A tudás veszélyes

Minden tanévnyitó új kezdet is egyben. Az idei még inkább az. – Most a közoktatás egészében új szakasz kezdődik – jelentette ki az országos tanévnyitón Hiller István, majd büszkén elszavalta, hogy a szeptembert 8223 tanár kezdheti az utcán az iskola helyett.
A második Gyurcsány-kormány megalakulása óta újabb, a szocialista párttal kapcsolatos illúzióval lettünk szegényebbek. Azt hittük, ha egyszer végre az MSZP nem enged az SZDSZ zsarolásának, és megtartja magának az oktatási tárcát, legalább ezen a téren számíthatunk némi javulásra. Azóta tudjuk, hogy csak a szokásos gyurcsányi színdarab részeként ültette a miniszterelnök az MSZP akkori elnökét, Hiller Istvánt a csalódottnak látszó Magyar Bálint bársonyszékébe. A főszerepet – az előző színész kényelmetlen népszerűtlensége miatt – ugyan más alakítja, de a forgatókönyvet ugyanúgy a magukat liberálisnak nevező szabad demokraták írják. A cél továbbra is az oktatási rendszer szétverése. A rombolás tudatos. Módszeresen, egyenként zárják el a különböző társadalmi rétegeket a tudás megszerzésétől.
A pusztítást Magyar kezdte az évtizedek óta jól működő, magas társadalmi presztízzsel bíró érettségi rendszer szétverésével. Négy kemény évébe került, de sikerült neki. Bevezette a kétszintű érettségit, eltörölte a felvételi vizsgát, majd elhitette mindenkivel, hogy az alacsonyabb fokú, szégyenteljesen könnyű matúrával is be lehet kerülni a felsőoktatásba. Azt hangoztatta, most eljött a hátrányos helyzetű gyerekek aranykora, a valóságban azonban ezzel fiatalok tízezrei előtt zárult be az egyetemek kapuja. A liberális miniszter a kétszintű vizsgával párhuzamosan drasztikusan csökkentetni kezdte az államilag finanszírozott férőhelyeket a felsőoktatásban, így persze az alacsonyabb fokú vizsgával rendelkezőknek esélyük sem volt, hogy bekerüljenek egy jobb iskolába.
Hiller ott folytatta, ahol Magyar abbahagyta. A tandíj bevezetése elsősorban a magas színvonalú gimnáziumokba járó diákokat sújtja. Gondoljunk csak bele: egy vidéki pedagógus házaspár fizetése körülbelül annyit tesz ki, mint két gyerekük – államilag támogatott – taníttatása. Ezzel tehát az alsó középosztályt is elintézték. A roham azonban nem ért véget: az általános iskolák után most a középiskolák körzetesítése következik. A nyilvánvaló szándék azt a szűk réteget is kizárni az állami elitképzésből, ahol a tehetséghez némi pénz is társul. A gimnáziumok tehát a jövőben nem válogathatnak majd tudásszint szerint a diákok között, azokat kell felvenniük, akik az adott körzetben laknak. Mindezt természetesen újfent a hátrányos helyzetű fiatalok érdekeire hivatkozva készül megtenni az oktatási kormányzat a szocialisták álbaloldali demagógiájának „érveit” használva. Nem lehet elégszer leírni: bár a jelenlegi koalíció működését nagyon is jellemzi a szakmai dilettantizmus, az oktatás területén végrehajtott rombolás jórészt nem ennek a következménye. A károkozás nem öncélú, hanem tudatos. Ha az ember tanul, ismer, tapasztal, akkor felismer, leleplez, átlát a felszínen. A jelenlegi elit számára a fiatalok százezrei számára megszerezhető tudás életveszélyes. Ők tudják, miért.
Ettől függetlenül a most kezdődő tanév nyilván nem csak a nehézségekről szól majd. Csak a szokottnál is nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a tanároknak, intézményfenntartóknak azért, hogy a romló feltételekből minél kevesebbet érezzenek a diákok. Ehhez adott biztatást, bátorítást a köztársasági elnök, amikor egy, a megmaradásáért sikeresen küzdő kistelepülési iskola tanévnyitóján tette tiszteletét. Világos állásfoglalás: van más út, mint amit a balliberális kormány „kínál” az oktatásban. Pontosabban: a jövőbe csak másik út vezet.