Ha nincs időd az egészségre, lesz időd a betegségre – tartja a mondás. Simítás, dörzsölés, gyúrás, rezegtetés, ütögetés a Pehr Henrik Ling vívómester, orvos által használt technika fogásai a napjainkban is a legelterjedtebb svédmasszázsban, amelyet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is gyógyhatású szolgáltatásként tart nyilván, és támogat. A masszázsnak már az ókori civilizációkban mágikus erőt tulajdonítottak; Celsius római orvos reumás betegeket és sérült katonákat kezelt ily módon termákban és közfürdőkben. Nálunk Mátyás udvarában tűnik föl, úgynevezett dögönyözők végezték.
A masszázs gyógyír a test és a lélek számára: serkenti a vérkeringést, a nyirokáramlást, stresszoldó, idegnyugtató, összehangolja a szervi funkciókat, jó izomlazításra és izomfájdalom enyhítésére, méregtelenít, fogyaszt, szépít. A „méregtelenítésről” mindennél többet mond e kis fabula: Fatima sokat szenvedett anyósa bánásmódjától, ezért elment a sámánhoz, hogy mérget kérjen az öregasszony megölésére. Egy eszenciát kapott, azzal az utasítással, hogy naponta dörzsölje be anyósa testét, és hat hét múlva eléri a kívánt hatást. A „kezelés” alatt azonban az idős asszony egyre barátságosabbá vált, és megszerette egymást a két nő. Fatima, megbánva tettét, ellenmérget kért a bölcs aggtól, aki megnyugtatta, semmi szükség rá: a „méreg” illatos olaj volt, gyógyszer a bajra.
Noha Budapestet 1934-ben fürdővárossá nyilvánították, mégsem mondhatjuk, hogy fürdőnagyhatalom lennénk. Pedig az 1913-ban épült, eklektikus Széchenyi Európa egyik legnagyobb gyógyfürdőkomplexuma. A „Szecska” egyesíti a görög, a római és az északi fürdőkultúrákat. Vizét az 1938-ban átadott II. számú Szent István-kútból nyeri. Külsőleg ízületi és ortopédiai, gerincbetegségek kezelésére, belsőleg, ivókúraként, gyomorproblémákra, bizonyos epe- és vesebetegségekre ajánlják.
Stressz, túlhajszoltság, számítógép előtt görnyedés, letapadt izomcsomók, erős hát-, kar- és nyakfájdalom, két munkahelyen fizetett adó és társadalombiztosítás – néhány hónappal ezelőtt e tüneteimet soroltam orvosomnak. Előnyben részesítem a természetes gyógymódokat, ezért kértem, hogy a két éve is bevált módszert vehessem igénybe. A reumatológus viszont közölte, előbb kénytelen gyógyszeres terápiát felírni, mert újabban nagyon odafigyelnek (!), menjek vissza egy hónap múlva, akkor már kaphatok gyógyfürdőt és maszszázst. „Belementem.”
A Budapesti Fürdőkatalógusban olvasom: „A természetes gyógymódok világszerte egyre nagyobb teret nyernek. A modern gyógyszerek, melyeket nap mint nap alkalmazunk, hatásosak ugyan, de mind több és több kellemetlen mellékhatásról szerzünk tudomást. Az egészségre ártalmas mellékhatások mellett egyre nagyobb nehézséget jelent a betegek számára a rohamosan emelkedő gyógyszerárak miatti költségnövekedés elviselése.” Valóban, még a társadalombiztosítás által támogatott gyógyulás is jelentős kiadással jár. Ha a gyógyfürdést „választjuk”, csak az alapokat számolva a Széchenyiben: a fürdőhasználatért mindenképpen ki kell fizetnünk 600 forintot, ehhez jön a 300 forintos masszázstérítés; ez tizenöt kezelésnél 13 500 forint – ha minden alkalommal három órán belül elhagyjuk a fürdő területét. Ha valaki, mondjuk, a munkahelyére siet, és nincs ideje kivárni a szekrényes sort, esetleg szégyenlős, áldozhat kabinhasználatra: 400 forint. A szolgálatkész kabinosnak illendő adni 50–100 forintot, hisz ő is a piacról él, a masszőrnek pedig, ha elégedettek vagyunk a 15 perces munkával, 200–400 forintot. Ha van időnk „dagonyázni” három órán túl is, az plusz 500-at kóstál. Bizony, ha minden rendben van, 2300 forint egy alkalom, ami egy kúra alatt 34 500 forint. Nem kevés, de még mindig töredéke a hónapokig, évekig tartó gyógyszeres kezeléseknek, műtéti beavatkozásoknak, munkából való kiesésnek.
