiekkel, üljünk le, beszéljük meg, hogy hogyan és miként kell átnézni a dolgainkat és váltani. Feltehetően nagyon komolyan kell módosítani mindazt, ami történt. Mert volt még olyan, hogy a szocialista párt elcseszett valamit? Volt.
Na most mit mondjak olyat, ami ünnepélyes is, és ugyanakkor nem szervilis. Akarsz ötletet adni, Feri? Parancsolj.