Szecska

Az idén 12 milliárddal kevesebbet fordít a kormány az oktatásra, vagyis mintegy tízezer forinttal kevesebbet egy gyermekre.

Major Anita
2007. 08. 31. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha nincs időd az egészségre, lesz időd a betegségre – tartja a mondás. Simítás, dörzsölés, gyúrás, rezegtetés, ütögetés a Pehr Henrik Ling vívómester, orvos által használt technika fogásai a napjainkban is a legelterjedtebb svédmasszázsban, amelyet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is gyógyhatású szolgáltatásként tart nyilván, és támogat. A masszázsnak már az ókori civilizációkban mágikus erőt tulajdonítottak; Celsius római orvos reumás betegeket és sérült katonákat kezelt ily módon termákban és közfürdőkben. Nálunk Mátyás udvarában tűnik föl, úgynevezett dögönyözők végezték.
A masszázs gyógyír a test és a lélek számára: serkenti a vérkeringést, a nyirokáramlást, stresszoldó, idegnyugtató, összehangolja a szervi funkciókat, jó izomlazításra és izomfájdalom enyhítésére, méregtelenít, fogyaszt, szépít. A „méregtelenítésről” mindennél többet mond e kis fabula: Fatima sokat szenvedett anyósa bánásmódjától, ezért elment a sámánhoz, hogy mérget kérjen az öregasszony megölésére. Egy eszenciát kapott, azzal az utasítással, hogy naponta dörzsölje be anyósa testét, és hat hét múlva eléri a kívánt hatást. A „kezelés” alatt azonban az idős asszony egyre barátságosabbá vált, és megszerette egymást a két nő. Fatima, megbánva tettét, ellenmérget kért a bölcs aggtól, aki megnyugtatta, semmi szükség rá: a „méreg” illatos olaj volt, gyógyszer a bajra.
Noha Budapestet 1934-ben fürdővárossá nyilvánították, mégsem mondhatjuk, hogy fürdőnagyhatalom lennénk. Pedig az 1913-ban épült, eklektikus Széchenyi Európa egyik legnagyobb gyógyfürdőkomplexuma. A „Szecska” egyesíti a görög, a római és az északi fürdőkultúrákat. Vizét az 1938-ban átadott II. számú Szent István-kútból nyeri. Külsőleg ízületi és ortopédiai, gerincbetegségek kezelésére, belsőleg, ivókúraként, gyomorproblémákra, bizonyos epe- és vesebetegségekre ajánlják.
Stressz, túlhajszoltság, számítógép előtt görnyedés, letapadt izomcsomók, erős hát-, kar- és nyakfájdalom, két munkahelyen fizetett adó és társadalombiztosítás – néhány hónappal ezelőtt e tüneteimet soroltam orvosomnak. Előnyben részesítem a természetes gyógymódokat, ezért kértem, hogy a két éve is bevált módszert vehessem igénybe. A reumatológus viszont közölte, előbb kénytelen gyógyszeres terápiát felírni, mert újabban nagyon odafigyelnek (!), menjek vissza egy hónap múlva, akkor már kaphatok gyógyfürdőt és maszszázst. „Belementem.”
A Budapesti Fürdőkatalógusban olvasom: „A természetes gyógymódok világszerte egyre nagyobb teret nyernek. A modern gyógyszerek, melyeket nap mint nap alkalmazunk, hatásosak ugyan, de mind több és több kellemetlen mellékhatásról szerzünk tudomást. Az egészségre ártalmas mellékhatások mellett egyre nagyobb nehézséget jelent a betegek számára a rohamosan emelkedő gyógyszerárak miatti költségnövekedés elviselése.” Valóban, még a társadalombiztosítás által támogatott gyógyulás is jelentős kiadással jár. Ha a gyógyfürdést „választjuk”, csak az alapokat számolva a Széchenyiben: a fürdőhasználatért mindenképpen ki kell fizetnünk 600 forintot, ehhez jön a 300 forintos masszázstérítés; ez tizenöt kezelésnél 13 500 forint – ha minden alkalommal három órán belül elhagyjuk a fürdő területét. Ha valaki, mondjuk, a munkahelyére siet, és nincs ideje kivárni a szekrényes sort, esetleg szégyenlős, áldozhat kabinhasználatra: 400 forint. A szolgálatkész kabinosnak illendő adni 50–100 forintot, hisz ő is a piacról él, a masszőrnek pedig, ha elégedettek vagyunk a 15 perces munkával, 200–400 forintot. Ha van időnk „dagonyázni” három órán túl is, az plusz 500-at kóstál. Bizony, ha minden rendben van, 2300 forint egy alkalom, ami egy kúra alatt 34 500 forint. Nem kevés, de még mindig töredéke a hónapokig, évekig tartó gyógyszeres kezeléseknek, műtéti beavatkozásoknak, munkából való kiesésnek.
