Nem mindegy, hogy egyetlen nap folyamán mikor teszed ezt vagy amazt. Ami engem illet, én reggel vagyok kipihent, minden tekintetben optimista – írja Álomtól a felfedezésig című könyvében Selye János, akinek neve a stressz fogalmával forrt össze. 1936-ban a Nature angol folyóiratban közzétett tanulmánya szerint a stressz az élő szervezet „nem specifikus” válasza bármilyen természetű megterhelésre. Ezek a következők lehetnek: erőfeszítés, megfeszített figyelem, fájdalom, egy betegség, egy kudarcélmény, de az öröm és a siker is okozhat stresszt. Ezek a behatások bár különbözőek, mégis lényegében azonos biokémiai változásokat hoznak létre.
Csermely Péter professzort éppen ez, vagyis a stressz biokémiai vonatkozásai érdeklik. Tőle tudom, hogy ha a sejteket stressz éri, védekeznek. Ha nem tennék, károsodnának. A védekező válasznak a legfontosabb elemei a stresszfehérjék. Ezek olyan ősi fehérjék, amelyek szinte változatlan formában öröklődtek az elmúlt évmilliókban az evolúció különböző fázisaiban. Az emberben ugyanúgy működnek, akár a legprimitívebb baktériumokban. Ezek a fehérjék gátolják meg, hogy sejtjeink károsodott fehérjéi öszszeragadjanak. Ha a fehérjék mégis összetapadnak, amit úgy kell elképzelnünk, mint amikor a tojásfehérje megfő, betegségek alakulhatnak ki, például Alzheimer- vagy Parkinson-kór. Ezeknél a betegségeknél az idegsejtek fehérjéinek összetapadása emlékezetkiesést, illetve mozgásbeli panaszokat okozhat. De a stressznek szerepe van a vérrögképződésben is, vagyis a szív- és érrendszeri megbetegedéseknél és a gyulladásos folyamatokban is.
A stressz tudományterülete – divatos szóval élve – multidiszciplináris. Azaz több tudományterület részt vesz a kutatásában: például az orvostudomány éppúgy, mint a szociológia. Testi és lelki egészségünket érintő alkalmazási területei szerteágazóak. A legfőbb egészségügyi problémákat, így a szívbetegségeket és daganatos betegségeket a stressz során felszabadult hormonok súlyosbítják. Ezek a hormonok hatással vannak a memóriánkra, a kapcsolatainkra, érzelmeinkre és az agyunk információfeldolgozó képességére is.
De mi is az a stressz?
Egy környezetváltozást akkor nevezünk stressznek, ha túlzottan nagy ahhoz képest, mint amit a szervezet korábban tapasztalt, vagy ha olyan típusú, amit addig nem tapasztaltunk.
Lengyel Ákos negyvenéves élelmiszer-ipari mérnök. Öt évig az angliai Yorkban élt. York kisváros, a csokigyáráról híres. Elmeséli, hogy a gyárat több mint száz évvel ezelőtt egy gazdag család ambíciókkal teli fia alapította, aki a munkások lelki életét védendő a gyártelepen színházat, uszodát, könyvtárat és focipályát hozott létre. A munkáslakásokhoz kertek is tartoztak, ahol a gondos kezű feleségek megtermelték azt, ami a főzéshez kellett. A gyárat egy multicég vásárolta meg a nyolcvanas években, a színházat eladta a kertekkel együtt, az uszoda és a könyvtár maradt. Ez is egyfajta stressz, vagy legalábbis olyan környezetváltozás, amely során megszűnnek a stresszt csökkentő intézmények. A vendégmunkások betelepülésénél is jelentkezhetnek stresszhelyzetek. A szerződéses külföldi munkavállalókat ma prospektus várja a követező alcímmel: Védd a stressz ellen a családodat! Figyelmeztet: az új hely, az új nyelv a feleségednek és a gyerekeidnek stresszhelyzet. Segíts, hogy veled tudjanak maradni, segíts nekik beilleszkedni! Az írás szerint azok a munkatársak, akiknek a családi életük harmonikus, jobban teljesítenek, mint akiknek nem az.