A Szecskában újabb tapasztalatokkal gazdagodom: eddig versenyezni kellett a dögönyözők kegyeiért, mert láncmunkát végeztek, most pedig folyosókon lézengő szakemberekkel is találkozom, akik beszédbe elegyednek a vendégekkel. Ám aminek kezdetben örülök, figyelmesebb megközelítéssel már nem olyan pozitív. Egyiküktől megtudom, negyvenéves munkaviszonnyal 70–80 ezer forint nettó a keresete. Naponta körülbelül 6 órát dolgoznak, hét végén 10–12 órát, de másodállást is kénytelenek vállalni gyógykovácsnál, szépségszalonban vagy gyógyszállóban. Az újabb technikák elsajátítása meglehetősen drága tanfolyamokon lehetséges csak. A fürdőben a belföldi vendégek száma megcsappant, különösen az orvosi beutaltaké, amikor megemelték a díjat. A társadalombiztosítási támogatás mértékét rövid idő elteltével vissza kellett állítani, mert a betegek egyszerűen nem tudták megfizetni a borsos belépőket. (Még egy abszurdum: az ezerforintos törülközőbérlést is felül kellett vizsgálni: visszavették háromszázra, mert még a külföldiek is azt hitték, hogy ezerért hazavihetik és nem bérlik a törülközőt.) És ami tízéves tanári múltam dacára valahogy nem jutott az eszembe: a masszőrök is erősen megérzik az iskolakezdést! A szülők, nagyszülők maguktól vonják meg a gyógyulás lehetőségét, hogy a gyerekük, unokájuk beiskolázására jusson…
Bizony nehéz az iskolatáska. Az idén 12 milliárddal kevesebbet fordít a kormány az oktatásra, vagyis mintegy tízezer forinttal kevesebbet egy gyermekre. Átlagosan majdnem 5 százalékkal drágultak a tankönyvek. Egy elsős diák tankönyv- és tanszercsomagja 20–25 ezer forintot is kitesz. Gyerekenként több tízezer forintba kerül a szeptember! Az ingyentankönyvben részesülők körét határozottan szűkítették. Több ezer szülő kap a munkáltatójától adómentesen iskolakezdési támogatási utalványokat, amelyek elvileg felhasználhatók tankönyvvásárláskor, az iskolák és a tankönyvesek azonban nagyrészt nem fogadják el azokat, mert ez a konstrukció nem éri meg nekik. Az utalványok így kárba vesznek. A tankönyvek egy része évkezdésre nem is érkezik meg az iskolákba, mert a kisebb kiadók nem tudják előre kifizetni a gyártás költségeit a nyomdáknak, és az állam már nem ad erre kölcsönt. A tanárok elbocsátásának, az iskolabezárásoknak elsősorban nem szakmai, hanem takarékossági szempontjai vannak – halljuk a hivatalos magyarázatot. Szomorú. A reformok jegyében életbe lép a kötelezőóraszám-emelés: a pedagógusoknak 20 helyett 22 órát kell megtartaniuk, vagyis ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt visznek haza. Nem mindegyik érdekvédelmi szervezet tudta ez ügyben sem, hogy kinek az érdekeit képviseli.
Stresszes, több munkahelyes, környezeti ártalmakkal telített világunkban mindennél nagyobb szükség volna a betegségek megelőzésére és a természetes gyógymódokra. A Szecskával szemben lévő állatkert vízilova kedvére mártózhat a Széchenyit is tápláló egyik forrás vizében, amely kémiai összetételében hasonló a Níluséhoz – úgy tűnik azonban, a bérből és fizetésből élők nagy része iskolakezdéskor még a tb-támogatott orvosi masszázst sem engedheti meg magának.
A társadalom „méregtelenítésére” nekünk is jól jönne egy-két bölcs sámán. A fenti szecskázásokat csak felsorakoztatva is úgy érzem, idegrendszerem máris készültségi állapotba került, véremben jelentősen megemelkedett a kortizolszint. Lehet, hogy a holnapi gyógyfürdő sem segít. Orvosokat, masszőröket, tanárokat bocsátanak el – mennyibe fog ez nekünk fájni?! Gyakran használt, egyáltalán nem költői metaforánk: az idő pénz. Ám attól tartok, a bevezetőben idézett bölcsesség analógiájára az már nem állja meg a helyét: ha nincs pénzed az egészségre, lesz pénzed a betegségre.
Ezeket a filmeket nézték a legtöbbször a Netflixen az év első félévben
