Aki felvételét kérte a Magyar Gárdába

Reiner Péter – ahogy mondja – egész életét a nemzet felemelkedésére tette föl. Több száz erdélyi út áll mögötte, a Ceausescu-diktatúra idején a romániai ellenzékkel tartott fent szoros kapcsolatot, az MDF alapításában is részt vett. Származása szerint zsidó, a magyar nemzet tagjának tartja magát. Lakásában minden bútor, kerámia Székelyföldet idézi, kertjének dísze a Hargitáról csemeteként hozott, ma már háromméteres ezüstfenyő. Szerinte nem engedhető meg, hogy egy gyalázatos történelmi időszak miatt bárki megtagadja az Árpád-ház szimbólumát. Azt vallja: a zsidóságnak szembe kell néznie azzal, hogy egyes tagjai milyen módon segítették a gyilkos kommunista diktatúra működését. Reiner Péter felvételét kérte a Magyar Gárdába. Arról kérdeztük: miért?

Semmit, ami ma történik a politikában, a közéletben, az emberek lelkében, nem lehet anélkül megérteni, hogy ne látnánk át, mi történt tavaly október 23-án – kezdte a választ Reiner Péter. – Amikor először ütött a rendőr, azt kiabáltam: fiúk, 62 év után újra zsidót vertek az utcán?! A rendőr, vagy bárki is volt az, várt egy pillanatot, és a kétségbeesett kérdésem után újra rám vágott egy óriásit a tonfával. Ütött még egyet azért, mert zsidó vagyok.
– Ön ott volt a Magyar Gárda várbéli fogadalomtételénél. Mint zsidó származású magyar állampolgár, miért nem az antifasiszták demonstrációján vett részt?
– A Magyar Gárda több alapítójával is igen jó személyes viszonyban vagyok. Amit egyelőre tudni lehet a gárdáról, az nekem nagyon szimpatikus. A nemzeti hagyományok ápolása, a magyar nemzeti önazonosság hirdetése most mindennél fontosabb. Jelenleg ugyanis pontosan az folyik az országban, hogy a hatalom ezeket a pilléreket rombolja le.
– A gárdisták Árpád-sávot viselnek. Önnek mint jelent ez? Mostanában a zsidók közül a sokan, antifasiszták, magukat baloldalinak nevezők náciveszélyt, kirekesztést, antiszemitizmust látnak ebben a szimbólumban.
– Az Árpád-sáv a magyar nemzethez való tartozás egyik legősibb jelképe. Én egész életemben ezért a nemzetért éltem. Az Árpád-ház jele pedig mindazt kifejezi, amit az életem céljának tartok. Az, hogy kiforgatják az Árpád-ház jelképének jelentését, nem azok felelőssége, akik nemzetben gondolkoznak. Az Árpád-házi szimbólumot egy gyilkos rendszer egy történelmi pillanatig kisajátította. De a becsülete megmaradt, vagy ha nem, akkor azt újra vissza kell adni, büszkének kell lenni rá. Nem engedhetjük meg, hogy elvegyék tőlünk. Sem a náci-fasiszták, sem a velük riogatók. A magyar nemzet nem egyetlen népből áll. És a magyar nemzet nem egyetlen országban él. Most éppen hétben. Én már nem hiszek a jobboldali-baloldali, konzervatív-liberális felosztásban. Egy dolog érdekel: valaki vagy elkötelezett a nemzete iránt, vagy nemzetellenes.
– A zsidók is szétszórtan élnek a világban, és nekik is van egy anyaországuk, Izrael. Az ön származása alapján nem volna meglepő, sőt talán sok szempontból az volna a természetes, ha Izraelről mondta volna el az előbbi néhány mondatot.
– Nekem Izrael nem a hazám. Nekem Magyarország, a Kárpát-medence a hazám. Azok közül, akik manapság nagyon szeretnek Izrael-barátként feltűnni, sokan köpönyegforgatók. A szovjet diktatúrában a hangadó zsidók jó része a hivatalos retorikát követte: Amerika az ellenségünk, Amerikának barátja Izrael, az ellenségem barátja pedig nekem is ellenségem, tehát Izrael ellenség. Akik ebbe a sorba évtizedekig beálltak, most meg Izrael-pártiak, azok hogyan lehetnek hitelesek akár a magyarok, akár a zsidók előtt?
– Nyilván túl kellett élni. Az a nép ezt megtanulhatta már.
