Fujimori, a politikai kalandor

A perui–japán kettős állampolgár Alberto Fujimori – az utóbbi évtizedek latin-amerikai receptje szerint – a teljes ismeretlenségből került elő és robbant be Peru zavaros politikai életébe egy új párt élén. Tíz évig tartó emlékezetes országlása után Japánba menekült a felelősségre vonás elől, és öt évig semmit se lehetett hallani róla. 2005. november elején úgy látta, ismét lehet keresnivalója a káosz felé tartó dél-amerikai ország elnökválasztásán.
Előre megfontolt szándékkal chilei „átszállást” iktatott be Peruba érkezése előtt, de a chilei főváros repülőterén már rendőrök vették őrizetbe. Fujimori számítása félig bevált, mert még mindig van esélye, hogy ne adják ki Perunak, és ha már nem indulhatott Peru tavalyi elnökválasztásán, második hazájában, Japánban jelölték egy kis párt szenátorának a július 29-i szenátusi választásokon, bizalmat azonban nem kapott. Fujimori chilei tartózkodása során fél évet töltött előzetes letartóztatásban, majd szabadlábra helyezték, és korlátozták szabad mozgását. Így kell megvárnia, hogyan döntenek a chilei hatóságok Peru kiadatási kérelmével kapcsolatban. Fujimori nem a chilei– perui kapcsolatok legfelhőtlenebb szakaszára időzítette váratlan látogatását. Peru ugyanis a hágai Nemzetközi Bíróság elé akarja citálni Chilét egy vitatott felségterület hovatartozása ügyében. A peruiak remélik, a bíróság végül a javukra dönt, hiszen Peru az úgynevezett csendes-óceáni vagy salétromháború során (1879–1883) – Bolíviával együtt vereséget szenvedett Chilétől, és mindkét állam területeket veszített. Michelle Bachelet chilei elnöknek azért is kell meggondolnia a kiadatás esetleges megtagadásának következményeit, mert van elég gondja saját országában.
Fujimori Változás ’90 nevű pártjával fölényesen megnyerte az 1990-es választások második fordulóját a világhírű perui író, Mario Vargas Llosa ellen. Az elnöknek sikerült felülkerekedni a hiperinfláción és a gazdasági recesszión, igaz, a legyőzött Vargas Llosa neoliberális programjának „átvételével”. Viszszaszorította a kábítószer-kereskedelmet, és megtörte a baloldali terrorszervezetek erejét, de súlyos emberi jogok elleni bűnöket követett el, s az ő rovására írható, hogy Peruban ma is aggasztó méreteket ölt a korrupció. Ezért tiszavirág-életű volt harmadik elnökválasztási sikere: a 2000 tavaszán több mint gyanús választási győzelem után ősszel nyilvánosságra került egy videofelvétel, amelyen titkosszolgálatának vezetője és tanácsadója, az Andok Raszputyinjának is nevezett Vladimiro Montesinos pénzt ajánlott fel egy képviselőnek, hogy támogassa Fujimorit. A botrány során kiderült, hogy igen sok hasonló „Vladi-videó” készült.
Peru 2006-ban végül nem kis izgalmak közepette megválasztotta régi-új szociáldemokrata elnökét, Alan Garcíát. García elnökségének egyéves évfordulóján kénytelen volt bocsánatot kérni a lakosságtól az országban uralkodó elégedetlenség miatt, hiszen a neoliberális reformlendület során megfeledkezett a leszakadtakról.
A szociális szakadékot leginkább a statisztikai intézet július végén közzétett egyik adatsora jellemzi: a 27 millió lakosú Peruban a munkavállalók mindössze 35 százalékának van egészségbiztosítása, s közülük két százalék választotta valamelyik magánpénztárt.