Egyik kollégám elégedetten újságolta a kilencvenes évek elején, hogy Bécsben sikerült Nintendót vennie a gyermekeinek karácsonyra. Hát az meg mi? – kérdeztem. Játékkonzol – válaszolt lemondóan. Ma már tudom, a konzol az az egység, amelyen tévéhez csatlakoztatva le lehet játszani a különböző videojáték-programokat. Persze mindegyiknek saját szabványa van, hogy még véletlenül se lehessen lepörgetni rajta a másik gép programját. Aztán eljutott hozzám is a hír, hogy a gyermekek körében igen népszerű, sokszor alig tudták őket lefekvésre szorítani. Azóta – hála fiamnak – alapos és folyamatos kiképzést kapok a konzolokról: a Playstation 1-esnél miben jobb a 2-es, a zsebben hordható Nintendónál miben fejlettebb az új változat, a DS, mivel tud mindegyiknél többet a PS 3-asa. Manapság valóságos ár-, érték-, memória-összehasonlító elemzéseket hallgatok a Playstation 3-asról, az X Boxról és a Wiiről.
Elsöpri-e a „forradalom” a konzervatív értékeket, vagy lesz helyük a játékkonzolok jövőjében? Erre a kérdésre még nem tudjuk a választ. Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy világméretekben a Nintendo Revolutionja, a Wii ötször jobban fogy, mint vetélytársai. A tavaly december 2-i bemutató óta július elejéig tartó időszakban majd ötmilliót adtak el belőle, miközben az egy hónappal korábban megjelent Sony a Playstation 3-asával alulról súrolta az egymilliós darabszámot. Az Egyesült Államokban és Japánban is szárnyal a Wii.
Érdekesség, hogy jelenleg Magyarországon – mint azt lapunknak elmondta egy nagy műszaki áruház értékesítő vezetője, ahol mindhárom konzolt árulják – az eladásokban az X Box vezet. A Wii decemberi megjelenésekor kivételes volt az érdeklődés iránta, ám ezt követően legalább egy hónapig áruhiány lépett fel, ami visszavetette a keresletet. Az értékesítési illetékes beszámolt arról is, hogy Nyugat-Európával szemben Magyarországon még nem érződik a Playstation 3-as felzárkózása.
Mi állhat a korábban már temetett Nintendo váratlan sikere mögött? Nyilván a japán cégnél is felfogták a baj nagyságát, hiszen ebben az évezredben nem nagyon dicsekedhettek eladásaikkal. A Sony és a Microsoft tündöklése mellett az elektronikai ipar e nem elhanyagolható ágazatában a Nintendo egyet jelentett azzal a vállalattal, amelyet csak hajdani sikerei tartanak fenn a víz fölött. Igaz, a kézi-, magyarán iskolába vihető konzolok között a DS típus rendkívül jól fogyott, Európában szembeötlő volt a sikere, de áttörést nem tudott hozni.
A cég – talán az utolsó lehetőség súlyát érezve – valóban „forradalmi” lépésre szánta el magát: tavaly év végén teljesen új felfogású konzollal lépett piacra, mozgásérzékelővel szerelte fel a játékot, és versenytársaihoz képest viszonylag olcsón forgalmazta. A Wii név is telitalálat: könnyen megjegyezhető. Másrészt az angol „we”, azaz „mi” kiejtését sugallja, a játék családi jellegét hangsúlyozva. Mindemellett olyan hanghatást kelt, amilyet a játékosok adnak ki magukból a játék folyamán, amikor elkapja őket a hév. A tévé tetején elhelyezett kisméretű fogadóegység azonnal utánozza a képernyő előtt lévő, érzékelővel ellátott játékos vagy játékosok mozgását. Ilyenformán a Wiivel a sportok nagy része művelhető virtuálisan, a tenisz, pingpong, baseball, ökölvívás, golf, de rövid időn belül megjelenik a fociprogram is. Most már a szülők sem mondhatják, hogy a gyermekük egész nap a számítógép előtt ül, ugyanis többnyire áll és mozog, másnap a szokatlan testmozgástól izomlázról panaszkodva.
