Olvasóinktól

Bartha Gyuláné (Budapest): Szili Katalint több jobboldali médiában is hallhattuk a hét végén. Próbálja magát úgy feltüntetni, mintha más lenne, mint a többi MSZP-s. Válaszaiban nem mondott semmit, szocialista szólamokat pufogtatott. Rá ezt a szerepet osztották, mint ahogy Gyurcsány Ferenc könyvéből tudjuk, a „köteles” beszédnél mi volt az ő szerepe. Álságos olyanokat mondania, hogy a választói szemébe kell nézni. Ő már rég nem nézhet, mert mindig megnyomta a gombot a kormány népnyomorító intézkedéseire. Gyurcsányt sportminiszterként az ő szavazata mentette meg. Őszöd után bizalmat szavazott Gyurcsánynak. Hol volt a lelkiismerete ekkor, ha ő tényleg vallásos? Vagy csak választások előtt jár előszeretettel templomokba? Sajnos sokakat megtéveszt az álszent nyilatkozataival a jobboldalon is! Nem hagyja veszni a „húsosfazekat”, ravasz módon túlélésre játszik, mert látja, Gyurcsánnyal rossz lóra tettek. Ha úgy alakulna a helyzet, mindannyiunknak újra „ellenforradalom” lenne az 1956-os szabadságharc.

Darida Mónika (Budapest): Július 7-i számukban olvashattunk hosszabban a MÁV-ról. 1975-ben kezdő fizetésemből a Budapest–Siófok viszonylatra havonta 44 darab retúrjegyet tudtam volna venni, ez idén 33, illetve az IC vonatra csak 26 darabot. Magasabb ár, jobb szolgáltatás – gondolnánk. A személyvonat a 115 kilométert körülbelül két és fél óra alatt teszi meg. A gyorsvonat több mint 2 óra alatt, az IC 1 óra 55 perc alatt. A Volánbusz 1 óra 35 perc alatt ér Budapestre, a jegy ára pedig ugyanannyi, egy útra 1770 forint, mint a személyvonaté. A MÁV-nál csak egy a biztos, a késés, a meleg és a piszok. Ne csodálkozzon a MÁV, hogy egyre csökken az utaslétszám. Amikor ugyanezen árért klímás, pontos buszon is lehet utazni.