Mellesleg

Nagyon, nagyon csúnya természetük van a férfiaknak. Szembejön egy nő, azonnal a melleit nézik. Mell, kebel, duda, cici, csöcs és tejcsárda, hogy csak a legismertebbeknél maradjunk. A női mell az egyik legizgatóbb szexuális ikon, egyben az anyaság és termékenység hordozója. Nem véletlen, hogy a vágyott boldogságot és békét a művészek rendszeresen, kortól függetlenül a csecsre boruló kisdeddel ábrázolják. Felmérésekben mindig megpróbálják tágítani az étlapot: mit néz meg a férfi egy nőn először: haját, szemét, lábát, csípőjét? Az eszét, ami rejtve van, nem propagálják, ki is marad a kérdésekből. Hát nem és nem, a férfiak nem tágítanak a női mellektől. Mondhatni, társadalmunk férfitagjainak nagy része mellfetisiszta, melltrendi, mellbolond. Mi következik mindebből?
Igazából semmi, mégis sok minden. Megjelent egy reklám, ahol a bontott csirke mintájára bontott nőt ábrázol valami baromfi-feldolgozó vállalat, és aki ezt így kitalálta, valóban egy barom fia lehet. Mint a disznó- vagy a marhahús klasszikus bontási ábrája a hentesnél: itt a lába, itt a combja, püspökfalatja, melle, bordája. A húszfilléres leesett, igaz, kissé későn, mert a „Fektessen be”- vagy a „Józsikám, magának mitől áll fel”-féle ökörségek nem borzolták a kedélyeket. Ez a plakát, mondják, mint olyan, ízléstelen és sérti a nők emberi méltóságát. Már megint az emberi méltóság, nem átallják a szájukra venni azok, akik a nőiesség kultúráját, szimbolikáját, erotikus varázsát közönséges húspiaci látvánnyá silányították. Sérti a nők emberi méltóságát? A már mindent kipróbált Molnár Anikó újságíró helyett hál’ istennek erotikus táncosnő lett, és két mellimplantátumot egyensúlyozva a kezeiben körbeszaladta a televíziókat, elmagyarázva, hogy neki orvos ajánlotta keble nagyobbítását. Tolakodnak a szépségkirálynők, annyian vannak, hogy egymás sarkát tapossák. Mindegyik a kisugárzásával kezdi, majd részletesen beszámol, hogy épp előtte vagy utána van egy mellnagyobbító műtétnek. Kislányok érettségire mellnövelő műtétet kérnek. VV Ágicától meg kéne kérdezni, miért akart öngyilkos lenni, amikor a mellplasztikáját a nyilvánosság teljes bevonásával végezték. Vagy a boldogság meg a megnövelt melltartó térfogata mégsem csereszabatosak? Nézem a modelleket munka közben: két félmeztelen nő egymáshoz dörgöli cipónyi melleit. Hogy a harmadik gyermekét váró családanya azzal dicsekszik, megbeszélte kicsi fiával: anyu meztelenre vetkőzik egy újság címlapján. És a kicsi fiú megértette az ő szépséges anyukáját, hát mi az, meztelenül pózolni ország-világ előtt. Ma már semmi.
Mostanság a riporterek nem azt kérdezik, hogy mi a pálya, hanem azt, hogy eredeti melleket vagy kicsinyített/nagyított változatot visel-e az illető. A „férfiak tárgyak, a testem meg munkaeszköz” – nyilatkozta egy kisugárzó erotikus díva sokadik mellszabatása előtt. Igaza van, tárgyak és munkaeszközök világa vagyunk, mit erőlködnek a kertek alatt a pöffeszkedő családosok. Eltűnőben lévő fosszíliák egy modern világban. Van nekünk egy énekesnőnk, aki akkora gömböket rakatott magára, hogy a gerince nem bírta a pluszterhelést. Börtönből kijövet első útja egy divatsebészhez vezetett, aki részletesen megmutatta a képernyőn, miként fogják kicsinyíteni az elbarmolt görögdinnyéket. Ez a nő állítólag daganatos betegségben is szenvedett, és nyilván szentül hiszi, hogy az ilyesfajta beavatkozások teljesen veszélytelenek.
A bomba csirke rongálja a közízlést. Mit szólnának egy bomba kakashoz? Meztelen férfi, kilóra kimérve. Nem? Miért nem?