Karhatalmista vérfürdő

Megdöbbenve olvasom Horn Gyula bel- és külföldön tett nyilatkozatait, amelyek szerint ő 1956-ban a törvényes rendet védte, és a pufajkások a közönséges bűnözők ellen harcoltak. 1956. november elején a törvényes rendet a Nagy Imre-kormány képviselte. Ezt a rendet tiporta el a szovjet agresszió. A pufajkások meg az idegen agresszor szolgálatában vertek és lőttek, Kádár pedig akasztatott.
Csak egy példa a sok közül. Salgótarjánban történt 1956. december 8-án. A dédszüleim annak idején hat gyermekükkel Salgótarjánban éltek, és még 1956-ban is voltak ott rokonaink, barátaink. December 8-ig Tarjánban egyetlen köztörvényes bűntett nem esett, egyetlen pofon sem csattant. Kádárék azzal, hogy az ávósok két munkástanácstagot őrizetbe vettek, és tüntetést provokáltak ki, tudatosan előkészítették a vérfürdőt. A tüntetőkön – fegyvertelen munkásokon – kívül az utcákon, tereken ott álltak kenyérért sorba nők és gyerekek. A szörnyű délutánon egyszerre eldördültek a pufajkások fegyverei, az ávósok és egy szovjet alakulat pedig hátulról lőtték a menekülőket. A kórházban az orvosok és a nővérek között fiatal sebészorvos unokatestvérem is ott küzdött kétségbeesetten a sebesültekért. Ennek a tömeggyilkosságnak aznap 131 halottja volt, közülük a környékbeli falvakból jött munkásokat a lakóhelyükön temették el. Hogy a súlyos sebesültek közül hányan haltak meg, nem tudom. A halottak között voltak kenyérért sorba álló, fiatal anyák, állapotos aszszonyok, több gyermek is, közülük két testvér, egy cigányprímás fiai.
„Na és?” – szokta mondani Horn Gyula.
Népellenes bűntett, tömeggyilkosság nem fogadható el semmiképpen, és nem is évülhet el soha. A keresztre feszített „jobb latort” töredelmes bűnbánata, hitvallása megváltotta, ám itt mi ebben az esetben csak a tények kifacsarását, hazugságot, rágalmazást, pökhendi kérkedést tapasztalunk. Ahol nincs beismerés, bűnbánat, ott nem adható feloldozás. Ötven év múltán sem. Aki itt most Horn Gyulát és bűntársait akarja felmenteni, sőt megdicsőíteni, az az ártatlan áldozatok, a szabadságért harcoló és elesett vagy kivégzett hőseink, Nagy Imre sírját köpi le.
Dr. Moskovszky Éva
Budapest