Nehéz bizonyítani az életkörülmények efféle változása és a stressz közötti összefüggést, de tény: az angliai csokoládégyár esete itt, Magyarországon országos méretekben és durvábban ismétlődött meg. A kerteket eladták, a színházakat eladták, de nem maradtak meg a könyvtárak és az uszodák sem. És az is tény, hogy Magyarországon a stressz igen súlyos egészségügyi problémák okozója.
Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének alapító igazgatója hasonlóan vélekedik az angliai prospektusban foglaltakhoz. Munkatársaival nemrég fejezett be egy tudományos vizsgálatot, a krónikus stressz és a depresszió közötti összefüggéseket kutatták Magyarországon. 12 640 embert kerestek meg 2002-ben, 2005-ben ötezren egyeztek bele, hogy újra felkeressék őket. A vizsgálat eredményei megdöbbentőek. A vizsgált korosztályból (40–69 évesek) a férfiak 8,8 százaléka halt meg, míg a nők 3,6 százaléka. Az emberi kapcsolatokat elemezve kiderült, hogy azok, akik 2002-ben a házastársukkal éltek, háromszor, akik pedig jó kapcsolatban is voltak a párjukkal, ötször védettebbek voltak, mint egyedül élő társaik.
*
A férfiaknak a kapcsolat: a feleség. A nők társas lények, ők nem csak egy személyhez kötődnek erősen, számukra fontos a gyerek, a barátnő, a munkatárs is. A férfiak tehát jobban függenek a házastárstól, illetve annak hiányától. Ők kiszolgáltatottabbak az emberi kapcsolatokban. Ezt tükrözi a magyar férfiak között a magas halandóság.
– A társadalmi bizonytalanság azt jelenti – magyarázza Kopp Mária –, hogy nincsenek közös értékek a társadalomban. Elveszett a bizalom, amely a társadalmi tőke alapja. A magyar férfiak életkilátásai inkább hasonlítanak az orosz és az ukrán férfiakéihoz, mint a csehekéihez vagy a lengyelekéihez. Bár e két utóbbi országban is megfigyelhető volt átmeneti rosszabbodás, ma ott a társadalmi kohézió sokkal erősebb, mint nálunk.
Magyarországon, úgy tűnik, a társadalmi átalakulás súlyos következményekkel jár, tízezerrel több férfi hal meg évente a 40–69 éves korosztályból, mint 1960-ban. Ez a korai halálozás igen súlyos gazdasági veszteséget is jelent, mégis átsiklunk felette. Ha madárinfluenzában halna meg évente csak tíz magyar középkorú férfi, már az is médiahír lenne.
A Távol-Keleten, Szingapúrban vagy Japánban szintén hihetetlen társadalmi és gazdasági átalakulás játszódott le az elmúlt évtizedek alatt, az ottani férfiak várható élettartama mégis emelkedett. A japánok élnek a legtovább, nem is csoda: Japánban a közösségi szellem erős. De a svéd népegészségügyi programban is az első helyen szerepel a társadalmi kohézió erősítése.
Könnyebben kialakul a krónikus stressz állapota a korai szülővesztés, a negatív családi légkör, a gyermekkori bántalmazás miatt. A korai anya-gyermek kapcsolat zavara, amelynek fázisai a tiltakozás, a reménytelenség és a kötődési ambivalencia, szintén a krónikus stressz állapotához vezethet. Ez a sérülékenység valamennyi gerincesnél kimutatható az agyban. A kötődéselmélet ezen a modellen keresztül is bizonyítja a biológiai és a pszichológiai tényezők szoros összefüggését.
Ma a magyar férfiakat sokféle bizonytalansági tényező stresszelheti.
Bosch Tamás harmincéves tanár. Hollandiában próbált szerencsét egy évig. Nem igazán sikerült, hazajött, lakást szeretne.
– Nagyon jó lenne egy hely. Egy ház kerttel vagy egyelőre legalább egy lakás. Egy kis lyuk, ami a miénk. Jó a problémamegoldó képességem, mégsem látom, melyik bank nyom majd a kezembe 20 milliót. Folyamatos nyomás ez rajtam – mondja.
