Éledezik az EU közös külpolitikája

Hallani szeretnénk szomszédaink hangját – ezzel az üzenettel nyitotta meg a hét elején Benita Ferrero-Waldner, az európai szomszédságpolitikáért felelős EU-főbiztos az unió tagjait és közvetlen partnereit felvonultató brüsszeli konferenciát. A szándék megkérdőjelezhetetlen, a kérdés azonban továbbra is abban rejlik, képes lesz-e Európa a közeljövőben valódi súlyát a globális porondon is megjeleníteni.

Görömbölyi Dávid
2007. 09. 05. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sikertörténetként tekintenek Brüsszelben az úgynevezett szomszédságpolitikára, amely az EU keleti és déli szomszédainak nyújt perspektívát az integráció egyes elemeihez való hozzáférésben. A négy éve indult folyamat mára összesen 16 partnert számlál a volt szovjet köztársaságoktól a Közel-Keletig, a Kaukázustól Észak-Afrikáig. Fejlesztési projektek, képzések, valamint az elmaradottabb gazdaságok reformját beindító minták segítenek a programban részt vevő országoknak, akik ellentételezésként a helyi politikai stabilitás megteremtését kell, hogy garantálják. E régiók némelyike esetében ez természetesen komoly problémákba ütközik, így konfliktus esetén a mindenkori kapcsolatok a gazdasági és politikai diplomácia óvatos és érzékeny megoldásain keresztül alakulnak.
E megoldások, amelyeket a nemzetközi politika „puha erőként” definiál, már jó ideje az uniós külügyek védjegyeként működnek, s hatásuk nem elhanyagolható. Ez az, ami alapjaiban megkülönbözteti az európai hozzáállást az Egyesült Államokétól, hiszen előbbi a megelőző csapásmérés helyett a regionális problémák okainak megszüntetésére és folyamatos partnerségre törekszik. Afganisztán és Irak óta tudjuk, jelenleg nincs olyan szuperhatalom, amely teljes és végleges győzelemre volna képes komoly ellenséggel szemben – s ez alaposan fölértékeli az EU megfontoltan alkalmazott puha módszereinek jelentőségét.
E módszerekre ráadásul a szomszédságpolitika költségvetésén keresztül évi mintegy 12 milliárd euró áll rendelkezésre, s ami még fontosabb, a döntéshozatal nem igényli minden tagállam egyhangú támogatását.
A fentiek azonban az unió külpolitikájának csak egy kis szeletét jelentik. A legfontosabb partneri viszonyok nem tartoznak a szomszédságpolitika hatáskörébe, s ezek esetében a tagállamok sokszor egyéni, rövid távú érdekeik által vezetve ellehetetlenítik a közös álláspont megteremtését. A helyzet azonban e téren is változni látszik. Míg az elmúlt években az orosz vezetés rendre kihasználta energiapolitikai előnyét a kisebb tagállamok megnyerésére, újabban egyre erősebb a közös energiabiztonsági megoldásokat sürgetők aránya. Emellett Schröder és Chirac konfrontatív Amerika-politikája kettéosztotta Európát, Merkel és Sarkozy időszakában a transzatlanti kapcsolatokban is javulás következett be.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.