A Szecskában újabb tapasztalatokkal gazdagodom: eddig versenyezni kellett a dögönyözők kegyeiért, mert láncmunkát végeztek, most pedig folyosókon lézengő szakemberekkel is találkozom, akik beszédbe elegyednek a vendégekkel. Ám aminek kezdetben örülök, figyelmesebb megközelítéssel már nem olyan pozitív. Egyiküktől megtudom, negyvenéves munkaviszonnyal 70–80 ezer forint nettó a keresete. Naponta körülbelül 6 órát dolgoznak, hét végén 10–12 órát, de másodállást is kénytelenek vállalni gyógykovácsnál, szépségszalonban vagy gyógyszállóban. Az újabb technikák elsajátítása meglehetősen drága tanfolyamokon lehetséges csak. A fürdőben a belföldi vendégek száma megcsappant, különösen az orvosi beutaltaké, amikor megemelték a díjat. A társadalombiztosítási támogatás mértékét rövid idő elteltével vissza kellett állítani, mert a betegek egyszerűen nem tudták megfizetni a borsos belépőket. (Még egy abszurdum: az ezerforintos törülközőbérlést is felül kellett vizsgálni: visszavették háromszázra, mert még a külföldiek is azt hitték, hogy ezerért hazavihetik és nem bérlik a törülközőt.) És ami tízéves tanári múltam dacára valahogy nem jutott az eszembe: a masszőrök is erősen megérzik az iskolakezdést! A szülők, nagyszülők maguktól vonják meg a gyógyulás lehetőségét, hogy a gyerekük, unokájuk beiskolázására jusson…
Bizony nehéz az iskolatáska. Az idén 12 milliárddal kevesebbet fordít a kormány az oktatásra, vagyis mintegy tízezer forinttal kevesebbet egy gyermekre. Átlagosan majdnem 5 százalékkal drágultak a tankönyvek. Egy elsős diák tankönyv- és tanszercsomagja 20–25 ezer forintot is kitesz. Gyerekenként több tízezer forintba kerül a szeptember! Az ingyentankönyvben részesülők körét határozottan szűkítették. Több ezer szülő kap a munkáltatójától adómentesen iskolakezdési támogatási utalványokat, amelyek elvileg felhasználhatók tankönyvvásárláskor, az iskolák és a tankönyvesek azonban nagyrészt nem fogadják el azokat, mert ez a konstrukció nem éri meg nekik. Az utalványok így kárba vesznek. A tankönyvek egy része évkezdésre nem is érkezik meg az iskolákba, mert a kisebb kiadók nem tudják előre kifizetni a gyártás költségeit a nyomdáknak, és az állam már nem ad erre kölcsönt. A tanárok elbocsátásának, az iskolabezárásoknak elsősorban nem szakmai, hanem takarékossági szempontjai vannak – halljuk a hivatalos magyarázatot. Szomorú. A reformok jegyében életbe lép a kötelezőóraszám-emelés: a pedagógusoknak 20 helyett 22 órát kell megtartaniuk, vagyis ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt visznek haza. Nem mindegyik érdekvédelmi szervezet tudta ez ügyben sem, hogy kinek az érdekeit képviseli.
Stresszes, több munkahelyes, környezeti ártalmakkal telített világunkban mindennél nagyobb szükség volna a betegségek megelőzésére és a természetes gyógymódokra. A Szecskával szemben lévő állatkert vízilova kedvére mártózhat a Széchenyit is tápláló egyik forrás vizében, amely kémiai összetételében hasonló a Níluséhoz – úgy tűnik azonban, a bérből és fizetésből élők nagy része iskolakezdéskor még a tb-támogatott orvosi masszázst sem engedheti meg magának.
A társadalom „méregtelenítésére” nekünk is jól jönne egy-két bölcs sámán. A fenti szecskázásokat csak felsorakoztatva is úgy érzem, idegrendszerem máris készültségi állapotba került, véremben jelentősen megemelkedett a kortizolszint. Lehet, hogy a holnapi gyógyfürdő sem segít. Orvosokat, masszőröket, tanárokat bocsátanak el – mennyibe fog ez nekünk fájni?! Gyakran használt, egyáltalán nem költői metaforánk: az idő pénz. Ám attól tartok, a bevezetőben idézett bölcsesség analógiájára az már nem állja meg a helyét: ha nincs pénzed az egészségre, lesz pénzed a betegségre.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.