A Nintendo számít a lelkes rajongókra: segítő programot is kaphatnak azok, akik valamilyen jó ötletüket maguk viszik fel lemezre. Ha beküldik a cég honlapjára, ott egy zsűri megvizsgálja, és lehet, hogy bekerül a fizetség ellenében elérhető programok közé. Nyilván más szándék is vezeti a Nintendót: alighanem e lelkes amatőrök közül kerül ki a cég jó néhány új fejlesztő mérnöke. Egyébként a Microsoft X Boxához is lehet programíró segédletet kapni.
A Wii elsősorban az árával, emellett pedig az egyszerűségével vívta ki a vásárlók elismerését. Magyarországon a konzol hetvenezer forint alatt megvásárolható. Ám azonnal fűzzük hozzá, hogy teljesítményben, grafikai minőségben messze elmarad a Sony- és a Microsoft-gépektől. Egyszerűen más kategória, ahol nem a már-már tökéletes rajzolatokra helyezték a súlyt, hanem az újdonságra, a mozgás élményére. Grafikailag a Wiin rengeteget kell tökéletesíteni, de mit számít a kép, amikor golfban sikeresebbek lehetünk, mint Tiger Woods, vagy bemoshatunk egyet Tysonnak.
Az ős-videojátékosok valószínűleg egy szót sem vesztegetnek a Nintendo termékére, ők Sony- vagy Microsoft-hívek. A Playstation 3 és az X Box 360 a technikai teljesítményre épít. Lehet, hogy túlságosan is. A Sony nem is tagadta, hogy a konzolok Mercedesét akarta megvalósítani: a gép egyben alkalmas internetezésre, zene-, videoletöltésre, ezek meghallgatására, megnézésére, e-mailek küldésére. Mindkét gép HD (High Definition)-minőségű DVD-lejátszásra is alkalmas, amely képessé teszi őket bámulatos grafikai megjelenítésre. De felmerül a kérdés: a PS 3 és az X Box 360 vevői közül vajon hány háztartásban nem rendelkeznek jó minőségű DVD-íróval és -lejátszóval, hifitoronnyal vagy esetleg számítógéppel? Nyilván a tehetősebb rétegeket célozzák meg ezek a termékek, de még a gazdagabb emberek is elgondolkoznak azon, hogy minek kettőzzék meg háztartásukban az előbb említett gépeket. Bármennyire jó is, a Sony túlterhelte a konzolját – vélik a piac elemzői.
A múlt hónap elején az árversenyt érezve Észak-Amerikában a Sony száz dollárral csökkentette a PS 3 árát. A piac azonnal válaszolt, duplájára kúszott fel a korábbi eladási mutató, de még így is majd 500 dollárba kerül a PS 3. Ez az X Boxot is lépésre kényszerítette: e hét keddjén ötven dollárral mérsékelte a prémium, a nagy tárolókapacitású merevlemezzel ellátott legfejlettebb terméke árát. Így az X Boxhoz is 500 dollár alatt lehet hozzájutni.
A Sony előző terméke, a Playstation 2-es hihetetlen karriert futott be. Hét év alatt mintegy 100 millió darab talált gazdára ebből a konzolból. „A PS 3-as eladási mutatói gyengébbek, mint vártuk – ismerte el Oneda Nobujuki, a Sony pénzügyi igazgatója, aki hozzáfűzte, hogy a vetélytársakkal vívott „döntő ütközet” még hátravan.
Mire gondolhatott az elektronikai óriás vezető képviselője? Feltehetően arra, hogy – amint azt a konzolgyártók is jól tudják – nem a gépek eladásával kaszálhatnak nagyot, hanem a szoftverekkel. A PS 2-re egymilliárd programot adtak el! (Magyarországon egy programot – a megjelenése utáni időben – úgy 15 ezer forintért adnak.) Persze a Sony vezérének ilyenformán igaza van, a háború korántsem ért véget. Arra mérget vehetünk, hogy a PS 3 és az X Box utódai fel lesznek szerelve mozgásérzékelőkkel. Aztán ott van még az interneten lévő játékok hozzáférése. A Microsoft már tett lépéseket az ügyben, felhasználói közösség szervezésébe kezdett, hogy hozzáférhessen a világhálón lévő játékokhoz, amelyek végigjátszásának együttes időtartamát jelenleg 260 ezer évre teszik. Ez az igazi üzlet – vélik egyesek.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: Magyar Péter cinizmusa új szintre lépett, fellép egy „Női Sikernap” nevű rendezvényen