– Megtanult mást is. A szentimrevárosi rabbi, aki nagyon jó barátom volt, mesélte, hogy amikor Auschwitz és a szovjet haláltáborok után Recskre került 1950-ben, ávós- egyenruhában lévő zsidó suhancok kegyetlenkedtek vele. Az arcába vizeltek, és azt üvöltözték: na, hiszel-e az Istenben? Hol van most az Istened? Mi ebből a tanulság? Az, hogy a zsidóságnak magának is szembe kell néznie azzal: a soraikban lévők közül ki támogatta a diktatúrát, az elnyomást, a bűnt. Tisztázni kell, hogy a zsidóságnak mi a viszonya a diktatúrához vagy azokhoz, akik közülünk részt vettek a működtetésében. Az én apám megjárta a náci haláltábort, anyám „csak” a gettó foglya volt. A kommunizmusban is szisztematikusan rombolták a zsidó közösséget, identitást. Számomra a két rendszer, a náci és a kommunista ugyanaz. Öl és pusztít. Magyarként is, zsidóként is ezt mondom.
– Visszatérve a Magyar Gárdára: mennyire érez antiszemitizmust az egyesület tagjai között?
– Mondtam már, ismerem a vezetőik, alapítóik egy részét; Vona Gábort is, Murányi Leventét is. Ő 1956-ban a Corvin köz egyik alakulatában harcolt, a parancsnoka Renner Péter volt. Rennert később halálra ítélték, és kivégezték. Ő egyébként zsidó volt, és Murányi Levente barátom, aki, ugye, most a gárda egyik alapítója, a mai napig könnyes szemmel emlékszik Renner Péterre. Abban a gárdában, ahol az egyik alapító a zsidó származású egykori parancsnokára könnyes szemmel gondol, ki bántana engem azért, mert én is zsidó vagyok? Nem titok a zsidóságom, vállalom származásomat. Olyannyira nem érzem magam hátrányban emiatt, hogy kértem a felvételemet is a gárdába. Remélem, a korom nem akadályozza meg, hogy felvegyenek.
– És a magyarországi, ha úgy tetszik, gárdán kívüli antiszemitizmusról mit gondol?
– Antiszemitizmus mindenhol van. Nem is ez a lényeges. A lényeges az, hogy most folyik az ország kirablása. Ehhez leginkább arra van szükség, hogy maga a folyamat rejtve maradjon. Ilyenkor mindig kell valami, amivel a hatalommal szemben állókat meg lehet bélyegezni. Erre a legjobb dolog az antiszemitizmus vádját elővenni. Ha az antiszemitizmus növekszik, akkor az csak egy gerjesztett folyamat eredménye lehet, a hatalom érdeke.
– A Magyar Gárda félkatonai jellegével is tele van a sajtó. Ön, aki közel áll hozzájuk, hogyan látja ezt?
– A gárda célja újraéleszteni a magyar szellemet. Ez a fő küldetése. Három szellemi elődje van, mint ahogyan azt Vona Gábor elmondta. Egyrészt a lakiteleki gondolat, amelyet a párttá formálódó MDF a politikai csatározások során maga alá gyűrt. Aztán a Csurka-féle Magyar Út Körök, ezt a MIÉP mint pártpolitikai szereplő gyűrte maga alá. Végül pedig a polgári körök, amely valódi mozgalom lehetett volna, de az meg a Fidesz pártpolitikájának vált foglyává. Ezeket a hibákat nem szabad elkövetnie a gárdának. Ami meg a militáns jelleget illeti: Magyarországon ma félmillió ember van fegyverben, különböző őrző-védő cégek, tulajdonképpen magánhadseregek kötelékében. Ezek a cégek néhány, zömmel zsidó irányítású érdekkör kezében összpontosulnak. A Magyar Gárdától kellene félni? Ez teljesen abszurd. A gárda más céllal jött létre. Olyan céllal, amely több zsidó barátom tetszését is elnyerte, és be is kívánnak lépni a szervezetbe.
– Beszélt október 23-ról. Sokan voltunk ott, sokan láttuk, hogy mi történik, és sokan tapasztaltuk azt is, hogy a hatalom hogyan próbálja meg később eltussolni a történteket. Mire számít, idén mit ünneplünk? 1956. ötvenegyedik, vagy 2006. első évfordulóját?
– Én szeretném megtenni azt, amit a hatalom tavaly nem engedett meg. Szeretnék koszorúzni a Kossuth téren, szeretnék méltósággal, ott és akkor, azzal és úgy ünnepelni, ahogy az az én szívem szerint való. Szeretném megünnepelni mindazt, amit tavaly nem lehetett. Az ötvenedik évfordulót.