Kutyaszorítóba került a török hadsereg az elnökválasztási hercehurca miatt. Abdullah Gült ugyanis a nagy török nemzetgyűlés a törvényeket és a szokásjogot betartva meg fogja választani, mint az ország elnökét. Ez ellen egy politikusnak sem lehet szava, Gül kifejezetten EU-párti külpolitikát folytat, nem kacsintgat kelet felé, az atatürki hagyományokat szem előtt tartva a világi Törökország építésén fáradozik. Ennek ellenére mégis a mérsékelt iszlám párt tagjaként lett befolyásos vezető az országban, így személyében szimbolikusan belép a civil társadalomba a Törökországban tűzzel-vassal irtott vallási szempontból elkötelezett politikus.
Ezt a tűzzel-vassal irtást elsősorban a hadsereg végzi, mivel anélkül senki sem lehet államfő Törökországban, hogy a nagy hatalmú fegyveresek rá ne bólintanának. Abdullah Gül személyével nem igazán lehet probléma, hátterével annál inkább. A hadsereg így nehéz helyzetbe került. Ha engedi Gül felszentelését az állam élére, úgy saját elveivel száll szembe, s voltaképp maga vezeti végig a bársonyszőnyegen a titokban talán Mekka felé tekintgető állami vezetőt. Amennyiben viszont ellenkezik, az azt jelenti, hogy erőszakkal beavatkozik a társadalom életébe, leteszi a törvényesen megválasztott elnököt, s ezzel egyértelműsíti, hogy kié is az igazi hatalom Törökországban. Ez persze a befektetőknek is rossz hír, hiszen vagy a törvények uralkodnak vagy a fegyverek. Az Igazság és Fejlődés pártjának (AKP) nagyarányú győzelme az előre hozott választásokon azt a lehetőséget is magában rejti, hogy polgárháború alakulhat ki, amely viszont senkinek sem az érdeke.
A hadsereg mindezt összevetve nagy valószínűséggel kénytelen lesz lenyelni a békát, ám egyúttal hatalmas presztízsveszteséget is el kell könyvelnie. A katonáknak egy napjuk van, hogy történelmi döntést hozzanak egy felettébb kínos politikai ügyben.
origo.hu
Világosan kiderül a legújabb hangfelvételből: hazudott Magyar Péter a tüntetések költségeiről - de honnan jöhet a pénz?
