Kötöny népe

A végtelenbe nyúló síkságról, a hosszú fasorokról: a kunok földjéről szól Bagi Gábor munkája. A Barbaricum Könyvműhely, amelynek Kunsági Téka sorozatában másodikként látott napvilágot a kötet, valószínűleg nem túl ismert a szélesebb közönség előtt. Ahogy a kun népről is gyakran hézagosak az információk az ország más részein. A kunok a népvándorlás utolsó hullámával, a tatárjárás előestéjén érkeztek a Kárpát-medencébe Kötöny király vezetésével. A tudományos világ is sokáig vitatta e kemény, pusztai lovas nomád nép értékeit, amelyeket mostanában kezd számba venni az újraéledő öntudat.
Régen azt mondták: a kunoknak nem volt saját nyelvük. Ennek ellenére a második világháború végéig a nagykunsági református templomokban ősi szavakkal is szólt a miatyánk, amelynek évszázadok alatt némileg romlott szövegét Mándoky Kongur István, az Ázsiában rejtélyes körülmények között elhunyt karcagi turkológus állította vissza régi formájába. Utána az a vád hangzott el, hogy a kunok nem tudtak írni. Erre válaszul az egyik kun elküldte az írott övcsatját Selmeczi László régésznek, amelyről a szegedi egyetemen kiderült, hogy az írás ugyan megegyezik a magyar rovással, de a szöveg bizony kunul van.
Mindettől függetlenül a kun öntudattal és magyarsággal sohasem volt baj, ez a szilaj nép mindig királyaink mellett forgatta fegyverét. Egy idő után a legmagyarabb magyarnak vallották magukat, mindig elöl álltak, ha védelemre szorult az ország, de akkor sem késlekedtek, ha a magyarok hírnevét kellett öregbíteniük. Györffy Istváné mellett elég Németh Gyula nevét említeni, akit Atatürk hívott meg az újjászülető Törökországba ábécét készíteni európai mintára. A török vérű kunok mindig számon tartották a rokonságot. Karcag a hazai turkológia jeles bástyája, ahol jelenleg Bartha Júlia viszi tovább az elődök munkáját.
Bagi Gábor történész-muzeológus, a szolnoki Damjanich János Múzeum kutatója évtizedek óta foglalkozik a Nagykunsággal. Könyve azokról az évszázadokról szól, amikor a kunok betagozódtak a magyar államba és kultúrába, hogy a modern idők már teljesen magyarként találják őket. A szerző számba veszi máig megőrzött nevű nemzetségeiket, az írásos források alapján azonosítható családjaikat, nevesebb személyiségeiket, és részletesen elemzi azokat a megszokott sztyeppi világuktól különböző körülményeket, amelyek szorításában végül életformát váltottak. A hiteles kép megrajzolásához a régészeti feltárások és az írott történeti források mellett a néprajz és a nyelvészet eredményeit is segítségül hívja Bagi Gábor. Tömör, olvasmányos stílusban készült művet ad azok kezébe, akiknek érdeklődését felkelti Kötöny népének története. Habár a kötet címe szerint a szerző négy évszázad históriáját veszi sorra, a kunokat a mai Kunságnál tágasabb térben és szélesebb időfolyamban is elhelyezi a hazai felbukkanásuk előtti őstörténetük bemutatásával.
Magyarországi életük során fokozatosan átalakuló életformájuk, szokásaik, viseletük mellett részletesen szól többek között a középkori hatalmi harcokban való részvételükről is: a vérükből származó Árpád-házi uralkodó, Kun László személyén túl nemegyszer meghatározó szerepük volt a hazai politikában. A kunok történetét, Bagi Gábor munkáját a bőséges bibliográfia mellett a mai és egykori hazai kun települések történeti leírása zárja, megkönnyítve ezzel is az eligazodást világukban.
(Bagi Gábor: A Nagykunság a XIII–XVI. században. Barbaricum Könyvműhely, Karcag, 2007. Ármegjelölés nélkül)