Winkler Béla kőműves. Két éve elvált. Neki két, új társának három gyereke van.
– Másfél hónapja nem fizetett a főnököm. Szerződésünk nincs, eddig hittem neki, de most úgy látom, csak ígérget. Nagy a baj, mert fizetni kell az albérletünket is, és a gyerekek is pénzbe kerülnek. Tanszereket kellene vásárolnunk. Ha erre gondolok, összeszorul a gyomrom. Annyira ideges leszek, hogy szétrúgnám a világot. Még szerencse, hogy van egy bokszzsákom.
A stressz következtében az adrenalin nagymértékben szabadul fel a szervezetben, vészreakció keletkezik. Ha ez tartós, megbetegedhetünk. Csermely Péter szerint a legtöbb betegségből való gyógyulás függ a stresszfehérjék működésétől. A cukorbetegség például gyógyszerrel kezelhető, azonban a betegség alapvető oka nem szűnik meg. Ha a stresszfehérjék nincsenek kielégítő állapotban a beteg szervezetében, súlyos szövődmények keletkezhetnek. Egy magyar akadémikus, a szegedi Vígh László és kutatócsoportja jóvoltából már tesztelnek gyógyszereket, amelyek a stresszfehérjék működését segítik. Pontosabban inspirálják a sejteket, hogy többet termeljenek belőlük. De csak akkor, ha baj van.
Életmódunkkal is befolyásolhatjuk a stresszfehérjéinket. Mert a stressz alapvetően nem rossz. Selye minden tanulmányában hangsúlyozta, hogy a stressz minden ember életének szükségszerű velejárója, még alvás közben is létezik. Ha teljesen stresszmentes életet élünk, abszolút védtelenné válunk. Nem adunk esélyt a szervezetünknek arra, hogy kifejlessze azokat a specifikus reakciókat, amelyek az életben maradásunkhoz elengedhetetlenek.
Ám egyáltalán nem mindegy, miféle stressz ér minket: vannak állandó stresszhelyzetek, amelyek nemhogy elősegítenék, de kifejezetten gátolják e hasznos reakciók kialakulását.
Jó példa erre Natascha Kampusch este. A lány tavaly augusztusban került elő Ausztriában. Natascha Kampusch tízéves korában tűnt el, 1998. március 2-án indult el otthonról az iskolába, de nem érkezett meg. Egy kisiskolás szemtanú akkor azt állította, látta, hogy Kampuscht egy fehér kisbuszba rántották be. A rendőrök hiába kutattak az autó és a kislány után. Nyomoztak Magyarországon is, mert volt nála útlevél, és az édesapjával gyakran járt magyarországi ismerőseinél. Még egy alsó-ausztriai telket is felásattak a rendőrök, ahol egy nyomozó a kislány maradványait sejtette, de nem találtak semmit. A sajtóbeszámolók szerint furcsa körülmények között került elő a fiatal nő, akin nem voltak külsérelmi nyomok, de látszott rajta, hogy hosszabb ideje napfénytől elzárva élt. Vallomásából csak annyit tettek közzé, hogy egy házban tartották bezárva, rádiót hallgathatott, de tévét csak korlátozottan nézhetett, őrzője időnként megengedte, hogy videózzon, néha újságokat vehetett a kezébe. Megfelelően artikulálva beszél, tud írni és olvasni. Ennek a lánynak hosszú évek kellenek ahhoz, hogy normális életet tudjon élni lelkileg és biológiailag.
Akkor is baj van, ha túl sok stressz ér bennünket: kimerülünk.
Bosch Tamás Hollandiában megismerkedett egy borkereskedővel. Két nap múlva övé volt egy asztal egy nagy nemzetközi vásáron. Bár ismerte a nyelvet, a szakkifejezéseket nem igazán.
– Éreztem, hogy izzad a tenyerem, gyorsabban ver a szívem – elemzi Bosch az állapotát. – Már korábban megfigyeltem a szomszédomat, milyen szavakat használ, hogyan ad el. De az egész helyzet folyamatos stressz volt. Tíz órát voltam kint, egész jól ment a dolog. A vásár végén csak ültem, és szívtam a cigiket egymás után. Túlpörögtem. Nagyon fáradt voltam, mégsem tudtam aludni.
A szakirodalom szerint, ha a stressz túlságosan erős vagy gyakori, akkor az meghaladja a szervezet adaptációs képességét. A mellékveséből eltűnnek a zsírszemcsék, a szervezet ellenálló képessége csökken, bekövetkezik a kimerülés állapota.
Nem csak egyéni élethelyzetekre jellemző a stressz: ahogy Kopp Mária kutatásából kiderül, társadalmi méretekben is beszélhetünk stresszhelyzetekről. Érdekes ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy az a változás, amely az utóbbi évtizedekben a nyugati társadalmakban lejátszódott, már önmagában stresszhelyzetet jelent.
Alvin Toffler amerikai jövőkutató 1970-ben megjelent nagy hatású munkájában, a Jövősokkban (Future Shock) többek között Selye János kutatásaira hivatkozva írja a következőt: „Mikor megváltoztatjuk életstílusunkat, amikor kapcsolatba kerülünk vagy megszakítjuk kapcsolatunkat dolgokkal, helyekkel vagy emberekkel, amikor ide-oda cikázunk a társadalom szervezeti térképén, amikor új információkkal, elképzelésekkel ismerkedünk meg, akkor alkalmazkodunk; élünk. Mégis megvannak ennek határai: ellenálló képességünk véges. […] Minden egyes adaptív reakciónak megvan az ára, amely a test gépezetét apránként koptatja el, mindaddig, amíg ez már észrevehető szövetkárosodásban jelentkezik.”
Toffler azt nevezi jövősokknak, amikor túl sok és túl gyors a változás ahhoz, hogy egy társadalom tagjai maradandó károsodás nélkül alkalmazkodni tudnának.
Manapság sok múlik tehát azon, hogy ki milyen életstratégiát alkalmaz a környezet stresszhatásai ellen való védekezésre. Lázár György egy évig dolgozott együtt a Montreali Egyetem kísérleti orvostudományi és sebészeti intézetében Selyével. Egy tanulmányában így mesél mindennapjairól:
„Minden reggel beosztottjait megelőzve 6-kor már az intézetben volt a hajnali úszás vagy kerékpározás után. Fél 9-ig írt. (Életében 30 könyve és közel 2000 publikációja jelent meg.) A délelőtt hátralévő részében végigjárta a laboratóriumokat, ellenőrizte a kísérletek menetét. Délután percnyi pontossággal boncolási értekezletet tartott, majd munkatársaival megvitatták a tervezett tudományos közleményeket és egyéb munkákat. Este 6-kor távozott az intézetből, a nap hátralévő részében szakmai kérdésekkel nem foglalkozott. Selye híres stresszelméletét a mindennapokban is alkalmazta. Az intézetben délelőtt és délután is kávé- és teaszünet volt, amikor a dolgozók baráti beszélgetést folytattak a »szociális helyiségben«. Így vezették le a megfeszített figyelem és a kitartó munka okozta stresszt. A professzor kicsit másképp. Ebédszünetben visszavonult a Floridának nevezett szobájába, és – télen is – félmeztelenül kifeküdt a hetedik emeleti szoba ablakpárkányára, ahová odatűzött a nap. Életmódja bizonnyal hozzájárult legendás frissességéhez.”
Arany középút, mondta a régi görög, Horatius. A stresszmentes állapot egyenlő a halállal. Tehát adj, uram, minden napra egy kis stresszt. Szaunát vagy futást. És adj erőt a konfrontációhoz. Ha bajunk van valakivel, mondjuk meg neki, alkalmazva a konfliktuskezelő technikákat. E módszerek az Európai Unióban: tananyagok.
Nálunk? Nálunk a tananyagot most az „utcán” írják.
Spanyolország
Több ezer hektár lángokban – Spanyolország újra súlyos erdőtüzekkel küzd + videó
